A COVID-19 járvány hatására 2020 márciusától távolléti digitális munkarend formájában zajlott a köznevelésben a tanítás és a tanulás. Ez az új helyzet számtalan kihívás elé állította a pedagógusokat, a diákokat és a szülőket egyaránt. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatásának célja az volt, hogy felmérje a távolléti digitális munkarend során megvalósuló tanítási-tanulási folyamat sajátosságait és megismerje a köznevelés szereplőinek ezzel kapcsolatos tapasztalatait.
Mint írták, a távolléti digitális oktatásban való részvételnek alapfeltétele volt a technikai eszköz és az internetelérés.
Felméréseinkből kiderült, hogy mind a pedagógusok, mind a diákok legnagyobb arányban a már rendelkezésre álló saját eszközeiket használták tanulásra és tanításra, a szülők válaszaiból tudható továbbá az is, hogy jellemzően korlátlan otthoni internettel rendelkeztek a diákok (86,5 százalék). Ezekből látható, hogy a technikai feltételek adottak voltak a távolléti digitális munkarend megvalósulásához. Amennyiben a pedagógusok vagy a diákok nem rendelkeztek saját eszközzel, az iskola biztosított nekik valamilyen technikai eszközt, jellemzően laptopot vagy asztali számítógépet.
Az eszközellátottság, mint alapfeltétel mellett a távolléti digitális munkarend megvalósulásának feltérképezéséhez fontos vizsgálni az órák megtartásának módját, a felmerülő nehézségeket és a hozzájuk kapcsolódó segítő rendszert, mint a minőség indikátorait, az időbeosztás alakulását, mint a leterheltség egyik indikátorát, valamint a hiányzások alakulását és a digitális munkarend diákokra gyakorolt hatását is.
A szülők tapasztalatai összecsengtek a pedagógusok válaszaival.
A pedagógusok válaszai alapján látható, hogy legnagyobb arányban élő videós bejelentkezés nélkül küldtek feladatokat a diákoknak, második legnagyobb arányban kidolgozott vázlatok formájában küldték el a tananyagot a diákoknak, míg harmadik leggyakoribb óratartási módszer az élő videós bejelentkezéssel tartott óra volt.
A közleményből kiderült, hogy az látalános iskolás gyermekek esetében a gyermek életkorától függően különböző mértékben, de szükség volt szülői segítségre a tanulásban. Látható azonban, hogy a tavaszi digitális átálláskor a szülők jellemzően nem tudták otthonról végezni a munkájukat. Ez alól a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentettek csak kivételt, ahogy az is látható, hogy legnagyobb arányban a Budapesten élők tudtak otthonról dolgozni.
A munkavégzés formájától függetlenül szülők legnagyobb arányban úgy érezték meg tudták oldani, hogy mind a munkavégzésre, mind a gyerekek ellátására és mind a gyermekkel való tanulásra jusson idejük (39,2 százalék). Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a szülők egy jelentős része úgy érezte, hogy azért jutott ideje a gyerekek ellátására, a munkára és a gyerekekkel való tanulásra is, mert volt más felnőtt segítsége.
A pedagógusok időbeosztása is jelentősen megváltozott az új tanítási helyzetben:
több időt töltöttek az óráikra készüléssel a távolléti digitális munkarendre való átállás után, mint a hagyományos tanrend idején. Hagyományos tanrend idején jellemzően 6-10 órát töltöttek hetente a felkészüléssel (a pedagógusok 33 százaléka), míg a digitális munkarend bevezetése után a pedagógusok 21 százaléka saját értékelése szerint 26 órát vagy többet készült egy héten. Ennek oka lehet, hogy meg kellett találniuk a tanításhoz a megfelelő felületeket, ezeken a felületeken pedig ki kellett alakítani a tanítási környezeteket, valamint a tananyagokat is online formában is létre kellett hozni. Ezen nehézségek ellenére a pedagógusok összességében közel 70 százaléka (69,9 százalék) úgy ítélte meg, hogy ki tudta alakítani a tavaszi távolléti digitális munkarend ideje alatt a hatékony tanítás és tanulás menetét.
A Századvég kutatása szerint az órákon való részvétel alakulása fontos dimenziója a távolléti digitális munkarend vizsgálatának, mert ezáltal képet kaphatunk arról, hogy mennyire tudtak részt venni a diákok a képzésben.
A szülők 79,5 százaléka szerint a gyerekük minden órán részt vett,
míg 6,3 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nem tudott gyermeke részt venni az órákon. A pedagógusok tapasztalatai is hasonlóak voltak:
62,4 százalékuk szerint a legtöbb diákjuk rendszeresen részt vett az órákon,
míg 4,5 százalék rendszeresen nem vett részt. A pedagógusok a hiányzás okának a támogató szülő/gondviselő hiányát, a megfelelő digitális eszköz hiányát, valamint azt tartották, hogy nem tanítási időként tekintettek a távolléti digitális munkarendre a diákok, hanem inkább szünetnek gondolták.
