Kárpát-medencei összefogás a tiszai szennyezés felszámolásának kulcsa

A tiszai vízszennyezés már több mint másfél évtizede fennáll: 2004 óta jelentős mennyiségű növényi uszadékkal kevert PET-palackot és egyéb kommunális hulladékot szállít a víz hazánkba. A hulladék a Felső-Tisza területén jellemzően a csapadékos időjárást követően kialakuló árhullámmal érkezik Ukrajnából, a Szamoson és a Krasznán Romániából, valamint ritkábban a Bodrogon és a Hernád folyón Szlovákiából.

A probléma felszámolását nehezíti, hogy az általában a folyópartokon, medrekben, ár- és hullámtereken illegálisan lerakott hulladékot már egy kisebb árhullám is képes magával ragadni

– nyilatkozta a Világgazdaságnak Siklós Gabriella, Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője. Ez a hulladékmennyiség a hazai folyószakaszokon is kiegészül a folyópartokon hagyott illegális hulladékkal. A szennyezés intenzitását a szakemberek az adott szelvényen percenként áthaladó palackok számával határozzák meg:

az elmúlt tizenöt év alatt negyven esetben volt ötven palack vagy azt meghaladó intenzitású szennyezés a Tiszán, a csúcsérték pedig elérte a percenkénti 300-500 palackot is.

A környezetpusztítás felszámolása azért számít kihívásnak, mert hazánk a Tisza folyó alvízi országa, a szennyezés kiküszöbölése elsődlegesen a szennyezés létrejöttének megelőzésével a felvízi szomszédainknál lenne kezelhető – mondta Siklós.

Viszont Ukrajnában szinte egyáltalán nincs szervezett hulladékkezelés, így amíg a felvízi országok nem oldják meg a problémát helyben, addig az nálunk sem szűnhet meg. Ezt tovább súlyosbítják a hazai illegális lerakások.

A szennyezés felszámolására költött összeget Siklós szerint nehéz számszerűsíteni. A szennyezés felszámolására 2018-ban az OVF megtervezett hat kárelhárítási helyszínt a régióban, ezek fele meg is valósult, és milliárdos összegeket emésztett fel. Ráadásul a szemétnek a vízről és a hullámtérről való begyűjtését kiegészíti számos olyan tevékenység, mint a válogatás és elhelyezés, előkészítés esetleges újrahasznosításra, amely szintén növeli a költségeket.

Jelentős az a hulladékmennyiség, amely a vízfolyások mentén a hullámtéren szétszóródik és elterül, és amelyet nemegyszer hetekkel, hónapokkal a terület megfelelő kiszáradása után gyűjtenek össze, ahogy a Kiskörei vízlépcsőnél is hónapokig tart a hulladékszedés.

Az egy-egy év többszöri árhullámaiból származó szemetet gyakran még a következő évben is gyűjtik a vízlépcső felvizéről. Bár van olyan része a hulladéknak, amely nem számít szemétnek: a szennyezés nagy arányban tartalmaz uszadékfát és egyéb növényi maradékot is, amelyet a válogatás után részben hasznosítanak.

A probléma megoldása az országok közötti együttműködés lehet: jelenleg minden egyes szennyezés esetében a magyar és az ukrán elnök felveszi a kapcsolatot, információkat cserélnek

– mondta Siklós. Az ukrán partner teljesen nyitottan és együttműködően viszonyul a problémához. Hiszen amíg nem tudják helyben, szervezetten megoldani a hulladékkezelést, és felszámolni az illegális lerakásokat, legalább néhány magyar akcióban segítenek a hazai szakembereknek az árhullám levonulása után.

Hazánkban többféle környezetvédelmi kezdeményezés célozza a tiszai szennyezés megszüntetését, ilyen a Klímavédelmi Akcióterv keretében működő Tisztítsuk meg az országot projekt. Számos magán- és közcélú kezdeményezéssel (közéjük tartozik például a PET Kupa) folyamatosan szerveznek kiegészítő akciókat a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok támogatására.