Robbanásszerűen terjed a Covid-19 a fehérfarkú szarvasokban, a tudósok bizonyítékokkal támasztották alá, hogy a járvány egyre szélesebb körben elterjedt ebben a szarvasállományban az Amerikai Egyesült Államokban – számolt be róla az NPR.

A közzétett eredményeket a szakemberek igencsak aggasztónak találják, mivel komoly következményekkel járhatnak a koronavírus-járvány hosszú távú lefolyására nézve.

A Covid-19 betegséget okozó koronavírus első megjelenése óta számos jel utalt arra, hogy a fehérfarkú szarvasok különösen fogékonyak lehetnek a vírusra, és hogy ezek közül az állatok közül sokan elkapták azt.

A számítógépes modellek már tavaly szeptemberben azt sugallták, hogy a SARS-CoV-2 könnyen kötődhet a szarvasok sejtjeihez, és aránylag egyszerűen be is juthat azokba. Az északkeleti és középnyugati fehérfarkú szarvasok körében a közelmúltban végzett felmérés szerint 40 százalékuk rendelkezett koronavírus elleni antitesttel.

Fotó: Mamunur Rashid / NurPhoto / AFP

A legfrissebb hírek arról szólnak, hogy a Pennsylvaniai Állami Egyetem állatorvosai aktív fertőzést találtak a 2020-ban Iowa államban vizsgált szarvasok több mint 30 százalékánál. A tanulmány szerint a fehérfarkú szarvasok a SARS-CoV-2 úgynevezett rezervoárjává válhatnak, ami azt jelenti, hogy az állatok korlátlan ideig hordozhatják a vírust, és időszakosan visszafertőzhetik vele az embereket.

Ha ezek a hipotézisek beigazolódnak, az lényegében szerte foszlatna minden reményt arra, hogy a vírust felszámolják az Egyesült Államokban – és így a világon is

– nyilatkozta Suresh Kuchipudi, a Penn State állatorvosi virológusa, a tanulmányt készítő csoport társvezetője.

Ha a vírusnak lehetősége nyílik rá, hogy az emberen kívül egy másik gazdatestet találjon, az egy olyan biztonságos menedéket hoz létre, ahol akkor is tovább keringhet, ha a teljes emberi populáció immunissá válik

– ismertette a szomorú tényeket a szakember.

Emiatt egyre bonyolultabbá válik a vírus kezelése vagy akár kiirtása is

– vázolta fel a kilátásokat.

A tanulmányban Kuchipudi és kollégái közel 300 fehérfarkú szarvas, köztük több mint 100 vadszarvas nyirokcsomójában keresték a vírus jelenlétét.

Tavaly áprilistól decemberig az általuk vizsgált szarvasok csaknem 30 százaléka produkált pozitív mintát, majd

az iowai téli hullám során, 2020. november 23. és 2021. január 10. között az általuk vizsgált szarvasok nagyjából 80 százaléka fertőzött volt.

Kapur szerint a hullám csúcspontján a vírus elterjedtsége a szarvaspopulációban nagyjából 50-100-szorosa volt annak, amit az iowai lakosság körében mértek.

A vizsgált időszakban a csapat közel 100 vírusmintának a génjeit is szekvenálta, ami alapján megállapították, hogy

a szarvasokban keringő vírusvariánsok megegyeznek az emberekben talált változatokkal.

Linda Saif, az Ohio Állami Egyetem állatorvosi virológusa úgy véli, hogy az emberek valószínűleg országszerte megfertőzték a fehérfarkú szarvasokat. Ez a szarvasfajta Észak-Amerikában, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi szélén őshonos. Csak az Amerikai Egyesült Államokban becslések szerint 30 millió állat él.

Ohioban is kimutattuk a vírust a szarvasokban. És vannak olyan antitest-vizsgálatok, amelyek szerint a Covid-fertőzés előfordulási gyakorisága a szarvasok körében elég magas közép-nyugaton és keleten is

– ismertette Saif.

Hozzátette, hogy bár úgy tűnik, hogy a vírus nem betegíti meg az állatokat, az új adatok aggasztók.

Fotó: NurPhoto via AFP / Leila Coker

A legfontosabb kérdések azok, hogy a vírus átterjedhet-e a szarvasokról az emberekre. és az is, hogy mennyire tuják átadni azt a legelő állatállománynak.

Ezekre a kérdésekre még nem tudjuk a választ, de ha bármelyik igen, az aggódalomra ad okot

– tette hozzá.

A virológus azt sem tartja kizártnak, hogy a vírus mutálódhat a szarvasállományban, ami újabb és újabb vírusvariánsok megjelenését okozhatja.

Ha továbbra is proaktívak akarunk lenni az újonnan megjelenő változatokkal kapcsolatban – és meg akarjuk előzni egy hirtelen felbukkanó új variáns miatti pánikot –, akkor sürgősen folytatni kell a járvány terjedésének vizsgálatát a vadon élő állatokban, különösképpen azokban, amelyek rezervoárként működhetnek

– zárta gondolatait Linda Saif.