A nagy AI-sztori: az AI lesz az új maestro? – így alakul át az építőipar
A mesterséges intelligencia körüli lelkesedés sokáig a látványról szólt: képek, látványtervek, gyorsan vizualizált épületek. Csakhogy az építőiparban a legdrágább hibák nem a látványtervnél történnek, hanem a kivitelezés közben, amikor kiderül, hogy valaki a rossz tervverzióból dolgozott, vagy két szakág modellje egyszerűen nem fér össze egymással. A nagy AI-sztori új epizódjában Kovács Ádám, a Brick+Data alapítója és BIM-kutatója arról beszélt, miért ott kellene kezdeni a mesterséges intelligencia (AI) használatát, ahol most még mindig a legnagyobb a káosz: az információk szervezésénél és a szereplők közti együttműködésnél.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Kovács Ádám szerint az építészek régóta számítógéppel terveznek, de a folyamat vége sokszor mégis az, hogy PDF-ek mennek körbe, e-mailben pirossal bekarikázott javítások érkeznek, és „bogarászni kell”, mit is kéne módosítani. A Brick+Data erre a mindennapi problémára hoz felhős platformokat: a tervek egy helyen, verziókövethetően elérhetők, nem a konténer falán lógó, két héttel ezelőtti nyomtatvány dönt egy épület sorsáról.
Az AI látványtervezésben gyors, de nem elég pontos
Kovács Ádám szerint az építészetben az első AI-megoldás a látványtervezés volt, de ez sokszor inkább kirakat: gyorsan ad valamit kevés bemenetből, viszont nehéz vele elérni a valódi precizitást, például konkrét termékekkel, konkrét márkákkal, valós műszaki paraméterekkel. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy ebben az elmúlt fél évben látványos előrelépés történt: a modellek egyre alkalmasabbak finomabb, specifikusabb kérések kezelésére.
Aczél Petra emellett felvetette a homogenizáció kockázatát:
ha az AI főként globális adatbázisokból tanul, könnyen kozmopolita látványokat adhat, és ugyanúgy tervezhet New Yorkra, mint Budapestre vagy Kiskunhalasra.
Vagyis nemcsak technológiai, hanem kulturális kérdés is, mi kerül a tanító adatokba, és ki „neveli fel” a cégen belül használt rendszereket.
Az építőipar nagy lemaradása: a közös platform hiánya
Kovács Ádám elmondta: Magyarországon sokszor még ott sem tartunk, hogy a szereplők közös platformra töltsenek fel, és onnan töltsenek le – márpedig AI-t integráltan használni addig nehéz, amíg az adat szigetszerűen, céges gépeken, külön mappákban él. Szerinte a top nemzetközi irodák a gigaprojekteken már évek óta komolyan használják ezeket a módszereket, de a kisebb léptékben és itthon ez jóval kevésbé elterjedt.
Ma egy épületnél 10-20-30-40 szakág is lehet, mind saját követelményrendszerrel és jogszabályokkal.
A régi generalista építész szerepe már nem fenntartható ugyanúgy, mint korábban – ezért a döntéstámogatás, az információ-összerendezés és a szabálykövetés automatizált ellenőrzése kulcskérdéssé vált.
Bizonyos megfelelőség-ellenőrzések technikailag már régóta kivitelezhetők. Kovács Ádám Szingapúrt hozta példának: ott már a 2000-es évek elején volt olyan rendszer, amelybe feltöltötték a modellt, és visszajelzést adott, hogy megfelel-e, és ha nem, minek nem felel meg. A kérdés szerinte inkább az, hogy biztosan akarjuk-e ezt a fekete-fehér világot. Aczél Petra itt ráerősített: az építészetben sokszor létezik egy vágyott rugalmasság, a szabályok szürkezónás kezelése, a kiskapuk.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Brick + Data, BIM és közös felhős tervplatformok (01:00)
- AI az építészetben: látványterv vs. precíz döntéstámogatás (07:10)
- Kulturális homogenizáció és a feltanítás kérdése (13:35)
- Digitális lemaradás és adatplatformhiány (19:16)
- Ajánlatgyártás, túlterheltség és gyors megtérülés (21:46)
- AI az engedélyeztetésben: szakvélemény, nem végső döntés (35:14)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
