A múlt hétvégén zárult a Budapest Central European Fashion Week, ahol hazai és régiós divattervezők mutatták be a legújabb kollekciójukat. Ha magyar tervezői ruhadarabokat vásárolunk, azzal általában megnyugtatjuk a lelkünket, mondván, így egyaránt támogatjuk a divattervezőt és a hazai kereskedelmet. De ezt is tudjuk fast fashion-stílusban csinálni?
Ha a felhalmozás csapdájába esünk, mert olyan darabokat is megvásárolunk, amelyekre valójában nincs szükségünk. Tartottam egy előadást a Fashion Weeken, és ott is azzal kezdtem, ami szerintem a legfontosabb:
ismerjük-e azt a testet, amelyet fel szeretnénk öltöztetni?
Mert ha tisztában vagyunk azzal, mit szeretnénk magunkon hangsúlyozni, mi az a stílus, ami igazán jól áll, amelyben otthonosan érezzük magunkat, és ennek megfelelően milyen darabok hiányoznak a szekrényünkből, akkor már azonnal nem lesz érdekes a tömeges vásárlás. Az mindenképp pozitív, ha a fogyasztói magatartásunk változik, és a sok olcsó helyett olyan termékeket szerzünk be, amelyek egyedi tervezésűek, hosszútávon használhatók, és amelyekkel magyar kisvállalkozásokat támogathatunk.
A hazai divattervezők esetében is már rendszerré vált, hogy a korábbi kollekciókból kiárusítást rendeznek, így alacsonyabb áron juthatnak a vevők a kiszemelt darabokhoz?
Igen, léteznek archive sale-ek, amelyeket a márkák szerveznek maradékmentésre. De például a Nanushka már állandó outletet működtet, és ők a maradék anyagaikat is kiárusították az elmúlt szezonban. Ez egy win-win szituáció: a vásárló olcsóbban jut hozzá a magas minőséghez, a tervezőnek pedig nem áll a pénze a raktárkészletben.
A magyar tervezői darabok elég könnyen cserélnek gazdát a másodpiacon, akár a megjelenésük után öt-tíz évvel is.
Mivel jó minőségűek, exkluzívak, népszerűek a garázsvásárokon, a ruhacsere-akciókon vagy a second hand-üzletekben.
Az öltözködés logikája tanulható
Tudatos öltözködés címmel rendszeresen tart kurzusokat online és élőben is – mi az, amiben a nők ma még elveszettek?
Valamiért a nők (és a férfiak is) még mindig szégyenkezve néznek tükörbe.
Nagyon sokan mondják azt, hogy nincs idejük, energiájuk arra, hogy az öltözködésükkel foglalkozzanak. Annyi terepen kell ma teljesíteniük, hogy az öltözködést a legegyszerűbb darabokra redukálják, mert a gyorsaságot helyezik a középpontba. Nem mérik fel azt, mekkora hatással lehet a lelkiállapotukra, a kommunikációjukra, a más emberekre gyakorolt hatásukra az, hogy mit viselnek. Gondoljunk bele, milyen érzés, amikor egy alkalomra összerakjuk magunkat! Miért ne érezhetnénk ezt az elégedettséget, sikert minden nap? Az öltözködés logikája, a testalkathoz illő darabok kiválasztása, az optikai előnyök kiaknázása abszolút tanulható. Aki elégedetten néz a tükörbe, az a családjában, a közösségében, a munkahelyén is sokkal jobban fog működni, kevesebb stresszt él meg – egy ennyire kis változás hatására.
Ez egy önismereti út?
Részben igen. Odaállni a tükör elé, és szembenézni az adottságainkkal, komoly feladat. Ezen a területen nekem is fejlődnöm kellett, és folyamatosan tréningben tartanom magamat. Tanítok több olyan trükköt, amellyel átfordíthatjuk a magunkban hordozott negatív berögződéseket. A legtöbben szégyenkeznek, ha ki kell mondaniuk, hogy „szép vagyok”, „tetszem magamnak” – miért?
Egy elégedett ember egyébként szerintem fele annyit vásárol, mint egy hiányokra építő személyiség.
Mit gondol az „egy évig nem vásárolok” és a hasonló, környezetkímélő kihívásokról?
A fogyasztásból szerintem nem vonhatjuk ki magunkat, szükségünk is van arra, hogy motiváljuk magunkat szép tárgyakkal, környezettel, és akár ruhadarabokkal, erről nem szükséges lemondani. De azt, hogy mire költünk, érdemes komolyan átgondolnunk.
Nem támogatom az érzelmi alapú, kompenzációból adódó vásárlói magatartást, a tudatos, hosszútávon, valós örömet szerző befektetést viszont igen.
Ez a fenntarthatóság lényege, nem a teljes vásárlási stop, mert az sem a mikrokörnyezetünknek, sem az adott ország gazdaságának nem tesz jót. Az is fontos, hogy ez a fajta vásárlás nem jár együtt a lemondás érzésével, és őszinte igényből indul ki.
Új vásárlói élmény a second hand-piacon
Öt évvel ezelőtt egyéni üzleti koncepcióval nyitott second hand ruhaüzletet – mi ez, és hogyan vált be a modell?
Azt szerettem volna megmutatni, hogy másodkézből származó darabokat is lehet úgy árulni, hogy az egyben fenntartható és ízléses legyen. Nálam nem egy óriási üzletben a vállfákra tömegével felakasztott, vagy zsákokban kihelyezett, fertőtlenítő illatú, kinyúlt second hand ruhákat talál a vevő. Hanem egy kellemes környezetben elhelyezett, kimosott, kivasalt, jó alapanyagú, jó szabású, akár tervezői darabokat, amelyek olyan nők ruhái voltak, akiket többnyire ismerek, és tudom, hogy minőségi vásárlók, akik vigyáznak is arra, amit egyszer megvettek. Az ide betérőnek
ebben a keretrendszerben ugyanolyan élményben lehet része, mintha új, sosem hordott ruhákat vásárolna valahol, és az, hogy közben a környezetvédelemért is tesz, egy plusz faktor.
Talpon vagyunk, a koncepció működőképes. Mikrovállalkozó kis halként, cápákkal és bálnákkal teli piacon próbálok fennmaradni, ami nagyon nehéz, de kialakult az a vevőkörünk, amelyre lehet támaszkodni. Nagy sikernek tekintem, hogy vannak köztük olyanok, akik korábban nem vettek volna meg másodkézből származó ruhadarabokat. Nekünk ők a célcsoportunk.
Miért a legnehezebben behúzható vevőtípust célozza?
Aki egyébként is jár turkálóba, annak az általam kínált darabok talán magasabb árfekvésűek, de nekik is szeretném megmutatni, hogy nem csak a gigaturkálókban lehet a környezeti problémákra érzékenyen vásárolni. Sőt, szerintem azokban pont nem lehet, mert egyrészt arra ösztönöznek, hogy ha ennyire olcsó valami, bármennyit vehetünk belőle. Másrészt rengeteg a maradék, ami afrikai szeméthegyeket képez. Létezik viszont az a vásárlói réteg, amely ismeri a nemzetközi márkákat, szívesen is választ közülük, és abszolút újszerű darabokra vágyik. Szerintem őket kell behívni a second hand-piacra, mert ők az igazi fogyasztók, akik némi edukációval megnyerhetők a tudatosabb vásárlásnak. Ez persze lassabb üzleti fejlődést tesz lehetővé.
Ma már nagyon sok helyen vásárolhatunk használt ruhát – akár online, applikációkon keresztül is.
Ezek azoknak valók, akik nagyon tudják, hogy mit kell nézni egy használt ruhán ahhoz, hogy fel tudják mérni az állapotát. Sajnos, hallok horrorsztorikat, és én is futottam már lyukra, mert például megvettem egy nadrágot, amelynek teljesen kibolyhosodott a belseje, amit nem láthattam a fotókon. Szerintem kevés a biztonságos forrás.
Az üzleti öltözködés mennyibe lazult ma, illetve vásárolhat-e másodkézből az üzleti világban dolgozó nő?
Fontosnak tartom, hogy legyenek konvencionálisabb darabjaink is, mert sok munkahelyen korlátokat támasztanak az öltözködésben, és nem jelenhet meg nagy mértékben a divat egy hölgy ruházatában. A fekete zakó, a nadrágkosztüm vagy a fehér ing alapdarab, amire nem csak egy üzletasszony gardróbjában van szükség, és amelyek megbízható second hand üzletekben igenis megvásárolhatók.
Jó pár vezető beosztású hölgy állandó vásárlónk, és ők többnyire a designkultúrában is otthonosan mozognak, ismerik, és akár szenvedélyesen gyűjtik a magyar tervezői darabokat,
amelyeket tudnak úgy kombinálni a klasszikusabb nadrágokkal, ingekkel, hogy egy tárgyalásra is megfelelő outfit álljon össze.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, „Az, hogy vágyunk valamire, még nem azt jelenti, hogy ne tudnánk nélküle élni”. Hogyan építhetjük be ezt a gondolatot a mindennapjainkba, hiszen soha nem bombáztak ajánlataikkal még ilyen célzottan a márkák?
Erre a second hand vásárlás remekül alkalmas. Szoktam magamnak is vásárolni az üzletben, mert időnként olyan meglepetések érnek, hogy behoz valaki egy 2010-es évekből származó Nanushka-darabot, amit már akkor kinéztem magamnak, de azóta sem tudtam megvenni. Például itt az ősz – nézzük meg, mi az, ami a rendelkezésünkre áll a szekrényünkben, és mi az, amit szeretnénk hozzátenni! Mondjuk keresünk egy trench coatot, egy ballonkabátot. Ez már szűkítés, mert nem négyféle őszi kabátra lövünk, hanem egy konkrét típusra, hosszra, színre, és elhatározzuk azt is, hogy másodkézből szeretnénk megvenni. Amíg viszont nem jön elénk a megfelelő darab, elkezdjük hordani például a bőrkabátunkat, és azt variáljuk. Kreatívnak kell lennünk, és meg kell oldalunk a meglévő darabjainkkal: egy nagy sállal, egy mellénnyel... Tehát mire elénk kerül az a tökéletes ballon, már igazából ott tartunk, hogy tudunk élni nélküle. Persze, ettől megvehetjük, ha tényleg szükségünk van rá – de ebből az átmeneti időszakból, amíg várakoztunk, rengeteget tanultunk. A fast fashion márkák épp arra építenek, hogy nincs idő átgondolni, itt az újabb és újabb kollekció, ha nem vásárolunk, lemaradunk.
Nem kell vásárolni, de választhatjuk azt, hogy vásárolunk.
A férfiak megfordulnak second hand üzletben?
Kevesebben. A férfiak alapvetően tudatosabban vásárolnak, nem véletlenül a nőket célozzák a tömegkampányok. Ráadásul a férfiruhák mindig is tartósabbak voltak, természetesebb az alapanyag, kevesebb a szabásminta, sokkal egyszerűbb, letisztultabb műfaj.
Az előző üzlete Nagykovácsiban volt, most Szentendrén – szándékosan marad távol Budapesttől?
Kisvárosban szerettem volna dolgozni, tehát ez egyrészt egy önző választás. Másrészt szeretek közösséget építeni, ezt kisebb helyeken talán könnyebb megvalósítani, de persze nagyon sok budapesti jár ki hozzánk. Illetve úgy gondolom, hogy
a slow fashion része, hogy ránk időt kell szánni,
ide ki kell utazni a fővárosból, ezt tervezni kell, tudatosan átgondolni. Sokan összekötik egy kirándulással, ebéddel, Duna-parti sétával, így teljesen más élmény köthető a vásárláshoz, esemény lesz belőle.
