A  nyugdíjkorhatár emelése sehol nem népszerű, Franciaországban azonban a kisebbségben kormányzó Emmanuel Macron számára az ellenzék és a szakszervezetek nagyon erős ellenszelében szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Vagy mégsem?

Emmanuel, Macron, macron, franch,
Emmanuel Macron francia elnök a republikánusok támogatására számít
Fotó: Council of EU / Newsroom

A héten a francia elnök ismét nekifut a nyugdíjrendszer reformját célzó törvénynek. Kormánya kedden nyújtja be a törvényhozásnak az erről szóló javaslatot, amelynek a legfontosabb eleme, hogy a jelenlegi 62 éves nyugdíjkorhatárt 2-3 évvel megemelik. A várható ellenkezésre számítva a javaslatban selyemcukorkákat helyeztek el – megemelnék például a nyugdíjminimumot. 

Macron számára a nyugdíjreform kulcskérdéssé, politikai szimbólummá vált, kampányának központi témája volt. 

Második ciklusában kisebbségben kénytelen kormányozni, pártszövetségének 251 képviselői helye van a Nemzetgyűlésben, a többséghez viszont 289 szavazat kellene. A helyzet nehéz, mert még szövetségesei is tartanak attól, hogy elvesztik a támogatottságukat a nyugdíjreform megszavazása esetén – jó francia szokás szerint sztrájkok, tüntetések kísérték az eddigi próbálkozásokat. A felmérések szerint a franciák 70 százaléka nem ért egyet a  nyugdíjkorhatár emelésével.

Mindent egy lapra

Ha mostani, újbóli nekifutás nem jön neki össze, az a gyengeség jele, így elnöki ciklusának második fele még nehezebbé válhat, elpártolhatnak tőle a támogatói. Macron azzal érvel, hogy a korhatár emelése az egyetlen lehetőség arra, hogy fenntartható legyen az amúgy igen költséges nyugdíjrendszer. Az adóemeléseket, az államháztartási hiány növelését vagy a nyugdíjak csökkentését korábban teljesen kizárta a lehetőségek sorából. Cél az is, hogy a lanyhuló munkaerőpiacon tovább tartsa bent az időseket. Az OECD statisztikái szerint 

Franciaországban az 55–64 évesek 56 százaléka dolgozik – az EU átlaga 59, az OECD-é 61 százalék.

Jelenleg a lakosság mindössze fele dolgozik 62 éves kora után. A reform nélkül félő, hogy a franciáknak az államháztartási hiány csökkentésére vonatkozó tervei nem teljesülnek, így nem jön össze hosszabb távon az EU által megkövetelt, a 60 százalékára vonatkozó deficitplafon sem.

A baloldal persze teljesen más véleményen van, ők inkább csökkentenék a nyugdíjkorhatárt és a hiányt adóemelésekből finanszíroznák. A legnagyobb ellenzéki erő, a szélsőjobboldali Marine Le Pen radikálisan ellenzi a változtatásokat, szörnyen igazságtalannak és kevéssé hatékonynak tartja azokat, különösen a munkát fiatalon elkezdő fizikai dolgozók esetén. 

Az egyedüli ellenzéki párt, amely hajlandónak mutatkozik Macron támogatására, a Les Republicans (LR), 

amelynek programjában szerepel is a korhatár 64-65 évre emelése annak érdekében, hogy az állami kiadások kezelhető szinten maradjanak. Ha a jelenlegi helyzet marad, akkor a következő 25 esztendőben a francia nyugdíjkiadások 500 milliárd euróval emelkednének – közölte becsléseit vasárnap Gabriel Attal pénzügyminiszter.

Nyugdíjkiadások
 

Megkérik az árát

A kisebbségi kormányzásnak mindig megvan az ára, és ez most sincs másképp. Az LR 62 képviselőjével kényelmes többsége lenne Macronnak a törvényhozásban, a republikánusok viszont nem adják olcsón a voksaikat, a saját programjuk alapján mennek csak bele a nyugdíjtörvény módosításába – ezzel a következő választásokon demonstrálhatnák az erejüket. A korhatárt 64 évre emelnék, amit fokozatosan vezetnének be, a minimumnyugdíjat pedig a jelenlegi 900 euróról – szintén fokozatosan – 1200-ra emelnék. 

Eric Ciotti, az LR vezére elképzelhetőnek tart egy kompromisszumot 

– erről vasárnap nyilatkozott a Le Journal du Dimanche című lapnak. Elisabeth Borne miniszterelnök már korábban közölte, hogy az általuk javasolt 65 év nincs kőbe vésve. 

Ha nem születik kompromisszum, Macron ismét megpróbálkozhat a francia alkotmány nevezetes 49.3-as pontjával, amely lehetővé teszi, hogy az elnök törvényhozási felhatalmazás nélkül döntsön, viszont 

cserébe bizalmatlansági szavazást kaphat a nyakába. 

Tavaly június óta ezt tízszer játszották el, egy ilyen központi kérdésben azonban meglehetősen kockázatos lenne magukra haragítani a republikánusokat (a többi ellenzéki párt fix, hogy ellene szavazna), úgyhogy nem valószínű, hogy ezt megkockáztatják.