Költségvetés és gazdasági korszakváltás

Az ipari kivitel 32,1 százalékkal nőtt, míg a belföldi értékesítés 9,3 százalékkal haladta meg a tavalyit. Eközben az államháztartás előzetes, konszolidált nyolchavi hiánya az időarányos szintnél (66,6 százalék) sokkal kedvezőbb (53,8 százalék).



A rendszerváltás óta eltelt egy évtized után ezeréves államiságunk nagy évfordulója mellett egy ennél kisebb horderejű, de napjaink szempontjából igen jelentős korszakváltáshoz érkeztünk. Ez a korszakváltás alapvetően gazdasági és társadalmi természetű, egyik lényeges része pedig a nagy tulajdoni átrendeződés lezárulása.



Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az elmúlt évtizedben a magyar tradíciókban is gyökerező nyitottság a zöldmezős beruházások tekintetében is rendkívül vonzóvá tette Magyarországot.



Ez a befektetőbarát gazdaságpolitika és a bátor, piacorientált magánosítás óriási exportoffenzívát eredményezett, ami a fokozatosan és egyre látványosabban fejlődő idegenforgalom mellett lényegében "rendbe rakta" a korábban még súlyos külső egyensúlyi helyzetet. Ehhez társult a szigorú és következetes fiskális politika, amely a belső egyensúlyhiányra jelentett gyógyírt. Az államháztartás elsődleges egyenlegének folyamatos többlete a pozitív külgazdasági folyamatokkal és a szigorú jövedelempolitikával társulva olyan kedvező helyzetet eredményezett, amely lehetővé teszi a tartós és egészséges növekedés mellett azt, hogy a kormány a felgyülemlett adósságokat egyszerre orvosolja. Az adósság egyik része az állami beruházások elmaradása -- leginkább az infrastruktúra-fejlesztés és lakástámogatások tartoznak ide, de ide sorolható az informatikai fejlesztések ösztönzése is --, a másik rész pedig a magyar dolgozók jövedelmi helyzetének javítása.



Mielőtt bárki a túlzott jövedelemkiáramlás negatív hatásait kezdené sorolni, két körülményre hívnám fel a figyelmet. Az egyik a Bokros-csomagnak a jövedelmeket drasztikusan csökkentő hatása (1995--1996-ban összességében közel 20 százalékkal csökkent a reálbér Magyarországon), a másik pedig a versenytársaknak számító közép-európai országok bérhelyzete. Ha ez utóbbinál nem is vesszük figyelembe a több szempontból is kivételesnek számító Szlovéniát, akkor is meg kell állapítanunk, hogy mind a reálbérek tekintetében, mind az elmúlt évtizedben végbement termelékenységnövekedés tekintetében indokolatlanul és méltánytalanul alacsonyak a bérek hazánkban. Mindezen felül érvényesül még a polgári kormánynak az az alapvető szándéka, hogy Magyarországnak az európai gazdasági munkamegosztásban hosszú távon nem az olcsó és képzetlen munkaerővel kell jelen lennie, hanem -- támaszkodva a rendkívül jó oktatási tradícióinkra -- egy képzettségben és motiváltságban sokkal kedvezőbb helyzetet kell kialakítani magunknak. Az informatikai és felsőoktatási fejlesztések mellett ezért is szükség van a minimálbér jelentős emelésére. Ezen a téren az átlagbérhez képest folyamatos lemorzsolódás volt jellemző az elmúlt évtizedben. A jelenlegi helyzet is azt mutatja, hogy míg a fejlett európai országokban a minimálbér rendre meghaladja az átlagbér felét, addig nálunk ez még az egyharmados arányt sem éri el.



A másik terület, amit az államnak egyértelműen preferálnia kell, az az infrastruktúra-fejlesztés, valamint a lakásépítések ösztönzése. Az országban jelenleg meglévő jelentős regionális különbségek mérséklésére hivatott az autópálya-program, amelyet a vasút fejlesztésének is követnie kell. Szintén jelentős multiplikatív hatással bír a rendszerváltás óta kritikusan alacsony lakásépítés fellendítése, amit az állam elsősorban hatékony kamattámogatás révén segít elő. Röpke egy év alatt a lakáshitelek kamata -- az infláció csökkenésének is köszönhetően -- az állami intézkedések hatására 25-28-ról 7-8 százalékra csökkent.



A hazai kis- és középvállalkozók tevékenységének előmozdításával, a családi adókedvezmények látványos növelésével erősödhet a magyar középosztály. A Fidesz vezette jobbközép kormány politikájának középpontjában éppen ez áll: a német társadalmi modell megteremtése, a polgárosodás előmozdítása; a középosztály, a foglalkoztatást és a gyerek(ek)et vállalók segítése.



A társadalompolitikai fordulatot alapvetően az jelzi, hogy "aki dolgozik, az tisztességesen meg is tud élni belőle" elv érvényesül egyre inkább a jövőben. A minimálbér emelése nemcsak 2001-ben valósulna meg, hanem az emelés folytatódna 2002-ben is, így összességében az 1998-as szinthez képest a növekedés a 150 százalékot is meghaladná. A megemelkedett minimálbérrel párhuzamosan igen jelentősen nőnek a gyermekkedvezmények: az egygyermekeseknél 36, a kétgyermekeseknél 82, három vagy több gyermek esetében 333 százalékkal.



Szintén komoly társadalompolitikai jelentősége van a nyugdíjak folyamatos reálérték-növelésének. Míg a Bokros-csomag idején a csökkenés 18 százalékos volt, addig az elmúlt két évben a gyarapodás 4,5 százalékos, amelynek hatását még javítja az a tény, hogy a nyugat-európai oszágokkal szemben a magyar kormánynak sikerült megállítani a gázár drasztikusabb emelését, s megakadályozni a javasolt gyógyszeráremelést.



A kormány kitüntetett figyelmet fordít a magyar kis- és középvállalkozókra. Ez megnyilvánul a tavaly jogosultságában és feltételeiben is kiterjesztett átalányadózás további ösztönzésében, a mikrohitelkeret egymillióról hárommillióra történő emelésében a 2001. évben egy új beruházási adókedvezmény léphet életbe, amelynek keretében a vállalkozások 10 millió forint nyereségig adómentességet élvezhetnek. Ezen felül a Széchenyi-tervben szereplő tételként az idei 12 milliárdos kkv-támogatás jövőre 32-33 milliárdra emelkedhet. Ez a lehetőség minden ágazatban adva lesz. Az autópálya-építési programban és a lakástámogatásokban lévő lehetőségek mindezen felül óriási többletkeresletet gerjesztenek majd.



A munka becsülete és a gyerekvállalás ösztönzése mellett a kutatás-fejlesztés is a kiemelt területek közé tartozik majd. Ez a terület is kifejezetten a jövőbe való befektetésként értelmeződik -- ezt segíti az az összességében 17 milliárdos többlet, amelyet itt fogunk elkölteni.



A látványos -- 5-6 százalék körüli szinten megvalósuló -- gazdasági növekedés és az adósság kamatterheinek jelentős csökkenése lehetővé teszi, hogy az állam lényegesen többet fordíthasson az elmaradások csökkentésére. S bár a bevételek 6,9 százalékos bővülésével szemben a kiadások 8,6 százalékkal nőnek, ez a folyamat az újraelosztás csökkenése mellett megy végbe.



A rendszerváltás az emberek számára sokszor nem is az életszínvonal csökkenése miatt volt a legfájdalmasabb, hanem a bizonytalanság, a kiszámíthatóság hiánya miatt.



Ezért is törekedett arra a kormány, hogy az adók az évközi gyakori módosítások után ne csak egy évre legyenek stabilak és kiszámíthatóak, hanem egyenesen a választási ciklus hátralévő részére (két esztendőre). S bár a magas olajárak és a növekvő élelmiszer-ipari árak ideiglenesen megakaszthatják az infláció permanens csökkenésének trendjét, és ezzel bizonytalanságot is vihetnek a költségvetés alakulásába, a kormány úgy döntött, hogy kétéves költségvetést terjeszt a parlament elé.



A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz - MPP)