Oroszország tényleg háborúra készül a NATO-val? Ezek az árulkodó jelek

Oroszország láthatóan felgyorsította információs és pszichológiai hadműveleteinek előkészítő szakaszát – az úgynevezett „0. fázist” –, amelynek célja, hogy megteremtse a feltételeit egy esetleges jövőbeli NATO–Oroszország-háborúhoz – derült ki az Institute for the Study of War friss tanulmányából.

Milyen akciókat hajt végre Oroszország a nyugati társadalmak ellen?

Az elemzés rávilágít, hogy a hírszerzési és propagandatevékenységek mellett Oroszország az elmúlt hónapokban számos nyílt és titkos akciót hajtott végre NATO-tagállamok ellen, úgymint szabotázsakciókat, GPS megzavarását vagy gyújtogatást.

Az idei ősszel „Oroszország drámaian megnövelte ezeket a támadásokat – különösen a NATO légtere elleni dróntámadásokat. Ez a minta arra utal, hogy 

– írják.

Az utóbbi hetek legfelkapottabb és nagy problémát okozó orosz akciói azok a drónos műveletek voltak, amik miatt több nagyvárosi repülőtér is leállt, például az oslói Gardermoen és a müncheni repülőtér. A hatóságok szerint a légikiötők üzemét az oroszok zavarták meg a drónokkal, céljuk pedig a felderítés és a lakosság megfélemlítése volt. Markus Söder bajor miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy az orosz drónok pszichológiai nyomást akartak gyakorolni a németekre.

A Kreml ugyanakkor tagadja a felelősséget: Dmitrij Peszkov szóvivő, valamint Dmitrij Medvegyev volt orosz államfő és miniszterelnök egyaránt alaptalannak nevezték az európai vádakat, sőt, Medvegyev nyíltan fenyegető hangvételben beszélt arról, hogy Európa „érezze meg a háború ízét”.

az orosz hadsereg átszervezései – például az új katonai körzetek kialakítása a finn határon – arra utalnak, hogy hosszabb távú stratégiai felkészülés zajlik. Ha ez még így is lenne, Oroszország annyival képvisel kisebb erőt a NATO-hogy vagy akár z EU-hoz képest is, hogy meglehetősen valószínűtlennek látszik egy nyílt konfliktus. 

Mi Oroszország valódi célja?

Mindenesetre a tanulmány szerint Moszkva félelmet akar kelteni Európában és gyengíteni a NATO egységét. A széles körű, eltérő helyszíneken végrehajtott támadások és álhírek azt az érzetet keltik, hogy Európa egészét fenyegeti az orosz megtorlás veszélye. Ezzel Moszkva azt akarja elérni, hogy az európai országok csökkentsék Ukrajna támogatását, illetve visszafogják védelmi kiadásaikat – attól tartva, hogy ezek újabb orosz akciókat provokálhatnak ki.

Másrészt a Kreml az orosz lakosság szemében a Nyugatot agresszorként próbálja beállítani. Azt a képet erősítik, hogy Oroszország védekező pozícióban van, és a Nyugat az, amely provokál. Végül pedig a Kreml az ellenfelét olyan döntésekre ösztönzi, amelyek végső soron Moszkvának kedveznek.

Az elemzés szerint a fejlemények összességében arra utalnak, hogy Oroszország információs, katonai és pszichológiai téren felkészíti a saját lakosságát és a nemzetközi környezetet egy hosszabb távú, akár NATO-val való konfrontáció lehetőségére. Bár közvetlen háború nem látszik küszöbön, a Kreml minden eszközt bevet, hogy gyengítse Európa ellenálló képességét.

A tanulmány arra jut, hogy a jelenlegi helyzetben Európa előtt kettős kihívás áll: egyrészt meg kell őriznie az egységét és elkötelezettségét Ukrajna mellett, másrészt hatékony információs és kiberbiztonsági válaszokat kell kialakítania az orosz pszichológiai hadviseléssel szemben. A NATO-nak és az EU-nak fokozottan figyelnie kell a hibrid fenyegetésekre, mivel Oroszország a katonai eszközök mellett egyre inkább a félelemre és zavarodottságra építi geopolitikai stratégiáját.