Az olcsó orosz gáz elérhetőségére kialakított európai ipari termelés számára óriási kihívást jelent, hogy Moszkva elzárta a gázcsapokat, hogy harctéri kudarcait a gazdasági hadviselés terén elért sikerekkel kompenzálja és az Ukrajna mögötti nyugati egységet bomlasztja.
Az Északi Áramlaton érkező szállítások teljes leállítása és a magas energiaárak különösen az európai feldolgozóipart viselik meg, és ennek a problémái az egész kontinenst recesszióba taszíthatják, miután a kontinens gazdaságában az ipar – szemben az Egyesült Államokkal – továbbra is meghatározó tényező.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az meddig marad fenn a kontinensen, ám félő, hogy
a különösen energiaigényes szektorok gyárai a bezárásukat követően már nem nyitnak ki újra, hiába az erőfeszítések az orosz gáz alternatívájaként szolgáló források beszerzésére.
A szlovákiai Garamszentkeresztben található mintegy 70 éves alumíniumgyár példája jól illusztrálja az európai ipar problémáit. Az ország villamosenergia-fogyasztásának kilenc százalékáért felelő üzem az árak felrobbanása előtt megawattóránként 45 eurót fizetett, ez az idén – egy még tavaly megkötött szerződés eredményeként – 75-re emelkedett, ami még mindig kedvezményes az augusztusban a határidős piacon 1000 euró fölé is ugró értékekhez képest.
A norvég Norsk Hydro tulajdonában álló Slovalco így 2023-ra már nem is kötött új szerződést az áramfelhasználás céljából, hiszen az az árak tetőpontján 2,5 milliárd eurójába került volna a cégnek. A gyár az elsődleges termelést le is állítja, csupán némi újrahasznosítást folytatna az üzemben, és a 450 dolgozóból 300-at le is épít – írja a The Wall Street Journal.
A gyárak bezárása és a termelés csökkentése azonban sokat segített Európának a földgázfogyasztás mérséklésében, így az alternatív szállítók megjelenésével és 80 százaléknál jobban megtelt gáztárolókkal párhuzamosan egyre nagyobb az esélye, hogy az orosz szállítások teljes leállítása esetén sem szorulna a kontinens arra, hogy kormányzati szinten kelljen eldönteni, kinek juthat a nyersanyagból.
Az idei év eddig eltelt időszakában Európa 10 százalékkal kevesebb földgázt használt, mint korábban, ám ez még mindig elmarad az unió 15 százalékos céljától.
Azonban a gyárak bezárása és a fogyasztás csökkentése pusztító hatással jár és szétzilálja a bonyolult ellátási láncokat az olyan területeken, mint az autógyártás vagy az élelmiszeripar. A norvég műtrágyagyártó Yara International 65 százalékkal csökkentette európai ammóniatermelését, amelyhez a földgáz egy fontos alapanyag. Az üzem kieső mennyiséget az Egyesült Államokból vagy Trinidad és Tobagóból származó készletekkel pótolja, de más hasonló cégek is egyre inkább segítségével pótolják a kieső európai termelést.
Az európai ipari kapacitás összeomlása miatt egyre nagyobb lesz az igény a különböző alapanyagok és alkatrészek külföldi importjára, miközben a kimondott cél az ellátási láncok lerövidítése lett volna.
Azonban a krízis középpontjában álló fémgyártás egyre kevésbé valósítható meg Európában, ahol a gázszállítások leállása miatt kialakult problémákat tovább tetézi a vízenergia és a francia atomreaktorok által termelt áram elégtelen volta. Az ArcelorMittal bezárja brémai kemencéjét és leállítja hamburgi üzemét is, amely az acélgyártás számára készít alapanyagot. A világ egyik legnagyobb acél-előállítója így már 40 százalékkal fogta vissza az idén gázfelhasználását.
A cinkgyártás is hasonló problémákkal küzd a kontinensen, és a készletek is hamarosan elfogynak, szükségessé téve, hogy a nyersanyagot Kínából importálják. Az elsődleges alumíniumgyártás pedig meg is szűnhet Európában, hiszen
egy tonna alumínium gyártásához szükséges áram 9000 euróba kerül, miközben a késztermék tonnájáért kevesebb mint 2500 eurót adnak.
Az Alcoa San Cipriánban található gyára, a Glencore portovesme-i cinkkohója vagy a Trafigura cinkgyárai Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban csökkentették vagy leállították a termelésüket. Az unió alumínium- és cinkgyártásának a fele már leállt, és nagyot esett a szilícium, valamint a vasötvözet termelése is. Szakértők szerint a helyzet a japán alumíniumgyártást tönkretévő hetvenes évekbeli energiaválságra hasonlít.
Az alacsonyabb kibocsátás a félelmek szerint végigfuthat a teljes ellátási láncon, így például a Volkswagen üvegtermékekből igyekszik jelentős készleteket felhalmozni, hogy folyamatos lehessen a termelés, de a repülőgépmotorokat és hadiipari termékeket gyártó francia Safran is ellátási nehézségekre hivatkozva képtelen növelni a termelését. Az élelmiszeriparban főként a cukorgyárak számára okoz problémát a gáz hiánya. Az üzemek leállása esetén a cukorrépatermés is kárba veszhet.
A leállások azonban nem ugyanúgy érintik a különböző szektorokat, így míg a cinkgyárakat könnyű újraindítani, az alumíniumkohóknál ez már jelentős időt és tőkeberuházást igényel.
