Folyó ügyek

Valószínűleg a jelenség misztifikálása is elősegíti a globalizáció feltételek nélküli tagadását, illetve elfogadását. Napjainkban utcára vonulnak az emberek egyes nemzetközi intézmények politikája ellen tüntetni. A rendezvényeket globalizációellenes demonstrációként határozzák meg a résztvevők és a média egyaránt. Pedig a globalizációs folyamat nem "valami", ami átrohan a gazdasági szereplőkön, hanem "valami", amit a gazdasági szereplők magatartása idéz elő. Ebből a szempontból az ominózus nemzetközi intézmények (Világbank, IMF) még csak zászlóvivőknek sem tekinthetők, nemhogy főszereplőknek. A kavarodásra jellemző, hogy egy szórakoztatónak szánt televíziós műsorban a riportalany rasszistának nevezte a Világbank politikáját, mert olyan beruházásokat támogat, amelyek a helyi lakosság kényszerű elköltözésével járnak. Senki nem tette fel a kérdést, hogy vajon a Világbank autonóm beruházási politikát követ-e, vagy a nemzeti kormányzatok fejlesztési terveire ad hitelt.



E hosszúra nyúlt bevezető után két olyan írást szeretnék ajánlani az olvasónak, amely közvetve vagy közvetlenül a globalizációhoz kapcsolódik. Közös jellemzőjük -- azon túl, hogy mindkettő frissen megjelent anyag --, hogy a bennük megfogalmazott gondolatok, felvetések után értékei mentén mindenki szabadon dönthet, miként vélekedik a globalizációnak nevezett világgazdasági folyamatokról.



Csaba László A kis országok világgazdasági alkalmazkodása című munkája a Közgazdasági Szemle szeptemberi számában jelent meg. Elsősorban arra a kérdésre összpontosít, hogy az országméret mennyire meghatározó a kialakítandó gazdaságpolitika szempontjából. Ebben az esetben a külgazdaság-politika a fontos, vagyis hogy milyen mértékben vegyen részt egy kis nemzetgazdaság az egyre intenzívebbé váló nemzetközi körforgásban. A szakosodás és kifelé fordulás versus integrálódás problémaköre a kis országok hosszú távú életképessége szempontjából sorsdöntő.



Az írás érdekessége, hogy gördülékenyen vezeti be az olvasót a téma elméleti és elmélettörténeti hátterébe, pró és kontra érveket és példákat sorakoztatva fel. A példák alapján több fontos megállapítást is tesz a szerző. Az "új gazdaság" terminológia a fejlett országok esetén nem csupán üres frázis. A pénzügyi válság és az olajárak drasztikus emelkedése nem rázta meg a reálgazdaságot, pedig 20-30 évvel ezelőtt komoly kríziseket okozott.



Csaba legfontosabb kritikája a vállalati összefonódásokat érinti. Mint mondja, a piacszerzés és a méretgazdaságosság nem elégséges indok a hullámszerű egyesülésekre. Valószínűleg szubjektív szempontok is vezérlik ezeket, pedig az ellenőrzési és irányítási funkciók lassulása miatt gyakran szükségtelenül növelik a várható veszteséget, így a kockázatot is.



Veress József rövidebb lélegzetű, inkább problémafelvető írása mikroszemléletű. "A globalizáció hatása a vállalati magatartásra" című munka a Külgazdaság legutóbbi számában jelent meg. A szerző a jelenség több olyan dimenzióját is kiemeli, amelyet a globalizáció árnyoldalaként lehet meghatározni. Ugyanakkor kiemeli, a jelenségcsoportnak vannak aktív (irányító) és passzív (alkalmazkodó) résztvevői. Éppen ezért a kis országok gazdaságpolitikájának idomulni kell a gazdasági realitáshoz.



Az írás foglalkozik a hazai döntéshozók által kidolgozandó stratégia szükségességéről, illetve röviden vázolja a hazai vállalati szektor egyes szereplőinek globalizációt érintő magatartását.



A két cikk eltérő megközelítésmódja jól példázza, hogy bár a globalizáció hatásai elsősorban a gazdasági szférából indulnak ki, még a közgazdászok is különböző felfogásban láthatják a folyamatokat.



Az olvasó számára azonban világos lesz, hogy a globalizációnak nevezett jelenségcsoport egymástól élesen elváló folyamatokat takar. A külkereskedelem liberalizációja, a termelési tényezők egyre szabadabb áramlása, az információtechnológia fejlődése, a vállalati fúziók számának növekedése, a verseny hierarchizálódása, a nemzeti gazdaságpolitikák determinációja egyaránt a globalizációnak nevezett folyamat része. Ezt valószínűleg nem lehet "Éljen a globalizáció!" vagy "Le a globalizációval!" jelszavakkal elintézni.

Olvasópróba A vízcsapból is a globalizáció folyik. Akad, aki kötőszóként használja, mások ok és okozat szerepében is a "megmagyarázhatatlant" helyettesítik vele. Egyszerre lett mumus és tabu, az ezredforduló szimbóluma és egy fekete doboz. A világ egykoron belebújt ebbe a dobozba, és majd valamikor (talán) kijön belőle. Csak az biztos, hogy utána kisebb lesz. Hogy jobb-e vagy rosszabb, azt csak találgatjuk. Madár István-->