Meglehetősen biztonsági játékot játszottak idén a Super Bowlon reklámozó cégek, bátor újítások helyett szinte mindenki a múltra helyezte a hangsúlyt. Sok 80-as és 90-es évekbeli filmes klasszikust idéztek meg, ami szakértők szerint egyetlen dolgot jelent: a cégek félnek a jelenre és a jövőre utalni, inkább a kevésbé rizikós és biztonságosnak mondható nosztalgiát választották.
Több médiaelemző szerint ennek az oka az lehetett, hogy így mindenkinek kényelmesebb: a cégek menőbbnek tűnhetnek tőle, a nézőkből pedig kellemes emlékeket hozhatnak elő az ilyen reklámok. Így kerülhetett a képernyőn Alicia Silverstone ismét Cher karakterébe a Spinédzserek című filmből, amellyel ezúttal a japán Rakuten céget reklámozta.
De hasonló érzéseket válthatott ki Ozzy Osbourne és Joan Jett old-school rockkavalkádja is.
A Super Bowlon – amelyet végül fordulatos meccsen a Kansas City Chiefs nyert meg – a nosztalgia mellett a humor is főszereplő volt, az AP elemzése pedig meg is jegyezte, hogy a világjárvány és az ukrajnai háború miatt az emberek már nagyon vágytak egy kis önfeledt kikapcsolódásra, ezt pedig megkapták a reklámokon és a meccsen keresztül.
Sztárok a porondon
Az idei Super Bowl-reklámhelyek díja immár rekordra, 7 millió dollárra ugrott 30 másodpercenként, és ha már a cégek hajlandók ennyit áldozni a hirdetésre, igazán meg is adják a módját. Éppen emiatt még az olyan, egyébként egyszerűbb reklámokkal operáló cégek is sztárokat szerződtettek, mint például a Dunkin’ Donuts, amely meglehetősen vicces hirdetést hozott össze a nemrég nyilvánosan civakodó házaspárral, Ben Affleckkel és Jennifer Lopezzel.
Will Ferrel a humort és a nosztalgiát is jól elkapta a GMC új elektromos autóját és a Netflixet kvázi egyszerre reklámozó szösszenetében.
Betalált sokaknál a Breaking Bad című sorozat sztárjait újra összehozó chipsreklám, a Popcorners poénja is.
Ben Stiller és Steve Martin pepsis civódása is a viccesebb reklámok közé tartozott, bár ebből több külön verzió is készült, amelyek közül nem mind lett humoros.
A futottak még kategória
Hiába tűnt fel több reklámban is, inkább unalmasnak volt nevezhető Serena Williams, aki egyik hirdetésében még Al Pacino legendás öltözői lelkesítő beszédét is megidézte a Minden héten háború című filmből. Igaz, itt jóval erőtlenebb hatást ért el, különösen, hogy az óriási szavak mögött végül nincs más, csak egy italreklám.
John Travolta és a Dokik című vígjátéksorozat egykori sztárjainak T-Mobile-t reklámozó Grease-felidézése szintén hajaz a nosztalgiára és a humorra, de itt a kevesebb több elv jobb lett volna: végül csak legyint rá az ember, meg is unja az énekelgetést a reklám végére.
A legsemmitmondóbb reklám pedig egyértelműen Maya Rudolphé és az M&M’s-é volt. Ennél valószínűleg a cég vezetői is érezték, hogy kevés, emiatt nem is vállalták a 30 másodpercet, mert az valószínűleg már túl drága lett volna. Mindössze 15 másodperc, de ez is bőven sok.
A Super Bowl idei legnagyobb vesztesei egyébként leginkább a kriptopénzekkel kereskedő cégek voltak, amelyek az elmúlt években még dominálták a hirdetéseket, ám idén már szinte teljesen eltűntek.
