A világ nagy jegybankjai elkeseredett küzdelmet folytatnak az inflációval, viszont legalább egy dologban végre haladást értek el: az érthető fogalmazásban és az egyszerű beszédben. A Banque de France, a francia jegybank elemzőinek egy tanulmánya szerint a világ nagy központi bankjainak kommunikációját immár egy középiskolás is megérti.
Fotó: Alisusha
A francia kutatók szerint napjainkban öt évvel kevesebb iskolázottság kell például az amerikai jegybank, a Federal Reserve monetáris politikai közleményeinek megértéséhez, mint a korábbi elemzés időpontjában, 2020. augusztusában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy 15-16 éves középiskolás simán képes dekódolni a jegybank üzeneteit. A francia elemzés szerint az Európai Központi Bank (EKB) és a Bank of England esetében nehezebb a helyzet, bár az utóbbi időben ők is sokat változtak, ábrákkal, infografikákkal magyarázzák a monetáris politikát, amelyeket már egy 14-15 éves gyerek is tud értelmezni.
Érthető?
Az érthetőségre való törekvés viszonylag friss jelenség a központi bankok kommunikációjában. Hosszú évtizedeken keresztül a közlemények tele voltak a pénzügyi zsargon kifejezéseivel, a jegybankárok arra törekedtek, hogy minél homályosabban fogalmazzanak, nehogy a piac kiismerje szándékaikat. Ismert Alan Greenspan egykori Fed-elnök egy sajtótájékoztatón elhangzott bonmot-ja:
„Ha úgy tűnik, hogy világosan fejeztem volna ki magam, akkor valamit biztosan félreértettek.”
Andy Haldane, a Bank of England korábbi vezető közgazdásza 2017-ben áttörést jelentő tanulmányt publikált, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a közvélemény 95 százaléka egyáltalán nem érti a jegybanki üzeneteket. Egy tavalyi EKB-elemzés azt hangsúlyozta, hogy sokkal nehezebb az inflációs célt elérni a jegybanki zsargon használatával, a lakosság és a gazdasági szereplők inflációs várakozásait sokkal egyszerűbb a hétköznapi élet szavaival befolyásolni.
Az EKB 2021-ben vizsgálta felül kommunikációját; az új szisztémában például már képregényszerű elemekkel, nagyon egyszerű ábrákkal, rövid mondatokkal is operálnak: egy figura százalékjeleket cipel fel a lépcsőn, egy másik esernyővel védekezik a rázúduló rossz gazdasági kilátások ellen. Christine Lagarde, az EKB elnöke tavaly a nyílt beszéd napján, október 22-én egy Twitter-üzenetben is kiállt a tisztább, egyértelműbb jegybanki kommunikáció mellett.
A francia jegybank elemzése a Flesch–Kincaid szövegértési módszert használta az elemzéshez. A metódust 1975-ben fejlesztette ki két kutató (Rudolf Flesch és Peter Kincaid), amikor is a vietnámi háború idején a társadalom teljesen különböző rétegeiből soroztak be embereket, és valahogy mérni kellett, hogy az egymástól eltérő iskolázottságú emberek számára milyen segédleteket, oktatási szövegeket állítsanak össze. A teszt 100 pontos skálán értékeli a szöveget, minél magasabb a pontszám, annál érthetőbb a szöveg.
De nézzünk néhány példát arra, hogy miként lehet érthetőbbé tenni egy alapvetően nehéz, a gazdaság bonyolult folyamataira reflektáló közgazdasági szakszöveget. A helyett például lehet a „gazdaság” szót használni, a foglalkoztatottság helyett pedig egyszerűen csak a „munkahely” kifejezést.
Az elemzők is megértették
Kicsit talán sok időbe telt, de végre a piaci elemzők is elolvashatták a francia jegybankárok tanulmányát, ugyanis
a jelek szerint összeért a Fed kommunikációja a piaci várakozásokkal.
Az amerikai központi bank tisztségviselői már jó ideje hangoztatják, hogy az idei évre várható utolsó kamatemelés után kivárnak, s nem valószínű, hogy 2024-nél előbb már lazítanák is a monetáris kondíciókat. Most a piac is elhitte ezt végre. A Reuters elemzői konszenzusa szerint a Fed legközelebbi, május 2-án kezdődő kamatdöntő ülésén még várható egy 25 bázispontos emelés, majd az év hátralévő részében marad is az 5–5,25 százalékos sávban az irányadó kamat. A határidős jegyzések alapján egyébként ez megyegyzik a piacok által árazott szcenárióval is.
Teljesen hülyének persze azért ne nézzük a befektetőket, hiába a transzparens jegybanki kommunikációra való törekvés, ha maga az élet bonyolult. Így volt ez a bankválság idején is, amikor nagyon erős volt a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes jegybanki viselkedés. Félő volt ugyanis, hogy ha túl nagyot szigorít a Fed, likviditási válságba tolhatja az amerikai bankrendszert (drágul a kevesebb a pénz, nagyobb a kamatteher), s ezzel egyenes út vezet egy komolyabb recesszióhoz. Ugyanakkor az a vártnál csak lassabban csökken, ami viszont a szigorúbb monetáris politika irányába vitte volna el a dolgokat.
A 25 bázispontos emelés, majd a kivárás úgy látszik, megnyugtató forgatókönyv a piacok számára is
– a jegybank ad egy utolsó jelzést arra vonatkozóan, hogy komolyan veszi a 2 százalékos inflációs célt, majd megvárja, hogy kamatemelési ciklusa miként hat a gazdaságra.
