Tetemes összegeket költenek a magyar szülők különórákra, hogy jó iskolába és jó osztályba kerüljön a gyerek: friss tanulmányok szerint ráadásul szinte egyenes ági az összefüggés az édesanya iskolázottsága és a gyermek előmenetele között. Úgyhogy a világ minden pénzét elköltjük különórákra, csak a gyereknek legyen jó. Mindeközben zajlanak is a középiskolai szóbeli felvételik.
Fotó: Shutterstock
Egyre nagyobb a verseny a jó iskolákért és a jó osztályokért, az emelkedő középiskolai ponthatároknak megfelelni pedig már leginkább csak különórai segítséggel lehet. Természetesen a szülők nem spórolnak, ha a gyermekeikről és főleg a jövőjükről van szó, úgyhogy a különórák egyre nagyobb piacot jelentenek. Az Eduline oktatási szakhonlap kutatása szerint az alábbiak a jellemző különóraárak tantárgyakra vetítve:
- angol nyelv: 4000–9000 forint
- biológia: 4900–6000 forint
- magyar nyelv és irodalom: 4000–7000 forint
- matematika: 3500–6000 forint
- történelem: 2000–5000 forint
Megjegyzendő, hogy a különórák valós időtartama különbözik: van, aki valóban teljes órára számláz, sőt, akár másfél órára, de a skála másik végén 50, illetve a tantermekben megszokott 45 perces oktatás is előfordul. Nyilván minden esetben pluszköltséget jelent, ha nem középiskolai, hanem már egyetemi szintű különóráról van szó, ez esetben akár harmadával is nőhetnek az árak.
Mindezek nyomán aligha meglepő, hogy friss kutatási eredmények szerint a család anyagi helyzete, illetve az édesanya iskolázottsága és a gyermek előmenetele között szoros az összefüggés.
Statisztikailag nehezebb a helyzet
A Budapest Intézet elemzése szerint a léc egyre magasabbra kerül, és egyre nehezebben megugorható. Nőnek ugyanis a középiskolai ponthatárok, illetve a felvételi követelmények. Például egyre több helyen igényelnek az írásbeli után szóbeli felvételit is – ezek éppen most, március 4. és 20. között zajlanak az érintett intézményekben.
Mindenesetre a tanulmány szerint öt éve, a 2018–2019-es tanévben a felsőfokú diplomával rendelkező édesanyák gyerekeinek 45 százaléka jó, 34 százaléka átlagos, 21 százaléka rossznak minősített osztályba járt. Ez máris jelezte:
minél magasabb az édesanya iskolai végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy a gyermek rossz osztályban tanuljon, sőt, a diplomás édesanyák gyermekei kétszer nagyobb eséllyel jutottak be jó osztályba
azon gyermekekkel szemben, akik édesanyja csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik.
Viszont az előző évtized elején, a 2011–2012-es tanévben a diplomás édesanyák gyermekeinek még nem 45, hanem 48 százaléka járt jó osztályba, 33 százalék átlagosba, 19 rosszba. Az értékek változása a szakértői elemzés szerint azt jelzik, hogy a legjobb háttérrel és történelmi mintával rendelkező fiatalok is egyre nehezebben jutnak a legjobb oktatáshoz.
Fotó: Getty Images
A szülők képzettsége és a gyermekek előmenetele közti összefüggésre világított rá egy másik kutatás is.
A Meixner Alapítvány ezerfős, iskolai végzettségre, település- és iskolatípusra egyaránt reprezentatív mintán dolgozott, és azt találta, hogy a gyerekek olvasási képességeit a szülő szociokulturális háttere erősen befolyásolta, vagyis a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák gyermekei jobban teljesítettek a felmérésen.
Betett a Covid is
Dr. Sipos Zsóka gyógypedagógus és logopédus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, a Meixner Alapítvány oktatási szakértője kifejtette, hogy a rossz és romló helyzethez a koronavírus-járvány is hozzájárult:
A Covid-járvány időszaka alatt megnőtt azon gyermekek a száma, akik hároméves korukra még nem beszéltek. Ez nem véletlen, hiszen a pandémia ideje alatt a gyerekeket sokkal kevesebb új impulzus érte, márpedig ez sok esetben a beszédfejlődésüket is visszavetette.
Sipos Zsóka hozzátette: az írott nyelv elsajátításának a beszéd az alapja, így azok a gyerekek, akik ezen a téren már óvodáskorukban hátrányba kerülnek, valószínűleg több nehézséggel találkoznak majd az iskolában is.
Csak a magyar felnőttek 6,6 százaléka éri el a legmagasabb szövegértési szintet
Az oktatás nehézségeit jelzik a 2022-es PISA-felmérés eredményei is, amelyek az olvasási képességekről ugyancsak sötét képet festetettek, ugyanis a tanulók 27 százaléka funkcionális analfabéta, azaz az alapvető, a hétköznapi életben használt szövegtípusokat sem tudják értelmezni.
Ráadásul csak a diákok 5 százaléka érte el a legmagasabb szintet, miközben az OECD-átlag 7 százalék:
ők volnának azok, akik hosszabb, elvont vagy intuitív kifejezéseket tartalmazó szövegeket is megértenek, továbbá meg tudják különböztetni a véleményeket a tényektől.
A Budapest Intézet dolgozata szerint a felnőtteknél sem állunk sokkal jobban: a legmagasabb szövegértési szintet a 15–65 évesek 6,6 százaléka éri el, míg a felnőttnek minősülő lakosság ötöde azt az alapszintet sem képes hozni, ami a továbbtanuláshoz és a munkavállaláshoz szükséges. A tanulmány alapján az a jó iskolarendszer, amelyben az alapszintet a gyerekek 90 százaléka, a legmagasabb szintet a 10-15 százaléka teljesíti.
