Nincs miért félniük a panellakóknak

Az 1970-es évektől kezdve épültek fel a lakásállomány közel ötödét adó házgyári ingatlanok. A paneleket nem ideiglenes megoldásnak szánták, bár 30-40 éves szavatossági idejük miatt idővel szükségessé vált a felújításuk. De az épületgépészetet, nyílászárócserét, szigetelést, homlokzat-felújítást magukban foglaló munkálatok egyike sem strukturális kérdés.

Németországban a lebontás fő mozgatórugója az volt, hogy a megüresedett lakások parlagon hevertek. Idehaza azonban ilyesmiről szó sincs: a panellakás árát, élhetőségét, a lakások elrendezését, az épületek elhelyezkedését tekintve jó alternatívát jelentenek mind lakóingatlan, mind befektetés céllal történő vásárláshoz.

„Nálunk a bontás helyett inkább a bővítés van napirenden”– világított rá Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. –„A főváros egyik legnépszerűbb lakóövezetében, a IX. kerületi József Attila-lakótelepen olyan tervek születnek, melyek az ottani 3-5 emeletes társasházak bővítését célozzák.” A szakértő hozzátette: reálisan nézve a lakóövezetek élhetőbbé tétele volna cél. A parkosítás és a helyi infrastruktúra fejlesztés, amivel jelentősen növelhető volna a panelek komfortszintje.

A panelövezetek országszerte az átlagnál jobban drágultak. Az ingatlanpiaci pezsgés kezdetén ezek voltak a leginkább megfizethető ingatlanok, így a kereslet is óriási lett. Ami az emeleti elosztást illeti, a lift nélküli háztömböknél érthető módon felfelé menet olcsóbbak a lakások. A liftes magasépületeknél szintén pont a felső emeletek négyzetméterárai a legalacsonyabbak.

Ám míg Budapesten ezekben az 1-4. szinteken lévő lakásokat hirdetik magasabb áron, addig a nagyobb városokban többnyire az 5-7. emeleti ingatlanokat kínálják drágábban. A különbség nem óriási, az átlagos irányár kb. 5-10 százaléka lehet településenként a differencia, derül ki az OTP Ingatlanpont kínálatából.