A legújabb hírszerzési információk alapján egy ukránpárti csoport robbanthatta fel az Északi Áramlat 1. és 2. gázvezetéket a dokumentumokat ismerő amerikai tisztségviselők szerint. Arra nincs bizonyíték, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy közeli munkatársai részesei lettek volna a szabotázsnak, vagy hogy a csoportot az ukrán kormány utasította volna az akcióra.
A Balti-tenger fenekén futó, a földgázt Oroszországból Németországba továbbító vezetékek elleni támadások bekövetkeztük óta fűtötték a nyilvános vádaskodást és a közvélemény érdeklődését, ám mindeddig homályban maradt az elkövetők kiléte.
Ukrajna és szövetségesei voltak a leginkább logikus lehetséges elkövetők, hiszen évek óta ellenezték az orosz gázszállításokat Ukrajna megkerülésével lehetővé tevő projektet, sőt nemzetbiztonsági kockázatnak is nevezték korábban.
Az ukrán kormány és hírszerzés azonban tagadja, hogy részt vett volna a robbanások idején nem üzemelő vezetékek elleni támadásban, vagy tudná, hogy kik lehetnek a tettesek.
Az amerikai tisztségviselők a The New York Timesnak azt is elmondták, hogy sok mindent nem tudnak az elkövetőkről és azok hovatartozásáról. A legfrissebb hírszerzési információk azt sugallják, hogy Vlagyimir Putyin Oroszországának ellenségei voltak, ám azt nem részletezik, kik voltak a csoport tagjai, vagy hogy ki irányította a szabotázsakciót. A névtelenül nyilatkozó illetékesek azt sem árulták el, hogy milyen típusú információkhoz jutottak hozzá, és azt sem, hogy azt hogyan gyűjtötték be a hírszerzési ügynökségek.
Azt sem nem mondták el, hogy mennyire erősek a bizonyítékok, ám azt közölték, nem vontak még le biztos következtetéseket, így
nyitva hagyták annak a lehetőségét is, hogy az akciót egy olyan csoport követte el, amely rendelkezik ukrán kormányzati vagy titkosszolgálati kapcsolatokkal.
Noha kezdetben amerikai és európai találgatások felvetették Oroszország felelősségét, különösen az ország tengerfenéki képességeinek tükrében, a motiváció kérdése sosem volt világos, hiszen a vezetékek fontos adut jelentettek a Kreml kezében, és fontos bevételi forrását Moszkvának – még ha az akció idején „technikai hiba” miatt épp nem üzemeltek. Becslések szerint a megrongált gázvezeték kijavítása akár 500 millió dolláros kiadásnál is kezdődhet. A most megszólaló tisztviselők szerint nem találták nyomát, hogy az orosz kormány részese lett volna a robbantásoknak.
A támadók valószínűleg ukránok vagy oroszok lehettek, de akár az is lehetséges, hogy mind a két nemzetből voltak tagjai a támadást elkövető csoportnak,
ám az akcióban amerikai vagy brit állampolgárok nem vettek részt.
A szeptemberi robbanásokat az Egyesült Államok szabotázsnak nevezték, míg európai vezetők nyilvánosan arról beszéltek, hogy állami háttérrel történhetett a támadás, feltehetően a robbanószerek észrevétlen elhelyezése miatt. Amerikai tisztviselők nyíltan nem beszéltek állami szereplőről a szabotázs kapcsán. Most az amerikaiak azt gondolják, hogy a robbanóanyagokat tapasztalt búvárok helyezhették el, akik azonban úgy tűnik, nem valamely hadseregnek vagy titkosszolgálatnak dolgoznak, ám lehetséges, hogy korábban részesültek különleges kormányzati képzésben.
A nyilatkozók szerint továbbra is hiányosak az amerikai kémszervezetek és európai partnereik információi arról, hogy mi történt, ám lehetséges, hogy sikerült megtalálni az első nyomokat.
A nyomozás következtetései mindenképpen komoly következményekkel járhatnak az Ukrajnát támogató koalíció jövőjével kapcsolatban.
Bármiféle, közvetett vagy közvetlen ukrán részvétel felboríthatja Ukrajna és Németország kényes viszonyát, és Kijev ellen fordíthatja a német közvéleményt, amely a szolidaritás nevében kénytelen volt rendkívül magas energiaárakkal megbékélni. A német közvélemény haragját valószínűleg az sem tompítaná, hogy a robbanás óta kevesebb mint negyedére csökkent az európai nagykereskedelmi gázár.
Az amerikai lapnak nyilatkozó tisztségviselők abban is megosztottak, mekkora hitelt adjanak az új információknak, ugyanakkor azt is elmondták, hogy azok optimizmussal töltötték el a titkosszolgálati szerveket, felcsillantva a tettesek leleplezését. Azt nem lehet még tudni, mikorra sikerülhet megoldani a rejtélyt. A friss információkat a nyomozást vezető európai ügynökségekkel is megosztották a közelmúltban.
A több mint 1200 kilométer hosszú vezetékpár első eleme, az Északi Áramlat 1. megépítése több mint 12 milliárd dollárba került, és az Északi Áramlat 2. sem volt sokkal olcsóbb.
A vezetékek megépítését számos ország ellenezte, Ukrajna mellett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Lengyelország is a megépítésük és az azzal járó orosz gázfüggőség ellen érvelt,
mondván, azt adott esetben Moszkva akár zsarolásra is használhatja, ahogy tette is, mielőtt végleg elzárta volna a gázcsapot. Moszkva még decemberben is jelezte, hogy a két-két vezetékpárból álló létesítmény épségben maradt egyetlen darabján hajlandó lenne földgázt szállítani, ám a 2021-ben elkészült Északi Áramlat 2. sosem kapta meg az ehhez szükséges engedélyeket a németektől, főként az Ukrajna elleni invázió miatt.
Az invázió előtt Joe Biden amerikai elnök Olaf Scholz német kancellárral közös sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy egy esetleges orosz támadás esetén véget vetnének a vezetéknek, ám azt nem árulta el, hogyan. Azóta sokan emiatt a kijelentés miatt az Egyesült Államokat vélik felfedezni a támadás hátterében, köztük Seymour Hersh Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró, számos legendás leleplezés és több vitatott értékelés szerzője. A Biden-adminisztráció tagadja, hogy köze lett volna a robbanásokhoz, vagy hogy a szabotázsakcióra Biden engedélyt adott volna.
Ha a támadást Kijevhez vagy általa irányított szövetségeseihez kötik, az Ukrajna melletti európai egység is megbomolhat, ráadásul azt az amerikai tisztségviselők is elismerik, hogy nem mindig látnak bele az ukrán lapokba. Hiába függ Kijev erőteljesen az amerikai katonai és más segítségnyújtástól, az ukránok nem mindig transzparensek szövetségeseikkel, különösen, ha mélyen az orosz hátországban elkövetett akciókról van szó.
Az amerikaiak szerint ezek a támadások nem igazán segítették az ukránok helyzetét a fronton, ám az európai országok rosszallásához vezethetnek, és tovább szélesíthetik a háborút.
Az amerikaiak rosszallását olyan akciók váltották ki, mint a Krím félszigeten található, Szaki légibázis vagy a Krímet Oroszországgal összekötő kercsi híd elleni támadás, illetve több dróntámadás orosz laktanyák ellen több száz kilométerre a határtól.
A Darja Duginával végző pokolgépet is Ukrajnának tulajdonítják mára az amerikai szolgálatok, noha Kijev tagadja részvételét a merényletben. Miután a hírszerzés erre a következtetésre jutott, a Biden-adminisztráció privát csatornákon fejezte ki rosszallását, és óva intette az ukrán vezetést hasonló lépések elkövetésétől. Az Északi Áramlatot elpusztító robbanás öt héttel a Dugina elleni támadás után történt. Ezért
Washingtonban is felmerült a gyanúja annak, hogy az ukrán kormány robbanthatta fel a gázvezetéket, ám kormányzati részvételre eddig nem találtak bizonyítékot,
sőt, a tisztviselők szerint folyamatosan nő a Biden-kormányzat bizalma Zelenszkij iránt.
A The New York Times írása egy európai forrást is idéz, aki szerint mintegy 500 kilogramm, katonai szintű robbanóanyagot használhattak a támadáshoz, valamint mintegy 45 szellemhajót vizsgálnak, olyan hajókat, amelyek helyzetjelző berendezése nem volt bekapcsolva a térségben.
