A szénbányászat bedarálja a németországi Mühlrosét – megsemmisítik a tradicionális falut
Hiába a helyiek tiltakozása, hiába a megújuló energiaforrások minden rekordot megdöntő térnyerése, Mühlrose mégis a szénbányászat áldozatává válik.
A környéken művelt külszíni barnaszénfejtés miatt most a település megmaradt 200 lakójának csomagolnia kell, ugyanis a szénfejtés eléri Mühlrose területét is.
Mentsd meg gyönyörű Mühlrosénkat
– áll egy bedeszkázott ablakú házra szögelt szórólapon. A város egyik utolsó lakója, Detlef Hottas egy parasztházban él a feleségével, valamint néhány birkával és csirkével. A 64 éves lokálpatrióta elektromos tolószékben járja a kihalt utcákat, és panaszkodik:
nem akarok költözni, itt születtem, ez az otthonom
Tradicionális szénbányászati központ
A település a Cseh Köztársaság, Lengyelország és az egykori Kelet-Németország találkozásánál fekszik, a kommunista országok szénbányászati központja volt.
Most azonban, amikor a fosszilis tüzelőanyagok használata jóformán már „nem vállalható” globálisan, joggal gondolhatnának, hogy erről a területről is levonulnak a bányák.
Ugyanakkor – miután Németország bezárta atomerőműveit, és az orosz gáz is elapadt – Mühlrose jól szimbolizálja Európa legnagyobb gazdaságának elkeseredett vergődését, az energiahordozók kétségbeesett kutatását.
Persze Németország is teljes mértékben megszabadulna a széntüzeléstől, ám az ínséges helyzetben rövid távon csak a fosszilis energiaforrások felé fordulhatott szükségletének fedezésére. Ennek a helyzetnek pedig most Mühlrose a vesztese, ahol a LEAG áramtermelő vállalat külszíni fejtése egyre inkább a falu területén terjeszkedik, az épületek kétharmadát már el is bontották.
Ez hihetetlen. Miközben mindenki az energetikai átállásról beszél, lebontanak egy falut a szénért
– mondja Jadwiga Mahling protestáns lelkész, aki körülbelül egy évtizede él a plébánián.
Rosszkor jön az egész
A legnagyobb gond az időzítés. Ugyanis a radikális AfD folyamatosan az energetikai váltás brutális költségeire hívja fel a figyelmet. A gazdasági miniszter, Robert Habeck segélycsomagot jelentett be a LEAG számára, 1,2 milliárd eurót fizetnének cégnek, ám vállalnia kell a terület helyreállítását is. Emellett Habeck tanulmányokra hivatkozik, amelyek szerint a Mühlrose alatti bányászat gazdaságtalan lenne.
Ez sem győzte meg a LEAG-ot: szerintük ugyanis 2038-ig igenis gazdaságos a kitermelés.
Az áldozat
Egykor egész Kelet-Németország lignitre alapozta energiatermelését, de 1997-ben azt hitték a lakosok, hogy fellélegezhetnek az utolsó bánya bezárásakor. Közben persze tömeges volt az elvándorlás.
A lakosok egyszerűen nem bírták, hogy naponta kell ablakot pucolniuk
– hangsúlyozta Robert Sprejz polgármester. A helyzet azóta sem javult, a LEAG tervei szerint az év végéig birtokba kívánja venni az összes földterületet, és 2029-ben megkezdik a kitermelést az egykori falu területén. Ugyanakkor, ha a bányászati hatóság jóváhagyja a terveket, akkor az erdőtulajdonosok megtámadják az engedélyt – mondta René Schuster, a Green környezetvédelmi csoport aktivistája. Jadwiga Mahling, a protestáns lelkész elkeseredetten jegyzi meg:
Isten teremtette ezt a környéket, de maga az ördög alkotta alatta a szenet.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
