Ukrajnában több mint kétszáz inaktív olyan olaj- és gázmező van, amely működhetne, de nem működik – idézi az Unian ukrán hírügynökség Olekszandr Kacuba energiaszakértőt. Kacuba szerint ezek a területek olyan tulajdonosok kezében vannak, akik semmit sem tesznek az erőforrások feltárásáért és kitermeléséért a háború kezdete óta.
Fotó: Northfoto
Hátradőlve várják, hogy nőjön a gázmező értéke
Mint rovatában írja, korábban az iparágban tapasztalattal nem rendelkező vállalkozók félig zárt vagy teljesen zárt aukciókon vásároltak olyan földterületeket, amelyeket ígéretesnek tartottak, és a terület árának emelkedése vagy meggyőző befektető bevonása esetén megtartottak. Bár nem minden lelőhely van kalandorok vagy befektetési trollok kezében, az Ukrajna energiafüggetlenségét biztosító, sőt akár olaj- és gázexportőrré válás lehetőségét is megteremtő mezők nagy részén nem történik semmi.
A helyzet rendezésére Olekszandr Kacuba szerint – aki maga is vállalkozó és az Alfa Gaz társaság tulajdonosa – az államnak határidőt kell kitűznie, hogy a befektetők legalább az orosz–ukrán háború befejezése után megkezdhessék a lelőhelyek feltárását és fejlesztését. Úgy véli, hogy a háború 2022. február 24-i kitöréséig nem lehetett következetes és átfogó állami politikát megfigyelni,
az ország energiavállalatai pedig – a Naftogaztól és az Energoatomtól a kis regionális szereplőkig – nem dolgoztak túl keményen saját stratégiai kapacitásuk növelésén a termelés, a termelés bővítésére és az új technológiák bevezetésére.
Ez igaz az ukrajnai fosszilis erőforrások kitermelésének kulcsfontosságú iparágára, elsősorban az olajra és a gázra is.
Számos területen kellene lépnie a kormánynak
Szerinte az olaj- és gázipar hosszú évek óta kettős csapás alatt van: az országban a nem piaci jellegű szabályozás, valamint az orosz politikai és korrupt befolyás arra irányult, hogy Ukrajna ne növelje saját energiatermelését. Így Ukrajna még 2021-re is harmadrészben az importált gáztól és négyötöd részben az importált olajtól és olajtermékektől függött.
Szerinte Ukrajna e téren öt fő kihívással néz szembe, ezek a következők:
- A játékszabályok stabilitása – bár jelenleg többé-kevésbé kiegyensúlyozott az ukrán olaj- és gázpiac szabályozása, a háború befejezése után azonban a piacon meg kell teremteni az egyensúlyt a több beszedéséhez fűződő állami érdek és a termelés bővítésére való ösztönzés között. A lehetséges befektetőkkel a termékfelosztási megállapodások megkötésén is érdemes intenzívebben dolgozni, hogy intenzívebbé váljon a bányászat az ország nyugati részén, a háború után pedig újraindulhasson a munka keleten és a Fekete-tenger talapzatán.
- A lelőhelyek hasznosításának módja – fel kell lépni az említett befektetési trollok ellen, többek között úgy, hogy az állam határozzon meg határidőt számukra a lelőhelyek feltárásának és fejlesztésének kezdetére.
- Külföldi befektetések vonzása – az ukrán befektetési politika most túlszabályozott, és számos más problémáját is fel kell számolni. A befektetők bevonzása érdekében kormánynak közölnie kell, hogy az ösztönzők egyértelműen meghatározott ideig vannak érvényben, és nem vonhatók vissza vagy nem módosíthatók idő előtt. Ukrajnának vállalnia kell, hogy adott időszak alatt, például öt-tíz évig nem változtatja meg az ösztönző rátákat vagy egyéb garanciákat.
- Szakemberek és szakirányú oktatás hiánya – az elmúlt harminc évben az ukrán olaj- és gázoktatás stagnált, a külföldi szakemberek tömeges bevonását a biztonsági kockázatok, valamint a versenytársakhoz viszonyított pénzhiány nehezíti. Ez megköveteli, hogy az állam befektessen a szakirányú oktatásba, a szakemberképzést szolgáló csereprogramokba, valamint szélesebb körű befektetésekre a szakmai szakképzésbe.
- A technológiához való hozzáférés hiánya – ez a külföldi befektetések nehézségeinek és a szakemberhiánynak a következménye. Ezért az állam vagy fektessen be alkalmazott tudományos kutatásba a bányászat területén, vagy vonzzon külföldi cégeket. Természetesen jobb a kettőt kombinálni.
