Kína és Oroszország – ellentétben a nyugat legtöbb fejlett országával – még mindig „gyártó”, gyáripari állam. Emiatt is nevezik Kínát a világ műhelyének, ami az orosz hadiiparra is jellemző.
Kínában a szolgáltató szektor részesedése a GDP-ben csak 53 százalék, míg a legtöbb fejlett országban ez az arány 70-80 százalék (USA: 78 százalék, EU: 75 százalék). Oroszországban a szolgáltatás teszi ki a 54 százalékát, míg az ipar 32,8 százalékkal (az EU-ban ez 20 százalék alatti szám) járul hozzá a bruttó hazai termékhez.
Egy háború megnyerésénél nem az számít, mennyi pénzed van, hanem hogy hány bombát, repülőgépet tudsz csinálni és mindezt milyen gyorsan
– írja Berlinből Ben Aris, a BNE IntelliNews főszerkesztője, neves Kelet-Európa és Kreml-szakértő a „Kína és Oroszország, az ipari termelés szuperhatalmai, amelyek háborút tudnak nyerni” című cikkében.
Kijev és a NATO egyre szorosabb együttműködése egyedülálló lehetőségeket nyit(ott) meg az Észak-atlanti Szerződés Szervezete számára, hogy belülről megismerje a mai Oroszországot, az ország hadiipari objektumait, potenciálját. Ehelyett a nyugat bizonyos körei alapos gazdasági elemzéssel alá nem támasztott – egyesek szerint politikailag génmódosított – sémákkal operálnak, nem egy esetben eléggé mellétrafálva a tényeknek.
Utoljára a Szovjetunió utolsó (a Gorbacsov-féle glasznoszty, azaz nyilvánosság) idején, majd a szétszórt Jelcin-vezetés első időszakában (1991-től) kapott a nyugati világ ilyen lehetőséget a zárt szovjet-orosz társadalom belülről való megismeréséhez. Amikor 1993-ban megszakadtak a Moszkva-Kijev tárgyalások az ukrán területen telepített szovjet atomfegyverek kivonásáról, egy részüknek a stratégiai fegyverzetkorlátozó tárgyalások, (a SALT-I egyezmény) alapján való megsemmisítéséről, az USA lépett közbe. Eredményesen, amit a közzétett Háromoldalú Nyilatkozat (Trilateral Statement – USA, Oroszország, Ukrajna) is kifejezett. Ukrajna jelentős pénzügyi kompenzációhoz jutott a fegyverekben lévő, nagy értékű, erősen dúsított (HEU) urániumért, emellett az USA-tól, Nagy-Britanniától és Oroszországtól biztonsági garanciát kapott. Mindezt az 1994-es Budapesti Memorandumban rögzítették.
Nyugati hibák
Ennek alapján az USA-ban kétpárti megállapodás alapján elfogadták a Nunn-Lugar tömegpusztító fegyver (nukleáris) fenyegetés-csökkentő törvényt (Cooperative Threat Reduction Program). A feltehetően ma is szolgálatban lévő oroszországi stratégiai nukleáris robbanófejek egy részét a fenti törvény alapján az USA által biztosított konténerekben szállították el Ukrajna területéről – bizonyára az amerikai szakértők kíváncsi tekintetétől kísérve.
A téma másik oldala: az ukrán hadvezetés által feltehetően elkövetett hibák mindinkább a NATO-tanácsadó tisztek számlájára is írhatók. Ezek közül is talán a legsúlyosabbak az oroszországi hadiipari kapacitások alábecsülése, a nyugati és az oroszországi gazdaságszerkezet közti alapvető különbségek, az árrendszeri, árképzési, számviteli rendszerek közti különbség meg nem értése, vagy figyelmen kívül hagyása.
Szuperhatalmak
Hozzájárulhatott a jelenséghez, hogy a fentiek szerint nem mérlegelték Moszkva nemzetközi hátterét sem, beleértve a valós iráni és észak-koreai hadiipari potenciált, alulértékelték a szállítások jelentőségét. Amelyeknek a többi között a súlyos ukrán lőszerhiány, az ehhez is kötődő romló katonai helyzet is betudható.
Ben Aris értékelését alátámasztja az OECD TiVA (hozzáadott érték-alapú korrekcióval számított) 2023-as adatbázisa, amely szerint a bruttó termelési értéket illetően Kína a háromszorosát (a világtermelés több mint egyharmadát) produkálja az USA 12 százalékának. A Richard Baldwin, Harvardot végzett amerikai professzor (a világ egyik legmegbecsültebb gazdasági vezetőképzőjében, a Lausanneban működő IMD-ben tanít) által felállított paradigma:
Az USA a világ egyetlen katonai szuperhatalma. Többet költ haderejére, mint az utána következő tíz állam együttvéve. Kína a világ egyetlen termelési szuperhatalma. Termelése meghaladja az utána következő kilenc ország együttes teljesítményét.
Ben Aris ehhez hozzáteszi, Európa ipari termelésben legpotensebb országa Oroszország, maga mögé utasítva ezzel Németországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát.
Oroszország nem törik meg
„Sokkal több, mint amire számítottunk” idézi a Guardian Mark Riisiket, az észt védelmi minisztérium katonai tervezési részlegének fiatal vezető helyettesét, aki Oroszország hadiipari teljesítményét kommentálta. Riisik elismerte, hogy várják-várják, míg Oroszország megtörik – de egyelőre hiába. Jegyezzük meg: a nyugat már 2015-ben, az Oroszország elleni erőteljes szankciók bevezetésekor várta, mikor omlik össze a Krímet és a két délkelet-ukrajnai megyét (oblaszty) elfoglaló Moszkva.
A brit lap szerint
Oroszország GDP-jének 7,5 százalékát, állami költségvetésének pedig egyharmadát fordítja katonai célokra.
Összevetésül: a GDP-mutatókat illetően csak Szaúd-Arábia és Katar költ arányaiban ennyit fegyveres erőire. A megtámadott Ukrajna tavalyelőtt GDP-je több mint egyharmadát fordította védelmi célokra. A világátlag 2022-ben a GDP évi 2,3 százaléka volt. A Világbank adatai szerint a világ katonai kiadásai átlagosan csak a múlt század hatvanas éveiben, a hidegháború idején érték el a GDP 6-7 százalékát.
