Nem jó a kockázatmentesség

- Milyen körre kell kiterjednie a megújulóenergia-termelés szabályozása módosítását megelőző, alapos társadalmi vitának?

- A megújuló energiával kapcsolatos stratégia igen komplex, érinti az adott ország külkereskedelmi mérlegét (tüzelőanyag-import), költségvetési helyzetét (támogatások), biztonságpolitikáját (energiafüggőség), mezőgazdaságát (energianövények, biomassza), környezetvédelmi stratégiáját (hulladékkezelés, szerves hulladékok) stb. Az egyes alternatívákat, forgatókönyveket ilyen kitekintéssel kell kiszámítani és kiértékelni. Ráadásul a puszta pénzügyi feltételeken túl számos ponton értékrendi kérdések is felmerülnek.

- Melyek a megújulóenergiatermelés azon támogatási formái, amelyek nem kényelmesítik el a piaci szereplőket?

- Ez igen nehéz dilemma: jó ajánlatok csak hosszú távon kiszámítható környezetre érkeznek (bizonytalanságok esetén a magasabb befektetői hozamelvárás megemeli az árat), és a hatalmas beruházások miatt a projektek „kényszerpályán” futnak, azaz a technológiai hatékonyságjavulás potenciálja limitált. Vegyünk egy példát: ha a ma hirdetnének napenergiára alapozott tendert, azt csak a ma létező technológiák alapján lehet árazni, és annak a kockázatát épeszű befektető nem vállalhatja, hogy egy, csak három év múlva bevezetett, ma még nem tesztelt technológia megjelenésekor az átvételi árat az annak megfelelő szintre vennék vissza még az amortizációs időn belül. A támogatás intenzitását a technológiai fejlődés ütemében folyamatosan felül kell vizsgálni. Ha a belépő új technológia ár-érték-hatásfok aránya növekszik, a támogatás csökkenthető.

- Célszerű lenne-e a hazai megújulóenergia-hasznosító beruházásokra speciális, állami banki finanszírozási konstrukciót létrehozni?

- Úgy gondoljuk, hogy ha az állam az átvételi árakon, illetve kötelezettségeken keresztül és/vagy EU-forrásokból finanszírozott pályázati rendszeren keresztül kiszámítható környezetet biztosít, akkor az energiatermelésben érdekelt cégeknek képeseknek kell lenniük a szükséges önerő biztosítására és a banki finanszírozás megszervezésére. Nem tartjuk célszerűnek, hogy szinte teljesen kockázatmentessé váljanak a projektek, túl sok visszaélés kapcsolódott ezekhez a projektekhez a gazdaság minden területén, valamint az állam kötelezettségvállalását is célszerű a szükséges minimumszinten tartani.

- Helyesnek tekintik-e a hővel kapcsolt áramtermelés ártámogatását, amely közvetve nagyobb gázfelhasználásra ösztönzi az erőműtársaságokat?

- E tekintetben az igazság pillanata közeledik. Ahogy kifutnak a kogenerációs (tipikusan távhőszolgáltatást is biztosító) projektek magas átvételi árai, ki fog derülni, hogy 0 amortizáció mellett érdemes-e, illetve milyen eredménnyel lehet tovább működtetni ezeket a gázmotorokat. Ha sokan visszaállnak gáztüzelésű kazánokra, az azt mutatná, hogy nemzetgazdasági szinten többletköltséget jelentett ez a konstrukció. Hosszú távon piaci alapon azokon a területeken lehet gazdaságos a hővel kapcsolt áramtermelés, ahol egy korábban is létező, az év során szinte folyamatos igényre valóban felhasználásra kerül a keletkező hő is. Jelenleg szerintünk több olyan alkalmazási terület van, amelyre ez nem igaz, tehát érdemein felüli mértékben terjedt el ennyire ez a konstrukció, de kisebb volumenben van gazdasági racionalitása.

- Nem kellene-e szakítani a megújulóval termelt áram kötelező átvételével, ha más módon egyébként is segíti az állam a preferált beruházást?

- A támogatás (beavatkozás) helye és formája taktikai kérdés, megfelelő modellezéssel elemezhető. Ezen gazdaságfilozófiai és gazdaságpolitikai megfontolások a mindenkori kormány jogos mozgásterét jelentik. Az igazi stratégiai kérdés annak az eldöntése, hogy milyen jelen idejű többletköltséget vállal fel a társadalom a jövőért.

- Reális állami célkitűzés lehet-e a ma importból származó, megújulóenergia-termelésben használt berendezések magyarországi gyártásának az ösztönzése?

- Korábban is szorgalmaztuk, hogy az állam formális és informális, de nem diszkriminatív (EU-konformitás) módon támogassa azt, hogy a multinacionális cégek magyarországi projektjeiben (legyen ez gyártás, szolgáltatás stb.) hazai tulajdonú partnerekkel, beszállítókkal dolgozzanak, és ne hozzák magukkal – sokszor magasabb áron – a megszokott, általában velük azonos országból származó partnereiket. Természetesen minden technológiára nem lehet versenyképes hazai gyártó, de egy világos és stabil energiapolitikai koncepció mellett kialakulhatnak hazai kompetencia-központok. Ösztönözni nem állami pénzügyi támogatással kell.

- A Videotonnál mennyire vált be a megújulópiacra való belépés, mik a további tervek?

- Miután az STS-Group volt a műszaki fővállalkozója a ma üzemelő szélparkok jelentős részének, a tender visszatapsolása nem töltött el minket örömmel, de bízunk abban, hogy ennek oka csupán a feltételrendszer újragondolására vonatkozó átmeneti kormányzati törekvés. Az új akvizíció eredményeképpen az energetikai piacot sokkal közelebbről követjük, egyre több ismerettel és eszközzel rendelkezünk. Ez lecsökkenti számunkra a belépési kockázatot.