Ha nem történik valamilyen drámai fordulat a devizapiacon, és még enyhén gyorsul a bérdinamika, akkor jövőre elérheti a 2000 eurót a magyar átlagfizetés. Idén júliusban ettől azonban még messze voltunk: a bruttó átlagkereset a Központi Statisztikai Hivatal legutolsó adatai szerint 693 700 forint volt Magyarországon, ami euróban számolva, 390-es árfolyam mellett 1778 eurónak felel meg.
Hogy egyáltalán arról beszélhessünk, hogy valamikor elérjük a 2000 eurós átlagfizetést, ahhoz kellett a forint elképesztő teljesítménye. A hazai fizetőeszközre mintha rá se ismernénk az utóbbi időben: az év eleje óta a dollárral szemben 17, az euróval szemben 5 százalékkal erősödött, amivel a világ legjobban teljesítő devizái közé is bekerült.
Ehhez persze kellett az is, hogy viszonylagos nyugalom költözzön a pénzpiacokra a vámháború csillapodásával, illetve a Magyar Nemzeti Bank szigorú, de következetes politikája. A magyar jegybank hónapok óta tudatosan erősíti a forintot azáltal, hogy magasan tartja a kamatokat, ezzel szemben a régiós jegybankok már csökkentik, így egyre nagyobb a magyar kamatfelár, ami a forint felé tereli a befektetőket. Mindez azonban semmit nem von le a forint érdemeiből, annál is inkább, mert az erősebb árfolyam nem csak a fogyasztók és az importőrök számára kedvező fejlemény.
Az euró gyengülésével ugyanis magyar fizetések értéke is emelkedik uniós és nemzetközi összehasonlításban.
Korábban épp ez jelentette a problémát, hiába volt erőteljes a bérkiáramlás, a forint gyengülése az euróhoz képest teljesen eltüntette, ez magyarázza azt, hogy Magyarország miért kullog rendre hátul a minimálbér-rangsorokban. Az idén januárban a magyar minimálbér 707 euró volt, ami nem túl acélos teljesítmény, mivel ezzel csak Bulgáriát előztük meg.
A forint erősödésével azonban 390-es euróárfolyam mellett egyből 745 euróra ugrik a legkisebb kötelező munkabér, igaz, ezzel csak a lettek elé kerülünk a rangsorban.
Az más kérdés, hogy a nagyobb cégeknek könnyebbséget jelentett a forint állandó gyengítése, így könnyedén gazdálkodták ki a magasabb bérköltségeket. És azt sem szabad elfelejteni, hogy nem nagyon van olyan rendszer máshol, mint Magyarországon, ahol van egy alacsonyabb minimálbér, amelyet nagyságrendileg 250 ezren kapnak, a többség, 700-750 ezer fő pedig a magasabb összegű szakmunkás-bérminimumot. Ez jelenleg 348 800 forint, 894 euró mostani árfolyamon számolva, ami már magasabb a cseh vagy az észt minimálbérnél is.
A másik fontos szempont, amelynek teljesülésére szintén szükség van ahhoz, hogy ténylegesen elérjük a 2000 eurós határt, az a béremelkedések fenntartása. Nem könnyű azonban megjósolni, hogy a következő időszakban hogyan alakul a bérdinamika, amelynek lefutása az éven belül is folyamatosan változik: míg az esztendő első két hónapjában még nem látható megugrás, addig a piaci szférában valójában jó ideje csak márciusban történnek meg az első emelések. Ezt követően a nyáron lassul a bérkiáramlás, hogy aztán az év utolsó két hónapjában az év végi jutalmak miatt egy nagyobb emelkedést lássunk. Sokéves tapasztalat az, hogy az adott évi átlagkereset legtöbbször a márciusi fizetések körül szokott alakulni.
Így ha az idén 714 ezer forint körül alakuló bruttó átlagbért vesszük bázisul, akkor már 11 százalékos bérdinamikával 2026 márciusára 792 540 forintra emelkedhet a bruttó átlagkereset, ami 390 eurós árfolyam mellett 2032 eurónak felel meg.
Ez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a bérdinamika gyorsítására is szükség lesz a 10 százalék fölötti bérnövekedéshez. A tavalyi hároméves bérmegállapodás 9 százalékos minimálbér-emelést és 7 százalékos garantált bérminimum-emelést irányzott elő, emiatt lassult a dinamika, igaz, sokszor még a minimálbér-emelés mértéke fölött van, ami nagyon szokatlan. Jövőre elvileg 13 százalékos emelésnek kellene következnie, ám a vállalkozók ebből kitáncolnának a vártnál gyengébb gazdasági adatok miatt. A kormány a szociális hozzájárulási adó 1 százalékos csökkentésével vágná át a gordiuszi csomót, ám nagy kérdés, hogy ez mire lesz elegendő. De jó eséllyel még egy 13 százalékos minimálbér-emelésnél kisebb emeléssel is 10 százalék fölé kerülhet a bérdinamika.
A magyar fizetésekről érdekes kép bontakozik ki, ha régiós viszonylatban nézzük. A forint ugyanis nemcsak az euróval, hanem a régiós devizákkal, így a cseh koronával, a lengyel zlotyval vagy a román lejjebb szemben is erősödött. Ezért is meglepő, hogy a forint erősödése ellenére még mindig a magyar bérdinamika a legnagyobb a régióban:
Tehát továbbra is magasabb az átlagfizetés Magyarországon, mint Szlovákiában, és egyre inkább közeledünk a csehekhez. Már az utóbbi évek inflációs válságában a cseheknél 5-6 százaléknál nem volt nagyobb a bérdinamika, miközben nálunk bőven 10 százalék fölött volna, még ha közben ennek jelentős részét az infláció meg is ette.
Lengyelország azonban egyértelműen a régió vezető gazdasága lett, ami a fizetésekben is tükröződik: már évek óta magasabb a lengyel átlagkereset, mint a cseh.
Ami Romániát illeti, az április és június közötti időszakban 9246 lej volt a bruttó átlagkereset, ez 721 188 forintnak felel meg, ami igencsak impozáns szám ahhoz képest, hogy honnan indultak. A románok azonban mégsem lehetnek elégedettek, egyrészt 2017 óta az adóterheket úgy-ahogy van ráterhelték a fizetésekre, tehát a nettó jóval alacsonyabb, mint más országokban, másrészt Romániában éppen megszorítások vannak. Az infláció már a 10 százalékot súrolja, miközben a bérnövekedés 5 százalék körül mozog, azaz folyamatosan veszítenek az értékükből a bérek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.