Egy évvel ezelőtt szörnyű hírre ébredt a világ: 2022. február 24-e csütörtök azzal írta be magát a világtörténelembe, hogy ezen a napon támadta meg Oroszország Ukrajnát. Az orosz hadsereg több fronton nyomult előre, mire az ukránok és a nyugati világ felocsúdott, a hadoszlopok már Kijevet ostromolták.
Fotó: AFP
Az orosz hadsereg egy hét alatt elfoglalja az ukrán fővárost, majd alig egy hónap leforgása alatt sikert sikerre halmozva megadásra kényszeríti Ukrajnát, amelynek vezetése addigra teljesen összeomlik, vagy külföldre menekül, vagy elesik. Ez a forgatókönyv lebeghetett a Kreml szemei előtt az invázió kezdetekor. És ez volt az a forgatókönyv, amelyből szinte semmi nem valósult meg. Egy év elteltével a határok ugyan nyugatabbra húzódnak, de elsöprő győzelemről, megadásról és a háború végéről még korai beszélni.
Ahogy az első térképünkön is látszik, február 23-án Ukrajna területéből csupán a 2014-ben annektált Krím-félsziget tartozott Oroszországhoz.
Az ország keleti részén található Donyecki és Luhanszki régió egy jelentős része, az úgynevezett Donbász pedig orosz szeparatisták kezében volt, akik kikiáltották ugyan saját népköztársaságaikat, azonban ezeket hivatalosan senki nem ismerte el. Oroszország is mindössze közvetlenül a támadás megindítása előtt tette ezt meg.
A háború első egy hónapja a meglepetés erejével hatott a világra, és ekkor még az oroszok is szép sikereket arattak. A Donbász területének további részei is hamar orosz kézre kerültek. A Fekete-tenger partján, Odessza irányába folyamatos volt az előrenyomulás, Mariupol, Melitopol, majd Herszon következett. A nyílt terepen való haladással szemben azonban a nagyvárosoknál sokszor beletört az oroszok bicskája a védelembe. Mariupol hosszú és véres ostroma után lényegében a földdel majdnem egyenlővé tett város került Moszkva fennhatósága alá. Herszon is nagyon hosszú időn át állta a sarat, így Odesszánál tényleges ostromra végül nem került sor.
Az északi fronton Harkiv volt az egyik fő hadszíntér. Az egyik legnagyobb ukrán város elfoglalása azonban végül elmaradt. A legnagyobb blama kétségkívül Kijevnél érte az oroszokat, a főváros környékéről kellett a leghamarabb visszavonulniuk. A középső országrészben azonban tartották, és ki is tolták a vonalaikat, a Zaporizzsjai régióban is ádáz küzdelem dúlt, a világ pedig aggódva figyelte, hogy a háború nem tesz e kárt a zaporizzsjai atomerőműben, amely méreteit tekintve nagyobb, mint a tragikus sorsú csernobili.
A támadás csúcsán Oroszország a 603 ezer négyzetkilométer területű Ukrajna 160 ezer négyzetkilométere fölött vette át az irányítást, azonban ez a szám azóta lényegesen lecsökkent. A harmadik számú térképen az az állapot látható, mielőtt az ukrán hadsereg megindította volna a sikeres szeptemberi ellentámadást, melynek eredményeként novemberben több fronton is számottevő területeket sikerült visszafoglalnia a megszálló csapatoktól.
Ukrajna csapatai a Dnyeper nyugati partját szinte teljesen elfoglalták, és a Donbásznál is megközelítették a háború előtti határokat. Mindez azért érdekes, mert Oroszország ősszel bejelentette a Donyecki, a Luhanszki, a Zaporizzsjai és a Herszoni régió annektálását, amelyet a világ szinte minden országa által illegitimnek minősített népszavazással csatolt magához. Jelen pillanatban az annektált területek mintegy harmada Kijev ellenőrzése alatt van.
A Vlagyimir Putyin által ősszel meghirdetett részleges mozgósítás következtében a harcoló orosz csapatok létszámát sikerült megnövelni, így az ukrán ellentámadás is lendületét vesztette. November óta minimálisan mozognak a frontvonalak. A brit védelmi minisztérium adatai szerint a tavaly február 24. óta Oroszország által elfoglalt területek 54 százalékát Ukrajna már felszabadította mostanra.
Azt, hogy az egyéves évforduló után hogyan változnak a térképek, igencsak nehéz megjósolni, azonban a jelenlegi állás szerint még hosszú ideig a mindennapjaink részét képezik majd a háborúról szóló hírek.
