Utolsó pár, előrefuss
Azon állandó kísérletnek, hogy világot átölelő vállalatok ereje is globálissá váljon, jószerével már csak a versenyhivatalok szabnak gátat. Beavatkozásaikkal esélyt adnak a konkurenseknek, kisebb szereplőknek is életben maradni, erősödni. Szabályozó hatásukra vezethető vissza az is, amikor a (monopolcégektől mesterségesen megszabadított) piac kényszeríti a vállalatokat bizonyos területeken zsugorodásra, vagyis érdekeltségeladásokra és -összevonásokra, költségcsökkentésekre.
Az energiaipar féken tartott globalizációja rövidesen elérheti a közép-európai cégeket is -- jósolják a szakmabeliek. A térség nemzeti "olajóriásait" ugyanis már szinte minden égtáj felől csak náluk nagyobb versenytársak veszik körül. Régi vélemény maguk az érintettek között is, hogy egyszerre túl sok egy csárdában a Mol, az OMV, a Slovnaft, az INA és a Rompetrol. A Mol--Slovnaft ügylet így ezen a -- valódi nagyok szemszögéből átmeneti -- helyzeten nem is oldott sokat. Inkább csak a kezdetét jelentette a térség egységes szénhidrogénipara kialakulásának. Néhány hónapja ugyan pletykák szintjén felmerült, hogy a Shell érdeklődik a magyar olajtársaság megvétele iránt. Ezzel a Mol kikerült volna a fenti körből, ám az érintettek nem reagáltak, a történet elhalt. Talán nem is csoda: megfigyelők szerint ugyanis a közép-európai olajcégek még túl kicsik ahhoz, hogy a világ óriásainak érdemes lenne integrálásukkal bíbelődni. Inkább kivárják, amíg az említett társaságok egyesülve, egymást felfalva igazi, megvásárlásra érdemes falattá nőnek, elvégezve egyben a megújulás, a profiltisztítás, a leépítések fájdalmas és költséges munkáját is.
