Kínai gyártású óriásdaruk miatt aggódnak az amerikai tisztviselők, ugyanis ezek több olyan kikötőben is segítik a rakodást, amelyet az amerikai hadsereg is használ. Az árukat a hajókról a partra továbbító daruk a tisztviselők szerint Kína trójai falovai lehetnek, amiket több olyan szenzorral is felszerelhettek, amelyek feljegyezhetik a konténerek kiindulási és rendeltetési helyét.
Ráadásul a ZPMC által gyártott óriási daruk nemcsak megfigyelhetnek, de a rakományok mozgását is megzavarhatják. Hírszerzési szakértők szerint ezért
a ZPMC lehet az új Huawei, aminek az eszközeit gyakorlatilag betiltották az Egyesült Államokban.
Ugyanakkor Peking szerint az amerikai aggodalmak inkább csak paranoia eredményei, amelyek a két ország közötti kereskedelmet és gazdasági együttműködést gátolják. A közelmúltban lelőtt kínai kémléggömb vagy a Huawei mellett több más eszköz esetén hívták fel a figyelmet a kémkedés és zavarkeltés lehetőségére amerikai nemzetbiztonsági szakértők, legyen szó csomagvizsgáló készülékekről, transzformátorokról vagy Kína egyre nagyobb befolyásáról világszerte a kikötőkben.
Ebben a helyzetben fordult a figyelem az óriásdarukra, miután a tavaly decemberben elfogadott hadikiadásokról szóló törvény értelmében az amerikai közlekedési minisztériumnak – a hadügyi tárcával és másokkal együttműködve – az év végéig készítenie kell egy titkosítatlan jelentést arról, hogy
a külföldi gyártású daruk jelentenek-e kiberbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatokat.
A ZPMC darui két évtizede tűntek fel az amerikai piacon, és iparági vezetők szerint azok jó minőségű, a nyugati versenytársaiknál jelentősen olcsóbb eszközök, miközben a sanghaji cég a kikötők automatizálásában is fontos szereplővé vált, többek között a Microsofttal együttműködve. Az amerikai szoftvercég oldalán egy 2017-es videóban a ZPMC akkori elnöke arról beszél, hogy míg korábban eszközöket árultak, addig mára már rendszereket kínálnak.
A vállalat vezetőit szerte Amerikában szívesen fogadják, hiszen az Egyesült Államokban nem gyártanak hasonló darukat, ami nem is csoda. Mára a ZPMC az óriási kikötői daruk globális piacának 70 százalékát birtokolja, a termékeit több mint 100 ország kikötőiben használják. Egy amerikai tisztviselő szerint a cég részesedése az USA-ban még nagyobb, közel 80 százalék.
Az amerikai kikötőkbe a daruk már összeszerelve érkeznek, és azokon kínai szoftverek futnak, sőt gyakran kétéves amerikai vízummal érkező kínai állampolgárok segítik azok működését.
A Védelmi Hírszerző Ügynökség 2021-es felmérése szerint fennáll a lehetősége annak, hogy Peking megzavarja a kikötők forgalmát vagy épp információkat gyűjtsön a daruk segítségével.
Azt ugyanakkor nem árulták el, hogy találtak-e olyan esetet, amikor a darukat ténylegesen is használták hírszerzési célokra.
Az elmúlt két évben Virginiában, Dél-Karolinában és Marylandben is olyan kikötők vásároltak ZPMC darukat, amelyek közelében amerikai katonai bázis található. Ez az amerikai szervezetek figyelmét is felkeltette, így a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) át is vizsgált egy hajót, ami a baltimore-i kikötőbe szállított darukat, és talált is ott olyan eszközöket, amelyek alkalmasak hírszerzési célokra.
Ráadásul a ZPMC annak a China Communications Construction Co.-nak a leányvállalata, amely vezető szerepet játszik a kínai Út és Övezet kezdeményezéshez kapcsolódó fejlesztésekben. A hatóságok 2020-ban öt CCCC-részleg hozzáférését korlátozták az amerikai technológiához.
A daruk leállítása nemcsak a kínaiak számára lehet egyszerű, hiszen azokat nem biztonságra, hanem a működésre optimalizálták kiberbiztonsági szakértők szerint. Ugyanakkor iparági vezetők kétlik, hogy a daruk segítségével olyan érzékeny információk lennének elérhetők, amelyek máshogy nem szerezhetők meg. Ennek ellenére több kikötő a svájci ABB szoftverével üzemelteti a darukat, míg mások a finn Konecranes eszközeit választják, amelyek mintegy harmadával drágábbak a kínai daruknál.
A kikötők infrastruktúrája kritikus sebezhetőséget jelent, a daruk leállításával Peking egyetlen puskalövés nélkül működésképtelenné teheti az amerikai kikötőket. Azonban nincs olyan amerikai szervezet, amely a kikötői hálózatok biztonságáért felelne, így a marinák szabadon dönthetnek felszereléseikről és a biztonsági intézkedéseikről – írja a The Wall Street Journal.
