Drámai hatásokkal járna az európai gyógyításban, ha Kína és Tajvan közt konfliktus törne ki, ahhoz hasonlóan szétzúzva a kereskedelmi kapcsolatokat, ahogy ez Oroszország esetében történt az Ukrajna megtámadása miatt rá kirótt nyugati szankciókkal.
Kína az utóbbi húsz évben a világegészségügy egyik legjelentősebb beszállítójává vált, amely létfontosságú gyógyszerekkel látja el Európát is, és egy szakítás katasztrofális hiányt idézne elő ezekben. Más területeken, például a mikrocsipek gyártásában, Európa már erőfeszítéseket tett, hogy jobban a saját lábán álljon, az egészségügyben azonban nem – írta a Politico európai hírportál. Belgium már javasolta, hogy a csipekhez hasonlóan járjanak el ezen a téren is, 21 ország támogatja is ezt az elképzelést, a labda az Európai Bizottság térfelén pattog.
Az európai kórházakban rutinszerűen használt régi, nem szabadalmi alapon forgalmazott alapgyógyszerek közül rengeteg érkezik Kínából.
Az antibiotikumok gyártását a mára recsegő-ropogóvá vált globalizáció évtizedeiben jórészt Ázsiába szervezték ki, és ezen a téren Kína szerepe domináns. Más kategóriákban, például a vérnyomás-szabályozó és fájdalomcsillapító gyógyszerek terén szintén alapvető exportőr.
Az antobiotium-függés nem kizárólag Európára jellemző, hanem általában a Nyugatra. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag megszűnt ezeknek a gyógyszereknek a gyártása, miután Kína rátette a kezét az olyan generikus antibiotikumok gyártásához szükséges alapanyagok durván 90 százalékára, amelyeket a hörghurut, a tüdőgyulladás, a fülfertőzések és az olyan életveszélyes állapotok kezelésére használnak, mint a szepszis. Hasonló történt a zöldátalakulás technológiáihoz szükséges alapanyagok terén is.
Miközben a nyugati politikában egyre nagyobb hangerővel sürgetik a leválást Kínáról, nem utolsósorban Washington nyomására, egymás után fogalmazódnak meg a kívánságok és tervek a kínai beszállításoktól való függés csökkentéséről. Hatalmas a vita ennek a folyamatnak a sebességéről és a mélységéről – például nagy feszültséget okoz a kormánykoalícióban Németországban, amelynek első számú külkereskedelmi partnere Kína –, de van egy olyan kockázat is, hogy a leválás hirtelen szakításként történik meg, az orosz mintára.
Egy krízis Tajvanon egyes gyógyszerekben totális hiányt okozna
– idézte a Politico Roberta Pizzocaro elnököt a milánói Olon cégtől, amely mintegy háromszázféle gyógyszerösszetevőt állít elő.
Drámai helyzet lenne
– figyelmeztetett az üzletasszony.
Kína saját részének tekinti a ténylegesen független Tajvant, és nő az aggodalom, hogy egyszer elszánja magát a sziget feletti kontroll megszerzésére. Az Egyesült Államok ugyanakkor diplomáciai és katonai védernyője alatt tartja Tajvant, amelyet sok európai politikus is támogat retorikailag a menetrendszerűen érkező pekingi dörgedelmek ellenére.
Nem tudni, meddig menne el Európa Tajvan támogatásában egy esetleges katonai konfliktus kirobbanása esetében – írta a Politico –, mindenesetre az európai beszállításokban már az is hatalmas fennakadásokat tudna okozni, ha lezárul a Tajvani-szoros, a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi hajózási útvonala.
Az iparági adatok szerint 2000-ben még a világon gyártott gyógyszerek aktív összetevőinek fele készült Európában, ez a részarány azonban mostanában felére csökkent, és a kontinens egyre jobban rászorul a behozatalra, miközben Kína és India együtt már több mint 50 százalékot képvisel, de még az utóbbi is a kínai beszállításokra szorul. Ami az antibiotikumok gyártását illeti, Kína részaránya 2021-ben 41 százalék volt, Indiáé 8,8, Svájcé 8,4 és az Egyesült Államoké 5,3 százalék.
