Az űrből a Földre zuhant tavaly a magántőke részvétele az űrbizniszben, az új befektetések összege 58 százalékkal zuhant a rekordszintet hozó 2021-hez képest – áll az űrstartupok finanszírozásával foglalkozó Space Capital elemzésében.
„A tavalyi volt a legnehezebb év befektetési szempontból a 15 évvel ezelőtti nagy óta” – mondta a Financial Timesnak Chad Anderson, az alap ügyvezető partnere. A befektetési szakember szerint rövid távon nem is várható, hogy ismét szökési sebességgel rohannának a befektetők az ágazat felé.
„Várakozásaink szerint a makrogazdasági környezet a belátható jövőben nem kedvez ezeknek a tőkeintenzív vállalkozásoknak”
– mondta.
A Space Capital statisztikái szerint 2013 óta 272,3 milliárd dollár magántőke áramlott az ágazatba, a 2021-es év pedig rekordot, 47,4 milliárdot hozott. Tavaly azonban mindössze 420 tranzakció keretében 20,1 milliárdra apadtak a források, ami 2015 óta a legalacsonyabb összeg. Üdítő kivétel volt a SpaceX, amelynek összejött egy 2 milliárdos tőkebevonás, cége nyilvános részvénykibocsátást is tervez.
Kutatás helyett kármentés
Az intézményi befektetők sokkal inkább a kármentéssel voltak elfoglalva, hiszen az orosz–ukrán háború, az elszabadulása, majd a jegybanki kamatemelési ciklusok durvulása nyomán a makrogazdasági fundamentumok teljes irányváltását voltak kénytelenek valahogy megemészteni, se tőkéjük, se energiájuk nem volt a növekedési szektorokkal foglalkozni.
Sokak kedvét az vette el az űripartól, hogy a növekedési részvények piacán hatalmas zuhanások zajlottak le. Egy növekedési cég árfolyamát leginkább a jövőbeni árbevétel, a növekedési potenciál határozza meg. A jelenlegi árfolyam meghatározásának az alapja a következő évekre várt árbevétel, ebből számolnak jelenértéket, többnyire valamilyen államkötvény hozamalakulása segítségével. Tavaly azonban az infláció és a kamatemelések miatt drasztikusan megemelkedtek az állampapírhozamok, így a hányados nevezőjének megugrása miatt a részvények jelenértéke a mélybe zuhant. Így a pandémia sztárpapírjai a tőkepiac páriáivá változtak.
A 2019 és 2021 között tőzsdére került űrrészvények árfolyama tökéletesen szemlélteti ezt a folyamatot, szabadesésbe kezdett a Virgin Galactic, az Astra Space és a Spire is.
A nagy felhajtás, a túlságosan optimista előrejelzések megszédítették a befektetőket, és a szektort elkezdték a kockázatos eszközök közé sorolni, mint például a kriptopiacok vagy a metaverzum.
Holott ha levesszük a lila ködöt, az űripar meglehetősen stabil ágazat, a műholdakon keresztül létfontosságú adatokat szolgáltat, nagyon szoros a kapcsolata az iparral, a feldolgozóiparral, valamint a kormányzati beruházásokkal.
Igaz, az utóbbi évek jellemző tendenciája az volt, hogy a magántőke egyre nagyobb szerepet kapott az ágazatban, és a befektetők, valamint a konjunktúralovagok igazi szabadversenyen kapitalista attitűddel csaklizták el a nagy állami megrendeléseket, és telepedtek rá a korábban az adófizetők pénzéből finanszírozott fejlesztésekre. Ugyanakkor Anderson felhívta a figyelmet arra, hogy megfigyelhető egy ezzel ellentétes tendencia is – az orosz–ukrán háború következtében a kormányok egyre nagyobb hangsúlyt adnak az űrhadviselésnek, a katonai célú űripari fejlesztéseknek.
Az amerikai honvédelemi tárca idei évben ilyen célokra szánt kiadási előirányzata 26 milliárd dollár, meghaladja a NASA-nak juttatandó 25 milliárdot.
A fegyverkezési versenybe, az űr katonai célú felhasználásába az utóbbi években a kínaiak is nagy erőkkel szálltak be. Az űrinfrastruktúrára fordított globális fejlesztési kiadásokból Kína 8 százalékkal részesedik, tavaly 6,3 milliárd dollárnak megfelelő összeget költöttek ilyen célra.
