Ez a Godot-recesszió – írta le frappánsan az amerikai gazdaság és piacok várakozó-feszengő-izgatott állapotát Jerome Powell jegybankelnök keddi törvényhozási meghallgatása előtt egy közgazdász a Wall Street Journalnek (WSJ), Samuel Beckett klasszikus darabjára utalva, amelyben a szereplők végig Godot-ra várnak, aki azonban nem érkezik meg.
Amire mindenki vár: hogy a Federal Reserve egy éve kezdett drasztikus kamatemelési sorozata végre megnyugtatóan lezárja a tavaly több évtizedes rekordra is felszökő magas átmenetinek remélt korszakát. Ami nem csak sok amerikainak okoz visszatérő rossz álmokat a borsos számlákról – a dollár és az amerikai vállalatok hatalmas súlya miatt a világpiacok felett is sötét felhőket tart.
Már a kamatemelések kezdetétől – sőt, még korábban – téma, hogy a Fed úgy térítheti vissza az inflációt 2 százalékos hosszú távú átlagban számolt céljára, ha a szigorítással átmenetileg recesszióba dönti az amerikai gazdaságot, aztán az árazások lenyugszanak és jöhet újra a növekedés.
Farrist azért kérdezte meg az amerikai lap Powell meghallgatása előtt, mert azon kevés közgazdász közé tartozott, akik ősszel azt jelezték előre, hogy az év elején az amerikai gazdaság elkerüli a visszaesést. Hathavonta a közgazdászok mindig megjövendölték, hogy hat hónap múlva megérkezik Godot, azaz a recesszió – mondta most.
Az év közepére az emberek még mindig hat hónappal későbbre fogják várni a recessziót
– jövendöli.
Hiába várni kényelmetlen
Mondhatnánk, hogy jó, ha egy gazdaság elkerüli a visszaesést – ez volt az Európai Bizottság téli előrejelzése is az EU egészére, kivéve Svédországot –, hiszen az munkahelyek elvesztésével és kiesett jövedelmekkel jár. A probléma, ha úgy kerüli el, hogy továbbra is érkezni várják. Ez a bizonytalanság meghosszabbodását jelenti, mindig újra kell tervezni. Egy recesszió – különösen ha nagyobb a vártnál – jelentősen átrendezheti a jövedelemi viszonyokat: egyeseket tönkretehet, másoknak hatalmas lehetőségeket hoz.
Ráadásul a folyton kitolódó várakozásnak az az oka, hogy közben nem tágít az infláció.
Szép reményeket gerjesztett, hogy az amerikai éves fő inflációs mutató a júniusi 9,1 százalék óta folyamatosan, bár lelassult ütemben csökkent, januárra 6,4 százalékra. Az ezáltal gerjesztett várakozás a Fed-szigor enyhülésére meg is látszott a dollár árfolyamán a múlt év végén és ez év elején, az elmúlt hetekben azonban új erőre kapott a zöldhasú, ugyanis a változékony élelmiszer- és energiaárak nélkül számolt infláció viszonylag magasan ragadt – sőt, januárban még emelkedett is, 4,7 százalékra.
Eközben az amerikai feszes maradt, a vállalatok keresik a dolgozókat, de nagyon sokan nem térnek vissza a pandémia idején a hatalmas állami személyi támogatások közepette elhagyott munkába. Ennek azért van jelentősége, mert a Fednek kettős célja van, az árstabilitás fenntartása mellett a maximális elérhető foglalkoztatás, és ha az utóbbi soha nem volt jobban, a jegybanknak nincs nyomós oka nem folytatni az inflációölő szigorítást.
Mit mondhat Powell?
A kamatemelések nulláról indultak, és az utóbbi több mint két évtizedben ez volt a legmeredekebb felszállás, ami a legmagasabbra vitt: az irányadó kamatsáv a februári negyed százalékpontos – az előzőekhez képest már lassulást jelentő – hozzáadás után már 4,5-4,75 százalékpontnál tart.
Miközben Powellnek a meghallgatáson vélhetően a nagy szigort firtató, illetve az inflációt sokalló politikai kérdésekkel kell szembenéznie, a piacokon elsősorban arról remélnek legalább sugallatokat tőle,
hogy az amerikai gazdaság erejét jelző legutóbbi gazdasági adatokat követően a soron következő március 21–22-i kamatülésen újabb negyed százalékpontos emelésre van-e kilátás, vagy rágyorsít a Fed, és visszatérnek a decemberi 50 bázispontos ütemre.
Ennek azért van jelentősége, mert mindenki arra kíváncsi, nem lesz-e a korábban vártnál is magasabban a kamatok majdani csúcspontja, illetve arra spekulál, meddig maradhat magasan a kamatszint, mielőtt megkezdődhetnek a csökkentések. Minél drasztikusabb az emelés, annál nagyobb az esélye, hogy csak megérkezik Godot: az amerikai gazdaság tényleg recesszióba süllyed. Ez pedig felbolygathatná a világkereskedelmet, a részvények árfolyamait, az állampapírok hozamait és a devizák árfolyamait világszerte.
Decemberben, amikor a Fed döntéshozói a legutóbb előrejelzéseiket közölték, 5 és 5,5 százalék közé tették a kamatok idén várható csúcspontját, ugyanakkor jelezték a kockázatot, hogy ennél magasabb előrejelzésre is szükség lehet a későbbiekben.
Az ING elemzőinek napnyitó devizapiaci jegyzete szerint Powell aligha jelez gyorsítást a szigorításban a meghallgatásán, viszont az bőven belefér, hogy nem zárja ki, azt ecsetelve korábbi kommentárjaihoz hasonlóan, hogy a drágulás mérséklése sínen van, de az infláció makacsnak bizonyul, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. A kamatok csúcsát tekintve szintén aligha teríti ki a kártyáit.
Sokkal jobb esélyt kínálhat arra, hogy a dollár és az amerikai hozamok visszavegyenek februári erejükből, a pénteki amerikai munkaügyi adatközlés, ahol az ING közgazdásza, James Knightley gyengébb számra számít
– tette hozzá a jegyzet.
A dollár az európai kereskedésben mindazonáltal erősödik az euró ellenében Powell meghallgatása előtt, és 11 óra környékén átütötte az 1,066-es szintet, ami izmosabb a hétfő esti 1,0694-nél, de a február végi 1,057-től még messze jár. A forint – amely időnként gyengül a dollár erősödésekor – szintén visszavonult a hajnali 376,26-os szintről az euró ellenében, de 377,7 környékén kereskedve még mindig biztonsággal a 380-as pszichológiai vonal erősebb oldalán jár.
