Három és fél év, százezrek halála, milliók elmenekülése, sötét árnyék egész Európa horizontján. A Trump–Putyin-találkozó ennek vethet véget, ha a révén sikerül lezárni az ukrajnai háborút, a világ – legfőképp Európa „világa” – azonban már sohasem lesz ugyanolyan. Az alaszkai csúcshoz vezető út hat olyan momentumát foglaltuk össze, amelyek mindenképp felmutatnak valamit a jövőnkből, akármilyen eredménnyel zárul is Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteki megbeszélése Anchorage-ban, a szovjet fenyegetés ellen létesített katonai bázison.
Ha a kirajzolódó kép nem is napfényes vagy hatalmas kérdőjelektől mentes, a legjobb jövőverziónak a béke ígérkezik, mert kisebb veszélyeket hordoz, mint a második világháború óta legfenyegetőbb európai konfliktus elhúzódása. A magyar és az európai ember számára felvetődő alapkérdések: biztonságban élhetünk-e a csúcstalálkozó után, olcsóbb lesz-e az energia, netán drágább, és milyen rend alakul ki a világban és a kontinensen, ahol élnünk kell, és lehetőségeinket megkeresni.
Ukrajna ügye ezen a találkozón pedig előreláthatóan összekapcsolódik néhány másik fontos üggyel. Trumpnak és Putyinnak nyilvánvalóan nem ugyanaz a célja a találkozón, miközben az uniós országok céljait nem lesz, aki képviselje. Lássuk alakulhat-e szerencsésen a sorsunk.
A nyugati és az orosz oldalon is hatalmas atomarzenál áll, amihez lassan felzárkózik Kína, az Ukrajnában bemutatott újfajta tömegháborúban ezek mellé egyre pusztítóbb hagyományos fegyvereket társítanak, és ezt a csúcstalálkozóhoz vezető úton demonstrálta mindkét fél.
A hónap elején mutatták be a Chihuahuai-sivatagban a német Rheinmetall és az amerikai Lockheed Martin új szuperfegyverét, amelyet az európai cég fog gyártani. Az Ukrajnában már használt rettegett HIMARS rakétavető rendszerhez képest
az új GMARS 500 kilométer helyett már akár 1500 kilométerre is el tud tüzelni:
ha az előzővel az ukrán–orosz határról sem tudnák elérni Moszkvát, az utóbbival nem Kijevből, de akár Varsóból is el lehet lőni odáig.
Moszkva nem maradt adós. A csúcstalálkozót felvezető időszakban megszaporodtak a hírek a Belarusz területén szeptember 12–16. között megtartandó Zapad 2025 (Nyugat 2025) nemzetközi hadgyakorlatról, és az orosz TASZSZ arra emlékeztet: ennek része az Oresnyik nevű orosz szuperfegyver termonukleáris robbanófejekkel felszerelt változata bevetési módozatainak kidolgozása –
érkezik a legyőzhetetlennek beharangozott Burevesztnyik (Viharhírnök).
Putyin, ha Viharhírnököt akar is, közvetlenül a csúcs előtt azt vetette fel, hogy vihart nem: kész Alaszka után egy új fegyverkorlátozási szerződésen dolgozni. Az amerikai–orosz Új START stratégiai fegyverzetcsökkentő szerződés 2026-ban jár le, Moszkva 2023-ban felfüggesztette a részvételét, de véglegesen nem lépett ki.
Új fegyverkezés, új fegyverek, amelyek atomtölteteket is képesek nagy távolságra célba juttatni – mindezek nyilvánvalóan mindenki számára kényelmetlen kérdéseket vetnek fel, nem kivétel a Kreml sem. És Kína sem, amely azonban ugyanúgy nem kapott helyet az alaszkai asztalnál, mint az EU vagy maga Ukrajna.
Mennyire kemény dió ez, elég arra emlékeztetni, hogy a GMARS-nak még a kifejlesztését is az tette egyáltalán lehetővé, hogy 2019-ben az USA – akkor is Donald Trump vezénylete alatt – kilépett a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló, több mint harminc évvel korábban Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov által megkötött INF-szerződésből. A háttér az lehetett, hogy új atomrivális emelkedett fel, Kína, amely nem volt része a fegyverzetkorlátozásnak.
Kína nincs jelen az alaszkai találkozón sem, az ukrajnai háborúval Pekinghez „csapódott” Moszkva Amerikához való viszonya azonban befolyásolható, akár ezen a találkozón Ukrajna ügye vagy más hozzá kapcsolt ügyek útján. Ezzel szemben Európa nem hagyott nyitva opciókat a maga számára, az uniós sajtóban Oroszország egyre markánsabban az ősellenség képében jelenik meg.
A találkozóhoz vezető úton az új hír, ami Európát illeti, az európai vezetők idegessége, amiért őket kihagyja a rendezésből a kétoldalú csúcs, amennyiben tényleg súlyos döntéseket szignál.
A már nem új, de közeli hírfolyam: mióta az USA kivonult Ukrajna háborújának finanszírozásából Trump alatt, az unió minden pénzt megad és megígér Kijevnek, sőt mi több, még 2028-tól induló hétéves költségvetését is Ukrajna uniós tagságára és pénzelésére építette. Az uniós vezetők pedig újra és újra megerősítik, hogy Ukrajna nem veszíthet területeket, ami a háború folytatását jelenti, hiszen Oroszország meg ebbe nem megy bele.
A találkozó felé vezető hírek közül közeli az is, hogy a nyári NATO-csúcson az európaiak amerikai nyomásra vállalták védelmi kiadásaik felpörgetését. Európa számára ez akkor lehet pozitív,
A másik oldalon katonai értelemben mindenképpen Oroszország lesz Európa számára, ezt már sikerült „kivívni”, akár lesz béke, akár nem. De nem mindegy, hogyan. Kereskedelmi partnerként-e ismét – ez biztonsági és gazdasági szempontból döntőnek bizonyulhat. Trump elnök gazdasági előnyöket Európa számára azonban borítékolhatóan nem fog „kitárgyalni” Alaszkában.
A négy kelet-ukrajnai megyében, ahol a frontvonal húzódik, bőven vannak még olyan kincsek, amelyekre az oroszok nem tudták rátenni a kezüket. A Trump–Putyin-találkozón áll ezeknek a területeknek a sorsa is: bemutatjuk, mi az, amire fájhat még a Kreml foga, az ukránoknak pedig nagyon fájna elveszíteni őket.
Az energia ára Európában a többszörösére szökött fel az elmúlt években, ami az amúgy is megrogyott uniós versenyképességre újabb csapást mér, ahogy a háztartásokra is ott, ahol nem védik meg őket, ahogy Magyarországon (egyébként jelentős költséggel).
Az energiaár bonyolult képlet az ebből a szempontból forrongó világban, semmilyen gazdasági álmoskönyv szerint nem jó ómen azonban letépni magunkat jelentős kínálati csatornákról, amint Brüsszel tette az orosz viszonylatban, és szeretné ezt a végletekig rákényszeríteni Magyarországra is. Hogyan alakul a csúcs után, ezt nyilván nem tudjuk megjósolni, jeleket olvashatunk azonban ki abból, ami Indiával történik a találkozó előtti időszakban.
Az olaj egy része, amely az oroszokra szankciókat kivető Európának nem kellett, körbejárta a világot, indiai finomítókba került, majd onnan vissza Európába.
Amikor Trump elnök azt látta, Oroszország nem hajlandó belemenni a tűzszünetbe, szankciókkal fenyegette meg az orosz olaj vásárlóit. Az indiaiak kezdetben ellenálltak, majd felkeltette a reményeiket az amerikai–orosz csúcstalálkozó bejelentése, de Washington lehűtötte őket azzal, hogy semmi sem változott, hisz nem garantált, hogy a csúcs sikerre vezet (bár Trump szerint erre 75 százalék az esély). A friss hír: az indiaiak beadták a derekukat, a finomítók elkezdtek nem orosz olajutánpótlás után nézni. És most árgus szemekkel figyelik Anchorage-t, amint a békében reménykedő európaiak is.
Az ukrajnai tűzszünet lesz a legfontosabb téma Donald Trump és Vlagyimir Putyin pénteki csúcstalálkozóján, de szakértők szerint nem elképzelhetetlen, hogy kiemelt hangsúlyt kap majd a két ország együttműködésének lehetősége az Északi-sarkvidék vonatkozásában is. Erre kiváló apropót nyújt a helyszín, Alaszka, amely ennek az egyre inkább stratégiai fontosságú térségnek a kapuja a Bering-szorosnak köszönhetően.
Emellett az is kiszivárgott, Trump azt ajánlhatja Putyinnak a béke fejében, hogy ritkaföldfémek formájában az oroszok ismét „részt kaphatnak” Alaszkából, amelyet ők adtak el az Egyesült Államoknak 1867-ben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.