A neurológusok egy évtizede még nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget annak, hogy az agy felszínére csatlakoztatott elektródákkal mennyi információ gyűjthető össze. Mára ez megváltozott, ugyanis a tudomány azóta akkorát fejlődött, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amire valaha is számítottunk. Ahogy az algoritmusok egyre jobbak lesznek, és ahogy egyre több adatot gyűjtünk össze, annál pontosabbá válnak a modellek is. A technológia fejlődésével az elektroenkefalogram- (EEG) készülékek, az azokat működtető szoftverek és algoritmusok egyre jobban nyomon követik az agyhullámok jeleit, dekódolják az emberek érzelmeit és kognitív képességeit. Ennek a hasznát pedig már a munkáltatók is kezdik kiaknázni.
Fotó: Getty Images
Az a technológia, amellyel a kormányok és a vállalatok képesek lehetnek a gondolatainkban olvasni, már itt van
– állítja Nita Farahany, a Duke University jog- és filozófiaprofesszora, jövőkutató, aki az idei davosi Világgazdasági Fórumon is előadást tartott.
A professzor szerint már nem a jövőnk, hanem a jelenünk, hogy a különféle viselhető érzékelők leolvassák az agy elektromos impulzusait. A készülékek képesek kimutatni, hogy mennyire vagyunk fáradtak, az adott feladatra koncentrálunk-e, esetleg elkalandozik a figyelmünk.
A közeljövő inkább az, hogy az irodában mindenki kaphat egy olyan hordható eszközt, amely képes érzékelni az elménk érzelmi állapotát, sőt, akár azokat az egyszerű formákat vagy arcokat, amelyekre gondolunk.
A világ nagyjából ötezer vállalatánál már használnak ilyen technológiát az alkalmazottak fáradtságának nyomon követésére. A világ egyik legnagyobb bányavállalatánál az alkalmazottak védősisakot és baseballsapkaszerű készülékeket viselnek, amelyek érzékelik a fáradtságot. Hasonló, elektródákkal felvértezett sapkát kell viselniük a mozdonyvezetőknek a Peking és Sanghaj közötti, nagy sebességű vasúti vonalon is, hogy a munkáltatóik nyomon követhessék az agyi aktivitásukat, és láthassák, mennyire koncentráltak. Egyes gyárakban pedig a munkások érzelmi szintjét figyelik. Ha a készülék azt jelzi, hogy a dolgozó nem tud eléggé figyelni, vagy zavaró lenne a munkafolyamatokra, akár haza is küldhetik.
Kína nem egyedüli a munkavállalók ilyenfajta megfigyelésében, ilyen a demokrácia hősének kikiáltott Egyesült Államokban is előfordul.
Ott a vállalatok az alkalmazottak fáradtságának és koncentrációs képességének megfigyelésével kísérleteznek.
Fotó: Getty Images
A professzor úgy tudja, hogy már létezik olyan fülhallgató, amely érzékeli, ha egy alkalmazott gondolatai elkalandoznak. Sőt, még azt is meg tudja különböztetni, hogy milyen típusú feladatokra koncentrál, például a munka elvégzésére vagy a tétlen internetezésre.
A professzor szerint az agyhullámok olyan előítéleteket tárnak fel, amelyekről magunk sem tudunk, mégis a lehető legrosszabb fényben tüntethetnek fel minket. A kérdés az, hogy ezt mennyire képesek valós időben megtenni. A kutató szerint ezeket a jövőben egyszerű fejhallgatóval is ki tudják deríteni.
Jogi aggályok
Farahany arra figyelmeztet, hogy a jogi szabályozás nem tart lépést a tudománnyal, még nincsenek olyan jogszabályok, amelyek megakadályoznák, hogy a munkaadók a dolgozóik agyi aktivitását figyeljék, esetleg „meghekkeljék” az agyát.
A jövőkutató szerint a munkahely kulcsfontosságú színtér lesz a szellemi magánélet jövőjéért folytatott küzdelemben, mivel a munkáltatók egyre nagyobb mértékben gyűjtik az alkalmazottak agyi adatait.
A vállalatok az agyhullámokat az egészség és a rekreációs értékek nyomon követésére használják. Jogi szempontból a rekreációs programok nem tartoznak ugyanolyan védelem alá, mint a munkavállalók egészségügyi adatai. Pedig az agyhullámokból az egyén kognitív hanyatlásától kezdve mindent nyomon tudnak követni.
Fotó: Shutterstock
Ezeket az adatokat a cégek akár vezetői célokra is felhasználhatnák. Döntéseket hozhatnának arról, hogy kit lesz nagyon drága tovább foglalkoztatni, kinek lassul az agya, és válik idővel kevésbé hatékonnyá. Egy munkaadó össze tudja hasonlítani az adott munkavállalójának korábbi képességeit a jelenlegiekkel, és ez alapján döntheti el, hogy állományban tartja őt, vagy sem.
Sokan nem ismerik fel, hogy mennyi információt lehet már most is dekódolni egy ember agyából. Pedig az egyénről meg lehet tudni például azt is, hogy szenved-e kognitív hanyatlásban. Megtörténhet, hogy az emberek a következmények ismerete nélkül adnak át információkat. Manapság még nem ellenőrzik az adatok felhasználását.
Az agy az utolsó olyan terület, ahol valóban van magánéletünk
– szögezte le a professzor a The Wall Street Journalnek.
Fennáll a veszély, hogy az embereknek nem lesz választási lehetőségük arra, hogy felvesznek-e ilyen készüléket, ha majd a legtöbb cég megköveteli ezt. Farahany szerint kormányzati szinten kell ösztönözni a vállalatok felelősségvállalását, ugyanakkor az egyéneknek is vigyázniuk kell magukra.
Ha jól csinálják, a neurotechnológia rendkívül ígéretes. Ha rosszul csinálják, akkor a valaha bevezetett legelnyomóbb technológiává válhat, amelyet széles körben bevezettünk a társadalomban
– mondta a kutató a Világgazdasági Fórumon a Futurism ismertetése szerint.
