Kínában egy gyermek felnevelésének költsége az egy főre jutó közel hétszerese, ami majdnem duplája az Egyesült Államokban vagy Japánban erre fordított összegnek.
A gyermeknevelés terheinek enyhítése ezért komoly fejtörést okoz a kínai születési ráta gyors hanyatlásának megfékezésén dolgozó döntéshozók számára. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Kína elöregedő népessége óriási nyomást gyakorol majd az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerre, miközben a munkavállalók számának csökkenése a következő évtizedekben komolyan korlátozhatja a világ második legnagyobb gazdaságának növekedését.
Bár az új direktíva lehetővé teszi, hogy a családok akár három gyermeket is vállalhassanak, a kínai születési ráta 2021-ben 1000 főre vetítve 7,52 születésre csökkent, ami a legalacsonyabb érték azóta, hogy a kínai statisztikai hivatal 1949-ben elkezdte az adatok rögzítését. Mindez annak ellenére is így alakult, hogy számos régióban a pároknak jelentős pénzügyi támogatást adtak a második vagy harmadik gyermek vállalásáért.
A gyermeknevelés elszálló költségei hozzájárultak ahhoz, hogy Peking tavaly júniusban lecsapott a 120 milliárd dolláros magánoktatási iparra, arra kényszerítve a különórákat és magánoktatást kínáló kínai vállalatokat, hogy nonprofit módon folytassák tevékenységüket. Erre azért volt szükség, mert a kínai háztartások jövedelmének növekedésével párhuzamosan a jövedelemkülönbségek is jelentősen megnőttek, miközben sok kínai szülő a leszakadástól félve egyre több pénzt költött a gyermeke taníttatására, így próbálva feljebb kapaszkodni a társadalmi ranglétrán. A verseny azonban olyan hevessé és költségessé vált, hogy érezhetően visszavetette a gyermekvállalási kedvet. A techcégek megregulázását követő oktatási intézkedés komoly tőzsdei hullámokat is keltett, miután a nyugati befektetők elkezdtek kiszállni a kínai részvényekből.
A pekingi székhelyű YuWa Népességkutató Intézet Reuters által összefoglalt jelentéséből kiderül, hogy egy gyermek 18 éves koráig történő felnevelésének átlagos költsége Kínában 2019-ben 485 ezer jüan (24 millió forint) volt az első gyermek után, ami Kína azévi egy főre jutó GDP-jének 6,9-szerese. A tanulmányban szereplő 13 ország közül Kína a második helyen áll – kizárólag Dél-Korea előzi meg, ahol a világon a legalacsonyabb a születési ráta. Az Egyesült Államok 2015-ös adatokon alapuló értéke az egy főre jutó GDP 4,11-szerese, míg Japáné a 2010-es adatokkal számolva, annak 4,26-szorosa volt.
A gyermeknevelési költségek azonban Kína nagyvárosaiban az átlagnál jóval magasabbak,
Sanghajban meghaladják az 1 millió jüant (50 millió forintot), Pekingben pedig a 969 ezer jüant. Részben ennek lehet eredménye, hogy a két városban a születési ráta az országos átlagnál jóval alacsonyabb, ez pedig mélyen befolyásolja Kína gazdasági növekedési potenciálját, innovációs képességét és szociális terheit.
A YuWa intézet ezért arra figyelmeztet, hogy Kínának az éves GDP legalább 5 százalékát kellene a gyermekvállalási kedv ösztönözésére költenie, beleértve ebbe az oktatási támogatásokat, a kedvezményes jelzáloghitel-kamatokat, adókedvezményeket, a szülési szabadsággal azonos hosszúságú biztosítását, valamint több gyermekgondozási központ építését.
A kínai Twitter-szerű Weibo oldalon – a Reuters által idézett – Maning felhasználónév alatt író anya szerint a gyermeknevelési költségek Pekingben valószínűleg még magasabbak, mint ahogyan azt a jelentés sugallja, ilyen költségek mellett pedig alig tud elképzelni egy második gyermeket, és szinte nincs is olyan család a környéken, amelyik egy harmadikat akarna.
