Európát erdőtüzek perzselik fel, miközben a termést aszály pusztítja. Amerikában egyre gyakrabbak a hurrikánok, a tornádók és a hetekig tartó esőzések. Kínában pedig sorra dőlnek meg a melegrekordok, miközben az áradások teljes településeket söpörnek el. A klímaváltozásnak egyre szélsőségesebbek a hatásai, a költségei folyamatosan nőnek, a világ kormányai között pedig egyre hevesebb a vita, hogy ezért kinek kellene fizetnie – írta a Reuters.
Fotó: AFP
Ez a kérdés újra reflektorfénybe került az Egyesült Államok és Kína között a héten zajló tárgyalások közepette, ahol a világ két legnagyobb gazdasága megpróbál megegyezni a klímavédelmi kezdeményezések finanszírozásáról. A Biden-kormány abban bízik, hogy ebben az ügyben még az ENSZ idei, Dubajban megrendezésre kerülő COP28 klímacsúcsa előtt közös nevezőre tudnak jutni.
Az Egyesült Államok és a legtöbb nyugati ország azt szeretné, hogy Peking is csatlakozzon a finanszírozó országok listájához, és a legnagyobb gazdaságok együtt lépjenek fel a klímaváltozás hatásai ellen.
A klímavédelmi finanszírozás, más néven éghajlatpénzügyek olyan támogatásokat jelentenek, amelyeket a gazdag országok a szegényebbeknek nyújtanak a kibocsátás csökkentésére és a melegebb, zordabb időjáráshoz való alkalmazkodásra. Tekintettel arra, hogy Kína gyors gazdasági növekedése soha nem látott méretű kibocsátást hozott magával, sokan úgy gondolják, hogy az ázsiai országnak is csatlakoznia kellene a kezdeményezéshez.
Jelenleg csak néhány tucat gazdag ország kötelezte el magát az éghajlatpénzügyekben, ám a szélsőségesebb időjárás mellett az ő támogatásuk nem elég. Az EU, amely az alap legnagyobb befizetője, évek óta azért lobbizik, hogy kibővítsék az adományozók körét.
Az eredeti listáról ugyanis sok olyan ország hiányzik, amelyek gazdasága mára elég fejlett ahhoz, hogy ezeket a terheket el tudják vállalni. Nem véletlenül elavult a megállapodás: az eredetit az ENSZ 1992-es klímacsúcsán állították össze, amikor Kína gazdasága még kisebb volt, mint Olaszországé.
Egyre nehezebb azzal érvelni, hogy az olyan államok, mint Kína, Brazília és Szaúd-Arábia, mint fejlődő országok egy szinten vannak a Csendes-óceán szigetországaival vagy Afrika szegényebb országaival
– jelentette ki Gordon Brown volt brit miniszterelnök. Szerinte ezeknek a gazdaságoknak azért sem lehet elbújniuk más fejlődő országok mögé, mivel a kibocsátásuk szintje még a nyugati országokat is leelőzi.
Emiatt egyre többen kampányolnak amellett, hogy Kína is csatlakozzon a finanszírozáshoz. Peking hozzájárulása növelné az ENSZ éghajlatvédelmi alapjának a hatékonyságát, és ez ázsiai nagyhatalom számára is előnyös lenne: a csatlakozással erős diplomáciai befolyásra tenne szert, miközben nyomást gyakorolhatna a nyugati tagokra, hogy növeljék az adományaikat.
Kína mellett Katar, Szingapúr és az Egyesült Arab Emírségek belépésére is sokan számítanak. Az egy főre jutó alapján ezek a világ leggazdagabb országai, ráadásul az olajkitermeléssel és a nemzetközi kereskedelemmel nagyban hozzájárulnak a klímaváltozáshoz.
Fotó: AFP
Kína azonban eddig keményen elutasította azokat a kijelentéseket, amelyek a gazdag nemzetek mellé csoportosítják.
A fejlett országoknak teljesíteniük kell az ígért, de eddig nem teljesített éghajlatpénzügyi kötelezettségeiket, és vezető szerepet kell vállalniuk a kibocsátás csökkentésében, a fejlődő gazdaságoknak pedig a lehetőségeikhez mérten kell hozzájárulniuk ehhez a kezdeményezéshez
– nyilatkozta Li Csiang kínai miniszterelnök kedden, John Kerry amerikai diplomatával tartott találkozóján. Az ázsiai ország ellenállása az ENSZ munkáját és a lista bővítését is meg fogja nehezíteni.
A bővítés támogatói azzal érvelnek, hogy az új tagoknak még azelőtt csatlakozniuk kellene, hogy az ENSZ új – és valószínűleg sokkal nagyobb – éghajlat-finanszírozási terve 2025 után életbe lépne. Egy nagyobb listával a tárgyalásokon magasabb célokat lehetne kitűzni, ha még több gazdag ország csatlakozik, ezzel pedig a klímaváltozás hatásai ellen is keményebben lehetne fellépni.
Az ENSZ éghajlat-politikai finanszírozási megállapodása azon az elven alapul, hogy a gazdag országoknak nagyobb a felelősségük az éghajlatváltozás kezelésében, mivel az ipari forradalom óta ők járultak hozzá a bolygót felmelegítő szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb részéhez.
S bár az Egyesült Államok történelmi kibocsátása nagyobb, mint bármely más országé, jelenleg Kína van az élen az évente termelt szennyezésben – olyannyira, hogy a kibocsátásuk a jelenlegi szinten 2050-re utolérné az USA-t.
A COP28 csúcstalálkozón az országoknak szembe kell nézniük a történelmi felelősség kérdésével, ám az új alap létrehozásában nem lehet csak a múltra fókuszálni, főleg akkor, amikor sebezhető országok és több százmillió ember sorsáról van szó.
Minden idők legforróbb évének ígérkezik 2023A nyár még véget sem ért, de úgy tűnik, hogy idén az elmúlt kétszáz év minden melegrekordja megdől. |
Néhány olyan ország, amely nem köteles hozzájárulni az ENSZ éghajlat-változási alapjához, mégis megtette ezt, köztük Dél-Korea és Katar is. Mások ehhez hasonló csatornákon keresztül kezdték meg a segélyek átirányítását.
Kína 2015-ben indította el a saját éghajlat-finanszírozási alapját, az SSCC-t, hogy segítsen a legkevésbé fejlett országoknak az éghajlati problémák kezelésében, az E3G kutatóintézet szerint pedig az eddig felajánlott 3,1 milliárd dollárnak nagyjából a 10 százalékát osztotta szét.
Ez azonban csak egy töredéke annak a több százmilliárdos összegnek, amelyet Peking az Egy övezet – egy út programra költ, és amellyel kifejezetten nagy kibocsátású projekteket és iparágakat támogat.
Néhány ország, amely csalódott a lassan csordogáló finanszírozás miatt, új pénzforrásokat keres. A Barbados vezette Bridgetowni Terv a multilaterális fejlesztési bankok átalakítását szorgalmazza, hogy azok több támogatást nyújthassanak a klímavédelmi projektekhez. Más nemzetek pedig a hajózásra kivetett globális szén-dioxid-adó mögé álltak, hogy abból finanszírozzák a kezdeményezéseiket.
Ezek azonban csak félmegoldások, és a stabil, hosszú távú klímavédelmi akcióhoz minden nemzetnek együtt kell működnie, főleg akkor, amikor nagymértékben felelősek az éghajlatváltozásért és az általa okozott természeti katasztrófákért.
