Állóháború: félő, hogy elpárolog Ukrajna mögül a nemzetközi támogatás, főleg, ha Trump visszatér a Fehér Házba
Oroszország fogcsikorgatva vált energiaellátási rendszere, egyik legfőbb bevételi forrása keletre fordításával. Egyelőre nem látni kritikus, az összeomlással fenyegető tényezőket, számokat a gazdaságban, noha az infláció jelentős mértékű, drámaian visszaesett az export az idei második negyedévben, és újabb alapkamat-emelések lehetőségére célozgatnak Moszkvában. A politikai barométerek hosszú, elhúzódó Ukrajna-válságot, befagyasztott konfliktust (NATO-nyelven low-intensity conflict) jeleznek – ami Oroszország érdekeit szolgálja. Amíg ez tart, Kijevet aligha veszik fel a NATO-ba és az EU-ba. Ezzel (ideiglenesen ugyan, de) teljesül Moszkva legfontosabb alapcélja: Ukrajna zűrzavaros ütközőövezetté alakításával lefékezni a NATO keleti terjeszkedését.
Mit foglalhat magában a középtávú (három-öt éves) időhorizont Oroszország sorsát érintő változása? A konzervatív think-tank, a GIS három lehetőséget mérlegel: 1. Hirtelen összeomlás. Ez a kérészéletű Prigozsin-lázadás kimenetele ismeretében aligha valószínű. 2. A Kreml-elit egy része megpuccsolja Putyint. Mi van, ha a puccsisták egy a putyini rendszernél sokkal rosszabb változatot hoznak? Milyen kockázatokkal jár a nemzetközi biztonságra nézve az egyik nukleáris szuperhatalom rendszerének megpuccsolása? 3. Lassú szétesés – ez a legvalószínűbb változat a GIS szerint. Ahogy az elhúzódó Ukrajna-válság, a háború akár befagyott konfliktussá alakulása hat a nyugati koalícióra, úgy hathat az orosz birodalom belső viszonyaira, felerősítve a régiók engedetlenségét, a széthúzást.
A Chatham House (CH) elemzése, a londoni think-tank felvázolt, hétpontos csapdarendszere egyfajta értelemben a putyini rendszer ideológusa, Alekszandr Dugin elméletét igazolja. A kiindulási alap, ami a CH szerint cáfolandó:
veszélyesebb, ha Moszkva alulmarad Kijevvel szemben a háborúban, mint fordítva.
Ezek a félelmek, amelyeket Oroszország önmagukat nyíltan vállaló tapsolói hangoztatnak, az első világháború végére, a lezáró versailles-i szerződésre mint tanmesére utalnak
– írja az ötödik pontot kibontó Keir Giles a Nyugat, a NATO egyik legismertebb Oroszország-szakértője. „Oroszország veresége nem vezet egy új 1939-hez, mert már ott vagyunk – Oroszország ugyanazt az utat járta meg, mint Németország 1919 után, beleértve, hogy Moszkva megteremtette a saját »hátba döftek bennünket« mítoszát” – írja Giles, akaratlanul is párhuzamot vonva a nácizmus Dolchstoss-mantrája, Adolf Hitler és Vlagyimir Putyin között (amit egyes cikkírók a csupa kisbetűs „putler”, azaz a két politikus nevének összevonásából adódó szóval próbálnak kifejezni).
Azaz az ebből eredeztethető egyik következtetés: második világháborús típusú koalíciós összefogás kell az új „tengelyhatalmak” (Oroszország, Belorusszia, Észak-Korea és esetleg Kína) ellen. Ami termonukleáris világégésbe torkollhat, tekintve, hogy Oroszország, Kína és Észak-Korea nukleáris fegyverpotenciálja, beleértve a stratégiai hordozóeszközöket is, nagyjából egyenlő a Nyugatéval (USA, Franciaország, Nagy-Britannia).
Ám a Nyugat (beleértve Japánt, Dél-Koreát) láthatóan nem képes mozgósítani a világ nem nyugati részét (Global South rá az új keletű szó, amely leginkább a fejlődő világot fejezi ki) a Peking–Moszkva–Minszk tengely ellen.
Alekszandr Dugin az idei nyári Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon (PMEF) három forgatókönyvet vázolt fel. Az első a kapituláció, ha Oroszország a globalizáció útját követi. Ez a pusztulásával jár – írja. Az importhelyettesítés (a második verzió) sem vezet messzire, teszi hozzá, mert a megújulás forrása külföldön van. Dugin a harmadik útban, az „orosz világ” felépítésében látja a kiutat. „Ha szuverén civilizációt építünk, létrehozhatjuk a saját, nem evilági Oroszországunkat, amely csak önmagával mérhető össze.” Oroszországnak 2040-re teljes mértékben a Nyugattal ellentétes pályára kell állnia.
Mi az egyik irányba megyünk, a Nyugat a másikba. Az oroszok megteremtik az évszázadokra szóló »jó dolgok birodalmát«
– summázza.
Mondandója összecseng Kim Dzsongun észak-koreai diktátoréval, aki korábban bejelentette: országa felkészül a nyugati szankciókkal való tartós együttélésre. Frank Aum, az amerikai békeintézet főelemzője mondja a Moszkva–Phenjan kapcsolatokról: „Két lator államról van szó, amelyek esetében természetes, hogy keresik az együttműködést.” Ehhez a laza csoporthoz rendeli Sydney Seiler, az amerikai hírszerzés Észak-Korea-szekciójának frissen nyugdíjba vonult vezetője a hasonló cipőben járó Iránt és Kínát. „Nem becsülném túl a fentiek jelentőségét, nem beszélnék apokaliptikus geopolitikai átrendeződésről” – teszi hozzá Seiler. Mindenesetre nyugati források szerint Kim Dzsongun páncélvonatával Vlagyivosztokba készül, ahol Vlagyimir Putyinnal találkozik. A fegyverszállítás (koreai tüzérségi lövedékektől oroszországi atom-tengeralattjárókig) lehet a fő téma a találkozón, amelynek hírét a Kreml nem erősítette meg.
