A berzenkedő és vétóval fenyegetőző politikusokon kívül minden szereplő támogatja az ikonikus amerikai acélipari vállalat, a Unites States Steel Corporation, röviden US Steel eladását a japán Nippon Steelnek. Acélkereskedők, autóipari megrendelők, de még a dolgozói kollektíva is kiállt az ügylet jóváhagyása mellett.
Fotó: Shutterstock
Az acélipar nagy éves seregszemléjén Floridában a japánok decemberben tett 14,1 milliárd dolláros ajánlata és annak piaci hatása állt a figyelem középpontjában.
Az acélipar a japánok mellé állt
Végül arra jutottak, hogy a költségeket szigorúan kordában tartó Nippon Steellel jobb acélárakat tudnak elérni, ez pedig versenyképesebbé teszi az amerikai ipar termékeit. Érdekesség, hogy a szektor többi szereplője a rivális Cleveland-Cliffs által még augusztusban tett felvásárlási ajánlatot minden szempontból hátrányosnak ítélte.
A Cleveland-Cliffs és az Esmark akkor egyaránt hétmilliárd dollár feletti összeget kínált a US Steel eszközeiért, az előbbi ráadásul a vételár felét saját részvényeivel fizette volna ki, amivel nem váltott ki nagy lelkesedést az amúgy nehéz anyagi helyzetben lévő US Steel tulajdonosainál.
Akkor a világ legnagyobb acéltermelője, az indiai tulajdonú ArcelorMittal esetleges beszállása keltett heves indulatokat, ők nem sokkal azelőtt számolták fel amerikai acélgyártó érdekeltségüket és adták el épp a Cleveland-Cliffsnek. Rapid visszatérésüket a fene sem kívánta, különösképpen nem az acélipari dolgozók szakszervezete.
Elüldözték az ArcelorMittalt
A United Steelworkers (USW) rögtön tiltakozott a rémes korábbi tapasztalatokra, a dolgozókkal szembeni rossz bánásmódra hivatkozva. Márpedig ha a dolgozóknak valami nem tetszik, annak hangot adnak, de annak foganatja is van, hiszen olyan erős garanciákat ad számukra a kollektív szerződés, hogy beleszólásuk van a vevőválasztásba – igaz, azt nem tudják megvétózni.
Az ArcelorMittal így az ajánlattételig sem tudott eljutni, a US Steel-dolgozók a Cleveland-Cliffset támogatták ugyan, ám a menedzsment úgy értékelte, hogy
a felajánlott hétmilliárd dollár köszönőviszonyban sincs a cég valós értékével. Ebben igazuk is volt,
hiszen japánok ennek a duplájával kopogtattak be a US Steel pennsylvaniai Pittsburghben lévő központjába. Onnantól már politikai síkra terelődött az ügy.
Indul a csata Pennsylvaniáért
A vételárba nem tudtak belekötni, de az amerikai munkahelyek védelme és a helyi acélipar versenyképessége, az ellátási láncokra gyakorolt hatás és a nemzetbiztonsági aggályok is előtérbe kerültek. Az utóbbiak amiatt furcsák, mert Japán az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesei közé tartozik, egyben a legnagyobb külföldi befektetője – emlékeztet a Bloomberg.
Fotó: AFP
A japán tőkét eddig tárt karokkal várták az országban. Így lenne ez most is, csakhogy Pennsylvania azon néhány billegő állam közé tartozik, amelyek szavazataikkal eldönthetik a 2024-es amerikai elnökválasztást.
Négy éve ott szűk többséggel a demokrata Joe Biden nyert,
nem véletlen, hogy az elnök az ügyet a külföldi felvásárlások jogszerűségét firtató hivatal a CFIUS elé utalta, két pennsylvaniai szenátora pedig a munkások védelmében ellenezte a tulajdonosváltást.
Ahogy a teljes ágazatot képviselő USW is, amely kikezdhetetlen garanciákat követelt a foglalkoztatás megőrzése érdekében. Az ügyet bonyolítja, hogy a Nippon Steel régóta jelen van az Egyesült Államokban, épp Alabama államban van acélfeldolgozó hengerművük, melyet az ArcelorMittallal közösen üzemeltetnek – mindenki megelégedésére.
Az acélipari konferencia résztvevői szerint a külföldi tulajdonnal alapvetően nincsen probléma, a acélkereskedők pedig úgy látják, hogy a szektorban valódi verseny folyik, amibe nem szabad belevinni politikai motivációkat. Versenytorzító hatása éppen annak lenne, ha a Cleveland-Cliffs kerülne birtokon belülre, ezen aggályát az eladási folyamat során a US Steel végig korrekten jelezte. Kettejük kombinációjával ugyanis
az amerikai autóipari acélpiac nagy része és az amerikai vasérctermelés 95 százaléka egyetlen vállalat ellenőrzése alá kerülne,
ami kétségtelenül túl nagy hatalmat adna a kezébe az árak alakításában.
Lourenco Goncalves, a Cleveland-Cliffs vezérigazgatója határozottan visszautasította az ilyen kritikákat. Azzal vádolta a US Steel igazgatótanácsát, hogy túlreagálta a lehetséges trösztellenes kockázatokat, hozzátéve, hogy eleve nem is állt szándékukban a szinergiákra hivatkozva a dolgozói létszám csökkentése vagy egyes kapacitások leépítése.
Donald Trump vérszemet kapott
Az ügyből politikai tőkét igyekszik kovácsolni a republikánusok várható elnökjelöltje is. Donald Trump korábbi elnök hirtelen támadt szociális érzékenységének adott hangot, azonnali vétóval fenyegetőzve – ha alkalma lesz rá. A pennsylvaniai szavazók megnyerése politikai megfigyelők szerint minden más szempontot felülír. Viszont
az amerikai–-japán kapcsolatokat súlyos csapásként érintené a világ negyedik legnagyobb acélgyártójának a kikosarazása,
épp amikor az amerikai politika a Kína-függés feladásán dolgozik, odahaza megteremtve az ipar önellásához szükséges gyártókapacitásokat.
Fotó: AFP
A Trump elnöki idejében Japán washingtoni nagyköveteként dolgozó Szasze Kenicsiró a Reutersnek rossz irányba tett figyelmeztető lépésnek nevezte az esetleges vétót, ami azon túl, hogy szövetségesek között barátságtalan lépésnek számít, megfontolásra késztetheti az amerikai befektetésekben gondolkozó japán vállalatokat is.
A US Steel–Nippon Steel-ügylet megtorpedózása nagyságrendekkel nagyobb kárt okozna az Egyesült Államoknak
– figyelmeztet Stefan Angrick, a Moody’s Analytics elemzője, hozzátéve, hogy a számlát hosszú távon Amerika fizetheti meg, az üzleti szféra és a fogyasztók egyaránt rosszul járnának a vétóval.
Emlékeztetett arra, hogy csak 2022-ben 180 milliárd dollár befektetést hajtottak végre amerikai földön japán vállalatok, a szigetország pedig az Egyesült Államok negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere.
Fotó: AFP
Egy novemberi felmérésben az Amerikában dolgozó japán cégek fele nyilatkozott úgy, hogy növelni szeretné jelenlétét és befektetéseit az Egyesült Államokban. Angrick mindent egybevetve úgy véli, győz a józan ész, és végül az adásvétel zöld utat kap.
Trump Kínának is nekimegy
A józan ész a kampányidőszakban nem igazán érvényesül, igyekszik minden jelölt jó nagyot mondani, még akkor is, ha semmi szüksége rá, és eleve tudja, hogy betarthatatlan az ígérete. Ez az amerikai–kínai kereskedelmi háborút 2018-ban kirobbantó Donald Trumpra különösen igaz. Az exelnök megválasztása esetén
több mint 60 százalékos vámot vetne ki a kínai árukra,
jelezve, hogy az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi partnere nem packázhat velük, bármennyire is szereti őket. Utalt arra, hogy elnöksége alatt „ragyogó gazdasági kapcsolatokat épített ki Kínával, és minden nagyszerűen működött közöttük”.
Szerinte az átalányvám 60 százalék, sőt afeletti megállapítása nem vezetne a kereskedelmi háború eszkalálódásához – jelezte a Fox Newsnak adott interjújában.
