Versenyképesség helyett ideológia: az európai jóléti modell gazdasági alapjai kerültek veszélybe

Az Európai Unió működésében nem átmeneti válságjelenségek, hanem évtizedes döntések következményei érnek most össze – hangzott el a Századvég konferenciáján, a Veszélyben az európai jóléti modell című kerekasztal-beszélgetésen. A felszólalók szerint a probléma gyökere az, hogy az uniós intézményrendszer fokozatosan eltávolodott attól a gazdasági racionalitástól, amelyre a közösség eredetileg épült.

Tuzson Bence igazságügyi miniszter szerint az Európai Unió az elmúlt években „fellazította” saját jogi és gazdasági szövetét. Ennek következménye, hogy a szabályok értelmezése folyamatosan változik, ami kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági környezetet. A jogbiztonság gyengülése közvetlenül hat

• a beruházási döntésekre,
• az ipari tervezésre
• és a versenyképességre.

A beszélgetésben Nagy István agrárminiszter hangsúlyosan a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés szempontjából közelítette meg a kérdést. Felhívta a figyelmet arra, hogy miközben az ipari termelés bizonyos esetekben áthelyezhető más régiókba, addig a mezőgazdaság földhöz kötött ágazat, amelynek leépülése nem visszafordítható. Megfogalmazása szerint az agrárium nemcsak gazdasági ágazat, hanem kritikus infrastruktúra is, amely az ellátásbiztonság alapját jelenti.

Befolyásolják a gazdasági teljesítményt az ideológiai harcok

A felszólalók szerint az uniós döntéshozatal fókusza eltolódott az ideológiai célok irányába, miközben háttérbe szorultak azok a kérdések, amelyek a gazdasági teljesítményt érdemben befolyásolják. A versenyképesség erősítése – ami korábban az uniós politika egyik alappillére volt – mára nem meghatározó szempont sem a szabályalkotásban, sem a stratégiai döntésekben.

A túlszabályozottság problémája különösen élesen jelent meg. Tuzson Bence szerint az uniós joganyag olyan mértékben vált átláthatatlanná, hogy még működő beruházások esetében is előfordul: egy már felépített gyár csak utólag szembesül olyan uniós előírásokkal, amelyek alapvetően befolyásolják a működését. Ez a bizonytalanság strukturálisan rontja az európai gazdaság versenyképességét a globális piacon.

A klímapolitika szintén a gazdasági kritikák fókuszába került. A felszólalók szerint az európai zöldszabályozások nem alkalmasak globális környezeti változások érdemi befolyásolására, viszont alkalmasak arra, hogy jelentősen növeljék az európai termelési költségeket. Az energiaárak emelkedése, az atomenergia háttérbe szorítása és az olcsó energiahordozókról való leválás együttesen rontották az ipar és az agrárium versenyképességét. Nagy István külön kitért arra is, hogy

• a közös agrárpolitika forrásainak csökkentése,
• valamint a piacvédelem nélküli szabadkereskedelmi megállapodások, például a Mercosur-egyezmény

olyan helyzetet teremtenek, amelyben az európai gazdák a szigorú szabályok betartása mellett sem tudnak versenyezni az alacsonyabb minőségű, olcsóbb importtermékekkel. Ez szerinte középtávon az európai élelmiszer-önellátás gyengüléséhez vezethet.

A beszélgetésen többször elhangzott az is, hogy az uniós gazdasági problémák kezelését egyre inkább háborús narratívák fedik el, miközben az ebből fakadó költségek – finanszírozás, energiaárak, inflációs nyomás – közvetlenül a vállalkozásokat és a háztartásokat terhelik.

A vita végkövetkeztetése szerint az európai jóléti modell akkor tartható fenn, ha az unió visszatér az alapjaihoz: a gazdasági együttműködéshez, a jogbiztonsághoz és a tagállamok gazdasági mozgásterének tiszteletéhez. Enélkül a jelenlegi folyamatok nem átmeneti megingást, hanem tartós versenyképességi lejtmenetet vetítenek előre.