Az Exxon hiába kutatott Makón

Jelentős a Magyarország délkeleti részén található nem hagyományos földgázkincs, de az első tesztek eredményei nem ígéretesek az USA magyarországi nagykövetségének 2009. decemberi értékelése szerint. Azóta többen levonultak a terepről, de a Mol folyamatosan aktív, a TXM–NIS páros viszont most van visszatérőben.

Az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének 2009-es bizalmas jelentése szerint hatalmasak a Makói-árok nem hagyományos gázkészletei, de rövid időn belül nem indítható be az itteni termelés. (A többi, hasonló lelőhelyről a nagykövetség nem tudott adatokat szerezni.) A WikiLeaks által nemrég közzétett anyag szerint ha valamikor elhárulnak a termelés elől az akadályok, akkor az újfajta gázkincs révén jelentősen csökkenhet Magyarország gázimportfüggése. Addig viszont érdemes hazánknak a megújulóalapú energiatermelés növelésére, az energiahatékonyság javítására és alternatív beszerzési források megteremtésére összpontosítania.

A jelentés helyzetképet is ad a hazai aktivitás akkori állapotáról. E szerint Magyarország nehezen hozzáférhető gázkincse (tight gas) a Makói-árokban és a Békési-medencében koncentrálódik, s a készlet idecsalogatott többek között két amerikai céget, az ExxonMobilt és az Aspect Energy leányát, a Hungarian Horizon Energyt (HHE) is. A feltáró és próbakutak többségét a Makói-árokban telepítették, a beruházó a helyi Mol és a kanadai Falcon leányvállalata, a TXM volt. E két cég 2008 elején vegyes vállalati megállapodást kötött a nagy tapasztalatú és jó technikai felszereltségű Exxonnal. A Mol–Exxon páros az árok nyugati részén fogott munkába, a Mol–Exxon–Falcon a keletin. Utóbbi helyszíntől kissé keletre, a Békési-medencében a Mol ugyanakkor a HHE-vel dolgozott együtt, amely viszont az Exxont vonta be a közeli, békési területen folyó kutatásába. Vagyis mindenki mindenkivel gázt keresett. A Mol a kelet-magyarországi Derecskei-medencében, a délnyugat-magyarországi Dráva- és Zala-medencében is végzett kisebb műszaki felméréseket.

A követségi jelentés felsorolja, milyen információk alapján ítéli jelentősnek a makói gázkincset (lásd táblázatunkat).

Kiderül az anyagból, milyen reményt keltő, illetve óvatosságra intő értesülései voltak a nagykövetségnek. A Mol 2009-ben például közölte, hogy 2014-ben akár már fel tudna hozni kis mennyiségű gázt. Varró László, a cég akkori vezető közgazdászára hivatkozva a követség azt jelentette, hogy már kis kitermelt mennyiséggel is ellensúlyozható a belföldi hagyományos földgáztermelés csökkenése, és részben kielégíthető a 2020-ig várhatóan erősödő gázigény. A Mol 2009-es mintegy kétmilliárd köbméteres éves termelése tíz év alatt a jelentés szerint megfeleződik. Az akkori adatok szerint az éves hazai gázigény 13-14 milliárd köbméter volt, ennek körülbelül a 80 százaléka Oroszországból érkezett. 2020 után – szintén Varró Lászlótól származó információk szeirnt – már annyi nem hagyományos földgázt hozhatnak fel az országban, amennyiből kielégíthető a teljes kereslet, és még exportra is marad.

A nagykövetség összességében azonban úgy látta, hogy a makói és az egyéb hazai nem hagyományos gázkincs felhozatala műszakilag kihívás, gazdaságilag pedig nagy költség. A gáz sűrű kőzetekben elszórtan – e helyek száma több mint a kétszerese a hagyományos gázok telepeinek –, kis mennyiségben, nagyon magas hőmérsékleten és 3-6 kilométer mélyen található. Kinyeréséhez úgynevezett nem hagyományos megoldásokra van szükség, mint a gázt rejtő kőzetek nagy víznyomással történő repesztése – hogy az így keletkezett nagyobb üregekben össze lehessen gyűjteni a gázt –, illetve a horizontális fúrások. A mintegy 30 éves projektek során összesen körülbelül 2000 kutat kellene fúrni, egyenként 8-12 millió dollárért. Ez négyszer annyi kút, mint amenynyire a hagyományos gáztermelésnél szükség van.

Nem tették biztatóbbá a munkálatokat az első eredmények sem. Az Exxon–Mol–Falcon trió 2009-ben talált ugyan gázt, de a nagy mennyiségű beáramló víz miatt nem volt érdemes folytatni a munkát, az Exxon pedig további értékelésektől tette függővé, hogy folytatja-e a programot a térség keleti részén. A nagykövetség 2009-ben úgy tudta a Moltól, hogy a Mol–Exxon páros sem jutott értékelhető adatokhoz a Makói-árok nyugati részén. A HHE–Exxon társulás a Békési-medencét jobbnak ítélte a Makói-ároknál, de a kezdeti sikerek után itt is egyre kevesebb lett a gáz és egyre több a víz. Kérdésessé vált, hogy a Békési-medencéből felhozható-e valaha is gáz. Varró László állítólag a hazai „professzionális infrastruktúra” hiányát is a kihívások közé sorolta. Szerinte még 10-12 évbe telik, amíg érdemi szinten elindul a magyarországi nem hagyományos gáztermelés.

Az azóta eltelt két év fordulatot hozott: az Exxon kiszállt, a Falcon leányvállalata, a TXM pedig megállapodott a szerbiai NIS-szel, hogy folytatja a kutatást, és újból előveszi az egyik, még kiértékeletlen fúrás anyagát is. A szerb olajvállalat 2008 óta 51 százalékban az orosz olajmogul Gazprom érdekeltségébe tartozik.