Míg saját munkatársaival és közvetlen vezetőjével nagyságrendileg a dolgozók kétharmada elégedett, a cég topvezetőjével mindössze a munkavállalók fele – derült ki a Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felméréséből. A vezetőkkel való elégedettség bár nem elégséges, de szükséges feltétele annak, hogy valaki jól érezze magát a munkahelyén. Az általános munkahelyi hangulatot leginkább a közvetlen felettes befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy a reggel a főnök ordítozásával, vagy a kávé közben elsütött poénjával indul. A Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés idei adatai alapján tízből nyolc munkavállaló úgy érzi, felettese magas színvonalú munkát vár el tőle. A munkafeladatokkal való elégedettségre is hatással van a közvetlen felettes személye, hiszen ők befolyásolják azt, hogy a munkatársak meghozhatják-e a munkájuk végzéséhez szükséges döntéseket. Jó hír, hogy a hazai dolgozók közel hatvan százaléka állítja, főnöke bevonja a munkáját érintő döntésekbe. A munkával való elégedettséget emellett természetesen alakítja az is, hogy a közvetlen vezető hogyan tervezi és hangolja össze a különböző munkafeladatokat, a munkatársak képességeinek megfelelően osztja-e ki a feladatokat, s ismeri-e beosztottjai munkával kapcsolatos problémáit.
A teljesítményértékelésben szintén kulcsszerepe van a közvetlen vezetőnek. Szinte minden vállalatnál létezik formális, írott belső kommunikációs anyag, mely rögzíti a teljesítményértékelésre vonatkozó irányelveket, az üzleti célokat és terveket, valamint az értékelésben érintett munkatársak körét. A teljesítményértékelési folyamat „klaszszikus” eszközei, maga a rendszer tehát csaknem mindenhol rendelkezésre áll, a kérdés csupán az, kik és hogyan működtetik. A közvetlen felettesnek szinte minden vállalat esetében meghatározó szerepe van a teljesítmény értékelésében, hiszen ő az, aki rendszeresen leül beosztottjaival, értékeli eddigi teljesítményüket és velük együtt meghatározza a jövőbeni célokat. Mindez leírva nagyon szépen hangzik, a gyakorlatban azonban már kevésbé tud érvényesülni. Csupán minden második munkavállaló érzi, hogy rendszeresen kap teljesítménye javítását szolgáló visszajelzést munkájáról, minden tizedik megkérdezett pedig kimondottan kritikus ebben a kérdésben. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy tíz dolgozóból három csak évente vagy ritkábban kap visszajelzést teljesítményéről.
A munkatársi kapcsolatok az elmúlt évtizedben hagyományosan az erősségek között szerepeltek. A kollégákkal ápolt jó viszony sokszor az utolsó szalmaszál szerepét tölti be: még a legalacsonyabb elkötelezettséggel jellemezhető cégeknél is a csapatszellem, a munkatársak közötti összetartás teszi elviselhetővé a mindennapokat. Ez olyan terület, amelynek csekély pozitív hatása van az elkötelezettségre, de igaz az is, hogy ha valaki ebbe sem tud kapaszkodni, akkor szinte bizonyos, hogy folyamatosan új munkát keres.
A közvetlen felettessel való kapcsolat a felső vezetés megítélését is erősen befolyásolja, hiszen különösen a nagyméretű vállalatoknál a dolgozók elenyésző része kerül rendszeresen közvetlen kapcsolatba a menedzsmentcsapattal, ezért a középvezetők közvetítő szerepének mikéntje és hogyanja kulcsfontosságú. Két tipikus kapcsolódás fedezhető fel. Az egyik, hogy a dolgozók a közvetlen felettest a felső vezetés megszemélyesítőjeként látják, így ha velük elégedettek, az elégedettség kisugárzik a felső vezetésre. A másik esetben, amely gyakoribb, jelentős szakadék alakul ki a felső vezetés és a többi munkatárs között: a közvetlen felettes és a kollégák egy csapatot alkotnak, szeretnek együtt dolgozni, és úgy érzik, a felső vezetés velük szemben áll. Ha mindezt a középvezetők azon érzése is tetézi, hogy nincsenek bevonva vezetői döntésekbe, gyakran nem vállalják fel a döntéseket, és csak a rossz hír hozójaként viselkednek. Ebben az esetben a közvetlen felettessel való elégedettség akár negatív hatással is lehet a felső vezetés megítélésére.