Megvan a következő ország, ahol Washington rendet rakna, Amerika érdekszférája megerősítésére törekszik
Levezethető-e a világ erőviszonyainak újrarendezéséből a Venezuelában felgyorsult válság? Mindenképpen. Ha elfogadjuk, hogy az egypólusú világrend, az Egyesült Államok nagyjából 1991–2022 között tartott kizárólagos hatalma érvényesült, akkor logikus, hogy Trump elnök – Amerika érdekeit szem előtt tartva – megszilárdítja befolyását a „maradék félvilágban”, a Monroe-doktrína szerint (Amerika az amerikaiaké) neki járó nyugati féltekén, kiküszöböli a gyanított vagy valós külföldi befolyást, és ráteszi a kezét a félteke erőforrásaira. Venezuela volt az első a sorban.
Trump elnök megindította a tisztogatást az amerikai kontinensen – hangoztatta a PTS tajvani közszolgálati csatorna. Ami figyelmet érdemel:
a tajvani kormányforrás napokkal a venezuelai események, Maduro elnök és felesége elrablása előtt szólalt meg.
Megjegyzendő, hogy Tajvan körül a feszültség a távol-keleti térség más érzékeny pontjaival egy időben kezdett növekedni 2025 utolsó napjaiban.
Venezuela után Kolumbia lehet a következő, ahol az USA rendet rak
Elemzők egyetértenek abban, hogy
a következő ország, amelyet az USA „felülvizsgál”, és érdekeinek megfelelően átalakít, a Venezuelával szomszédos Kolumbia lesz.
Ám mint az amerikai elnökhöz hasonló nézeteket valló think tankok megállapítják, az igazi kihívás a világuralom egyik esélyes oszlopa, Kína személyében leselkedik még az olyannyira szorosan az amerikai érdekszférához kötődő régióra is, mint Latin-Amerika. Peking a múlt század kilencvenes évei óta fokozatosan, állandóan növeli jelenlétét a térségben, legyen szó gazdasági, nyersanyag-, energiahordozó-kitermelésről vagy fegyverszállításról.
Kína óvatos választ adott a venezuelai helyzetre
Peking nemzetközileg is hangot adott nemtetszésének. Ugyanakkor a megfigyelőknek feltűnt, hogy a tónus visszafogott volt.
Az Egyesült Államokat a kínai külügyminisztérium ítélte el, és még csak nem is közleményben, hanem egy kérdésre adott válasz formájában.
A kérdés úgy szólt, hogy Kína elismeri-e a Delcy Rodriguez venezuelai alelnök vezette átmeneti (ügyvivő) kormányt, és Peking szorgalmaz-e szankciókat az USA ellen, mert az „erőszakos módon elfogta Nicolas Maduro venezuelai elnököt”. A válaszadó, Mao Ning külügyi szóvivő meglehetősen diplomatikusan csak annyit mondott: Kína tiszteletben tartja Venezuela szuverenitását és függetlenségét, és elfogadja azokat a lépéseket, amelyeket a venezuelai kormány tett, összefüggésben az alkotmánnyal és a törvényekkel.
A szóvivő viszont hangsúlyozta, hogy az USA, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, figyelmen kívül hagyta a nemzetközi közösség komoly aggályait, és durván rátaposott Venezuela szuverenitására, biztonságára, törvényes jogaira, érdekeire. Kína mindezt határozottan ellenzi – jelezte Mao Ning. „Támogatjuk a Biztonsági Tanácsot elsődleges feladata, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában” – tette hozzá a szóvivő.
Kié Európa? És kié lesz Ukrajna?
A Monroe-doktrínából kiindulva (Amerika az amerikaiaké) adódik a kérdés, hogy kié Európa. És főleg: kié Ukrajna? Az ország Moszkvával való szembenállását fegyveres úton is támogató, több mint harminc nyugati állam Franciaország és Nagy-Britannia vezetésével feltételesen (ha létrejön a békeszerződés)
- katonaitámaszpont-államot tervez Ukrajna területén
- a bázisok mellett katonai raktárakkal és természetesen
- jelentős számú, békefenntartás-ellenőrzés címén ott állomásoztatott katonával – írja a Spiegel.
Moszkva azonban hallgat. A Ria Novosztyi emlékeztet Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője egyik korábbi figyelmeztetésére: Kijevnek döntenie kell, hogy melyik utat választja:
- megkezdi a tárgyalásokat Moszkvával, vagy
- kockáztatja, hogy az orosz erők még nagyobb területet harapnak ki az országból.
Az orosz válasz
A legújabb európai kezdeményezéssel szemben viszont Moszkvának előbb-utóbb lépnie kell valamit, figyelmeztetnie kell a Nyugatot, hiszen merőben szemben áll azzal, amit Oroszország a jövendőbeli, Ukrajna körüli helyzet rendezésére elképzelt. Ennek legfontosabb eleme: kizárt a nyugati (NATO) csapatok ukrajnai állomásoztatása, a támaszpontok, fegyverraktárak építése.
Vannak olyan értelmezések, amelyek szerint
Moszkva máris megtette ezt a figyelmeztetést.
Oroszország befejezte a haditechnika (csapásmérő stratégiai légierő kettős rendeltetésű, azaz hagyományos és nukleáris fegyvert célba juttató eszközei, nehézbombázók) támadó pozícióba helyezését, hogy – megtorlásként használja azokat a Novgorod megyei Putyin-rezidencia elleni támadás miatt (aminek a tényét a Nyugat, beleértve Donald Trumpot is, tagadja). A csapásmérésben részt vevő eszközök (Moszkva feltételes módot használ) a topcor.ru oroszországi katonai oldal szerint:
- tíz Tu-95MSz stratégiai bombázó
- három Tu-160-as stratégiai bombázó
- legalább 400 darab Gerany-2-es drón
- emellett a támadásban meghatározatlan számú Kalibr szárnyasrakéta
- Iszkander-M ballisztikus rakéta
- Kinzsal hipersebességű támadófegyver
vesz részt.
A mintegy 500 kilométeres hatótávolságú Kinzsalokat (amelyekre nukleáris támadóeszközök is felszerelhetők) Tu-22M3 bombázókra, MiG31K elfogó vadászgépekre és megváltoztatott Su-34 vadász-bombázókra applikálhatják.
Moszkva nem érdekelt a békés rendezésben
Első látásra légvárnak tűnnek London, Párizs és Berlin tervei. Ukrajna katonailag jelenleg vesztésre áll, a háborús válság tárgyalásos megoldására tett erőfeszítések megtorpantak. Nem látni olyan tényezőket, amelyek bizakodásra adnának okot. Maga a Nyugat, az USA is vezető politikusai útján gyakran tesz olyan megjegyzéseket, hogy „Moszkva nem érdekelt a békés rendezésben”. Oroszország ez ellen nem is nagyon tiltakozik, és ezzel azt jelezheti, hogy belefáradt a politikai és a katonai megoldások közti Ukrajna-hajcihőbe, és hogy
mindinkább hajlik a válság katonai úton való lezárására.
Amelynek a dolgok jelenlegi állása szerint olyan kimenetele lehet, amely nem számol Ukrajna jelenlegi formájában való fennmaradásával.
