Van Rompuy-t 2008. december végén nevezték ki Belgium miniszterelnökének. Nem sokkal ezt követően azonban még mindig éjszakai vonattal, hálófülkében utazott ausztriai síelésre. A nyáron már kicsit messzebb merészkedett, Ausztráliában üdült, de ekkor is a turistaosztályra vett repülőjegyet - írja az NRC Handelsblad.
A flamand politikus egyébként is igyekszik a szerénység imázsát sugározni. Egy közelmúltbeli interjúban bevallotta, belga miniszterelnökként is túlságosan félénk ahhoz, hogy Angela Merkel német kancellárt a keresztnevén szólítsa. Januártól kezdve azonban két és fél éven át ez a négy gyermeket felnevelő, nyugdíjas kinézetű politikus irányítja majd az Európai Tanácsot, vagyis az EU állam- és kormányfőinek gyülekezetét – tehát az EiT-üléseken többek között Merkelt is.
Az új EiT-elnök életének mottója: „rustige vastheid”, azaz csendes eltökéltség. Ezt a nevet adta saját házának is a Brüsszeltől délre, a flamand-vallon nyelvhatáron fekvő Rhode-Saint-GenÈse-ben, ami egyébként a belga főváros egyik gazdag elővárosának számít.
Ezt a csendes eltökéltséget látják elemzők abban is megnyilvánulni, hogy Van Rompuy-nek sikerült közel kétéves folyamatos kormányválságot legyűrve életképes belga koalíciót összeállítani. Sokak szerint a teljes széteséstől mentette meg ezzel Belgiumot. Mások viszont úgy látják, hogy egyszerűen csak a szőnyeg alá söpörte a flamand és a vallon közösséget egymással szembeállító problémákat. Attól még, hogy nem beszél ezekről a gondokról, a Van Rompuy-kabinet semmivel sem jut közelebb azok megoldásához – vélik a kritikusok.
Keveset lehet tudni a belga kormányfő által az EU-ról vallott nézetekről is. A múltját átböngésző újságírók voltaképpen csak egyetlen igazán karakteres megnyilvánulását tudták felszínre hozni. Ez egy 2004. decemberi nyilatkozat, amikor Van Rompuy ellenzéki politikus, a belga parlament egyszerű tagja volt.
A következőképpen hangzik: „Törökország nem Európa része és soha nem is lesz az (…) Az univerzális értékek, amelyek érvényben vannak Európában és amelyek a kereszténységnek is alapértékei, elveszítik erejüket egy Törökországhoz hasonló nagy iszlám ország belépésével”.
Egy ilyen nyilatkozat most persze sokak szemét csípi, de tény, hogy ellenzéki politikusként tette. Amikor a múlt csütörtöki csúcs után a török csatlakozásról kérdezték, Van Rompuy úgy fogalmazott, hogy e kérdésben a véleménye nem lényeges, mert neki majd az Európai Tanács álláspontját kell majd képviselnie.
Van Rompuy gyakorló katolikus, aki pártja, a flamand CD&V konzervatív szárnyához tartozik. Egyszer közösen szerepelt egy belga újság címlapján öccsével, a szintén politikus Eric-kel. Az volt föléjük írva, hogy ők Flandria lelkiismere.
Interjúiban azt is elárulta, hogy a hatvanas évek nagyrészt anélkül múltak el, hogy változtattak volna rajta. Látta a Woodstock-ról szóló filmet, de úgy döntött, hogy az nem az ő világa. A Beatles-t egyébként jobban szerette, mint a Rolling Stones-t.
Kőkemény konzervatívnak azonban nem lehet nevezni Van Rompuy-t. Amikor Elio di Rupót, a vallon szocialisták homoszexuális elnökét igazságtalanul pedofíliával vádolták, Van Rompuy az elsők között állt ki politikai ellenfele védelmében.
Bár még csak hat EU-csúcson vett részt az elmúlt egy évben, nem lehet azt mondani róla, hogy ne ismerné az Unió működését. Költségvetési miniszterként (1993-99 között) ő irányította Belgium felkészülését az euróövezeti tagságra. Apja közgazdászprofesszor volt és ő maga is közgazdaságtant tanult – no meg filozófiát.
1994-ben majdnem Belgium miniszterelnöke lett, amikor úgy tűnt, hogy az akkori kormányfő, Jean-Luc Deheane lesz az Európai Bizottság következő elnöke. Akkor sokan kész tényként kezelték, hogy Van Rompuy veszi át tőle a miniszterelnöki bársonyszéket. John Major brit kormányfő azonban megvétózta Deheane kinevezését, s így Van Rompuy is maradt miniszter.
Belgiumi kommentárok megjegyezték, hogy Van Rompuy mostani kiválasztása különösen kellemetlen lehet egy másik volt belga kormányfőnek, Guy Verhofstadtnak. A liberális Verhofstadt ugyanis maga is nagyon szeretett volna európai bizottsági elnök lenni, de az ő kinevezését öt évvel ezelőtt egy másik brit miniszterelnök, Tony Blair vétózta meg.
Van Rompuy voltaképpen az örökké optimista és grandiózus ötletekben tobzódó Verhofstadt antitézisének is tekinthető. A kereszténydemokrata politikus vele szemben úgy véli, az optimisták voltaképpen csak rosszul informált pesszimisták. Nyilván az sem véletlen, hogy nagy kedvelője (sőt, állítólag nem is tehetségtelen szerzője) a haiku-nak, a japán eredetű, nagyon kötött, rövid, mindössze 17 szótagú versnek, amelyben egyébként a szerző szubjektivitására való utalás szigorúan tilos.
„Egész politikai pályafutásom egymás kölcsönös megértéséről szól. Ezt kívánom folytatni” – mondta első beszédében a csütörtöki csúcs végén. Könnyedén váltott flamandról franciára majd angolra és vissza. Új posztjáról, illetve az annak betöltéséhez szükséges politikus profilról azt mondta: „Csak egy profil létezhet, a párbeszédé, az egységé és cselekvésé”.
