Az ötszáz éve nem látott nyári aszály súlyos károkat okozott az európai mezőgazdaságnak, jelentősen csökkentek a terméseredmények szerte a kontinensen. Ráadásul várhatóan nem egyszeri esetről van szó, a World Weather Attributon nemzetközi tudóscsoport előrejelzése szerint ez lesz az új norma, a klímaváltozás miatt legalább hússzor valószínűbbek lesznek a hasonló aszályok az északi féltekén.
A klímaváltozás következtében az időjárás egyre kiszámíthatatlanabbá és szélsőségesebbé válik, amelyhez a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell. Az egyik megoldás lehet a búza kiváltására a klímaváltozásnak ellenálló vad, illetve ősi gabonafajták újbóli meghonosítása, illetve a génszerkesztett növények termesztése, ami mellett annak ellentmondásossága ellenére egyre többen kardoskodnak, köztük európai politikusok is.
„A génszerkesztési technikák nagyszerű eszközt jelentenek annak biztosítására, hogy a növényeknek kevesebb vízre, növényvédő szerre, műtrágyára legyen szükségük, és ellenállóbbak legyenek”
az éghajlatváltozással szemben – hangsúlyozta Luis Planas spanyol mezőgazdasági miniszter az uniós tárcavezetők múlt havi prágai találkozóján, ahol az aszálytűrő fajták iránti lelkesedését több kollégája is osztotta.
Az olyan biotechnológiai és agrárkémiai óriások, mint a Bayer és a Corteva, valamint több kisebb vállalat és kutatóintézet is állítja, hogy tudósai a CRISPR-Cas9-hez hasonló génszerkesztő eszközökkel pontosan megtervezhetik azokat a növényeket, amelyek képesek ellenállni a legmostohább körülményeknek. Csak arra van szükségük, hogy az szabályozó hatóságai adjanak nekik egy esélyt.
Egyelőre azonban az uniós a világ egyik legszigorúbb szabályozása, a kérdés pedig megosztja a kormányokat és az embereket is.
Ennek következtében mindössze egyetlen génmódosított növényt termesztenek az EU-ban – a kukorica egy kártevőknek ellenálló változatát –, és azt is csak Portugáliában és Spanyolországban, emlékeztetett összeállításában a Politico.
A génszerkesztési technológia azonban nem ugyanaz, mint a hagyományos génmódosítás, mivel nem kerül vele idegen génállomány a vetőmagba. Az ágazatban dolgozó kutatók szerint a génszerkesztett növények gyakorlatilag pontosan olyanok, mint a hagyományos nemesítési módszerekkel előállítottak. A különbség, hogy ez a technológia lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb pontossággal biztosítsanak különleges tulajdonságokat a növényeknek, mint amilyen a szárazsággal vagy a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség.
„A génszerkesztés segítségével átrendezhetjük a már meglévő DNS-t. Tulajdonképpen felgyorsítjuk azt, ami a hagyományos nemesítés során természetes módon történne"
– mondta Reza Rasoulpour, az amerikai mezőgazdasági vegyszer- és vetőmaggyártó vállalat, a Corteva növényvédelemmel foglalkozó globális szabályozási vezetője. Az ágazat szerint ezért a génmódosított haszonnövényeket éppen úgy kellene kezelni, mint a hagyományosakat, de 2018-ban az EU bírósága úgy döntött, hogy ezeket változatlanul ugyanúgy szükséges szabályozni, mint a génmódosítottakat.
Természetesen a génszerkesztésnek is vannak kritikusai, és bár a világ többi részén az uniósnál sokkal lazább a szabályozás,
eddig génszerkesztéssel egyetlen cég sem volt képes előállni szárazságtűrő, pláne aszálynak ellenálló haszonnövénnyel.
Argentínában ugyan termesztenek olyan búzát, amelyik jobban bírja a szárazabb körülményeket, de az genetikailag módosított, mivel a napraforgó DNS-ének egy részét is tartalmazza.
Különösen a környezetvédők és az organikusan termesztő gazdálkodók ellenzik a génszerkesztést. „Sok ígéretet hallunk, de az ágazat nem igazán foglalkozik az olyan fenntarthatósági jellemzőkkel, mint a szárazságtűrés vagy a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség – inkább a gyomirtószerekkel szembeni ellenálló képességet vizsgálja" – állítja Eric Gall, az IFOAM Organics Europe biogazdálkodói érdekképviselet munkatársa, aki szerint génszerkesztési technikák nem olyan precízek, mint amilyennek beállítják őket, nem kívánt mellékhatásokat eredményeznek.
„Ezért van szükség kockázatértékelésre és nyomon követhetőségi rendszerre. És ezt a jelenlegi uniós keretrendszer biztosítja, ezért megkérdőjelezném, hogy miért kellene kidobnunk 20 évnyi biológiai biztonsági szabványt.”
A kritikák a jelek szerint Brüsszelben is meghallgatásra találtak, bár az Európai Bizottság tavaly, három évvel a bíróság döntése után nyilvánosságra hozott egy tanulmányt, amelyben elismerte, hogy a génmódosításra vonatkozó szabályrendszer már nem felel meg a céloknak – ami nem is csoda, hiszen 2001-ben fogadták el, sokkal korábban, mint ahogy a génszerkesztő eszközöket feltalálták. A tanulmány szerint a génszerkesztési technológiák alkalmazása felvet etikai aggályokat, de az is, hogy az alkalmazásuk elmaradása miatt elszalasztják a lehetőségeket. A bizottság dolgozik a génszerkesztési technológiákkal előállított növényekre vonatkozó új szabályozási kereten, amelyet eredetileg a jövő év első felére ígért, de szeptember végén jelezte, hogy
elmaradhat a dereguláció, amíg nem bizonyosodik be, hogy biztonságos az új technológia.
„Az új géntechnikák arányos kockázatértékelésére várunk, vagyis nem mondunk le róla teljesen” – nyilatkozta a múlt héten Claire Bury, az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságának főigazgató-helyettese.
