Aszály: biztató hírek érkeztek a Duna vízállásáról

A Duna osztrák vízgyűjtőjén hullott jelentősebb mennyiségű csapadéknak köszönhetően árhullám vonul le a folyó hazai szakaszán, melyet a természet ajándékának tekinthetünk. Az aszály elleni védekezés közben a magas dunai vízszint adta többletvizet felhasználhatjuk vízvisszatartásra, vízpótlására. A víz országhatárainkon belül tartására – többek között –, a Tolnai-Holt-Duna vízpótlásával nyílik lehetőség. A vízpótlás ideje alatt félmillió köbméter víz beeresztésével mintegy 25-30 centiméteres emelkedést tudunk elérni a holtágon. A háromnapos árhullámnak köszönhetően másfél héten át tudjuk növelni a holtág vízkészletét, amivel most az éves párolgás felét pótoljuk – tájékoztatott az Országos Vízügyi Főigazgatóság hétfőn.

Az árhullám ritka lehetőséget ad a vízpótlásra

A Dunán érkező árhullámból eredő magas vízállás most lehetőséget ad a Tolnai-Holt-Duna vízpótlására, mind az Északi-, mind pedig a Déli-holtág vízszintjének emelésére. A Duna Sió Torkolati Műnél (Sió Árvízkapu) történő tetőzésekor az árhullámot beeresztjük a Sió-csatorna irányába, majd a Sió Árvízkaput zárjuk, a megemelkedett vízszint pedig lehetőséget teremt a Kutyatanyai-zsilip nyitására a Sió-csatorna felől a Tolnai-Holt-Duna irányába.

A vízpótlással fenntartható a páratlan természeti értéknek számító holtág ökológiai egyensúlya, illetve – mivel a víz a talaj mélyebb rétegeibe szivárog – ezzel biztosítjuk a talaj vízkészletének regenerálódását a holtág tágabb környezetében is.

A háromnapos árhullám hozzávetőleg másfél héten át tartó vízpótlást tesz lehetővé. E rövid idő alatt az éves párolgás felét visszapótoljuk a holtág vízkészletébe.

A dunai holtágak jellemzői

A Dunának kevés jelentős holtága van, ezek jobbára a Szigetközben és a Pakstól délre eső Tolna vármegyei folyószakaszon találhatók. Mindegyikről elmondható, hogy igen jelentős a természetvédelmi és gazdasági értékük.

Míg a Tolna vármegyei holtágrendszer vízgazdálkodását évtizedekkel ezelőtt a belvízelvezetésekből adódó vízbőség jellemezte, a tartósan csapadékszegény évek következtében most a vízhiány a jellemző.

Mivel a holtágaknak nincs kapcsolatuk az élővízzel, jellegükből adódóan (a felületükre hulló csapadékon felül) csak közvetett úton kapnak vizet. Tehát aszályos időszakokat követően a kívánt vízállást vízpótlással tudjuk elérni. Így fenntartható a holtágak ökológiai egyensúlya, illetve – mivel a víz a talaj alsóbb rétegeibe szivárog – ezzel tehetünk a talaj vízkészletének helyreállításáért is, ellensúlyozva a hosszú, száraz, csapadékszegény hónapokat.