Ukrajna domborzati adottságai nem túlságosan kedveznek a nyugati tankoknak, amelyek paraméterei „túlságosan jók” a kelet-ukrajnai terep korlátozott látási viszonyaihoz mérten. Ez a véleménye az eljövendő tankcsaták kimenetelén elmélkedő ismert oroszországi katonai szakértőnek, Viktor Murahovszkijnak, az Arszenal Otyecsesztva katonai folyóirat főszerkesztőjének.
Ukrajnában az oroszországi oldal és a Nyugat legmodernebb, harmadik generációs tankjai (MBT) kerülnek egymással szembe. A
harmadik generációs harckocsik legjellemzőbb sajátosságai: digitális tűzvezető rendszer, infravörös, a céltárgy hőképén alapuló képalkotó berendezés (thermal imager) és a speciális (kompozit, többféle anyagból rétegesen készített) páncélzat. A nyugati tankok szenzor- (érzékelő) rendszereit jobbaknak tartják az oroszországiakénál.
A tankosok két fő réme: a kelet-európai sár és a trópusok dzsungele.
Ukrajnában, a kelet-európai sárral igyekszenek megbirkózni immáron több generáció óta. Nem túl nagy sikerrel. Tavasszal, a márciusra mindkét oldal által kilátásba helyezett nagy támadások idején a talaj még a téli csapadék miatt erősen felázott lesz.
Szakértők szerint a sárral is a lóerők tudnak megbirkózni. A kép vegyes. A legjobbnak tekintett amerikai Abrams M1A1 harckocsi gázturbinás motorja 1500 lóerős, könnyedén mozgatja a hatvan tonnánál valamivel nehezebb, szintén harmadik generációs fegyverrendszert, míg a német Leopard 2A6 tömegének egy tonnájára 24,1 lóerő jut. Igaz, a brit Challenger 2 nehezebb (70+ tonnás) változatánál egy tonna tömegre csak 16 lóerő jut, szemben a kategóriájában ilyen tekintetben legerősebb francia Leclerc tank 27,5 lóerő per tonnájával.
Ami az oroszországi oldalt illeti, a viszonylag kis súlyú, alacsony építésű T-72-eseknél és származékaiknál átlagosan 18,8 lóerő jut a tank egytonnányi tömegére. Az egyik legjobbnak, legmodernebbnek tekintett T-90M oroszországi harckocsi egy tonnáját sem sok, 21,5 lóerő mozgatja.
Murahovszkij amerikai szakértők kutatásait idézi, akik szerint az európai hadszíntér (beleértve Ukrajnát is) 55 százaléka olyan dimbes-dombos terep, ahol a láthatóság (láthatár) legfeljebb 500 méter. A tankok elektrooptikai, radarszenzorai is nagyjából úgy „látnak”, mint az emberi szem – a horizontig. A domborzat, a tereptárgyak akadályt jelentenek. Az ezer méter távolságban lévő horizont ennél is kevesebb, összesen körülbelül a kelet-ukrajnai terep 45 százalékát teszi ki. Ami szerinte azt jelenti, hogy az esetleges összecsapások egymástól néhány száz méterre lévő tankok között zajlanak majd le.
Ilyen távolságból a kisebb (látható felületű) és feltételezése szerint mozgékonyabb oroszországi/szovjet tankok 2A46 mintájú, 125 mm-es sima csövű lövege, a belőle indítható űrméret alatti, szárnystabilizált keményfém lövedékek vagy az ugyancsak a lövegcsőből indított páncéltörő irányítható lövedékek átüthetik a nyugati tankok (Abrams M1A1, Leopard 2A6, Leopard 1, Challenger 2) oldalpáncélját. És ilyen
kis távolságnál elvész a nyugati tankok nagy előnye, a különféle, nagyobb érzékenységű, jobb minőségű szenzorokkal való felszereltség,
a nyugati harckocsilövegek nagyobb lőtávolsága, lövedékeik erősebb páncélátütő képessége – véli az oroszországi főszerkesztő, nyugdíjas ezredes.
Egyébként a harckocsifejlesztésben a szovjet hadmérnökök a múlt század harmincas évei óta a világ élvonalában vannak, annak idején, a második világháborúban a T-34-es tankot kategóriájában a legjobb fegyvernek tartották.
A szovjet harckocsitervezők fejlesztették ki a sima csövű tankágyút még a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben,
amelyet ma keleten és nyugaton egyaránt elterjedten használnak.
Murahovszkij szerint a Donbasz ligetes-erdős, dimbes-dombos terepén még a már múzeumi darabokként emlegetett, több mint ötvenéves szovjet MT-12 Rapira 100 milliméteres sima csövű vontatott páncéltörő lövegek is a siker reményében szállhatnak szembe a nyugati tankokkal – hacsak azok ki nem lövik őket még menet közben. A Rapirák rendkívül hosszú csöve (63-as kaliberűek, azaz a lövedékük átmérőjének, a 100 milliméternek a 63-szorosa a cső hossza) a pontosságot és a lövedék nagyobb kezdősebességét eredményezi.
Speciális gondot okozhat majd a nyugati harckocsiszázadok, -zászlóaljak felszereltsége, a harckocsik és a támogatóerő, a tankok védelmére hivatott gyalogságot szállító, az MBT-knek tűztámogatást nyújtó, páncélozott csapatszállító harcjárművek sokfélesége (német Marderek, amerikai Strykerek, francia AMX10 RC-k). És ha megérkezik a megígért 31 amerikai Abrams, az abból felállítandó zászlóalj üzemanyaggal és szervizkapacitással való ellátása sem lesz egyszerű feladat.
Ám a legnagyobb problémát az idő szűkössége okozhatja. Az első német Leopard A6-osok – 14 darab – ukrajnai érkezését március végére teszik. Ugyanekkorra várhatók az Abramsok is a tengerentúlról. Lehet, hogy amire ezekből hadra fogható csapategységet állítanak össze, az oroszországi támadás már elindul.
