Japán már nem a jövő, egyre jobban lemaradnak a digitalizációban
Noha Japán a nyolcvanas-kilencvenes években egyet jelentett a jövő izgalmas új technológiáival a nyugati világ fantáziájában, ez a kép mára messze van a valóságtól, és az ország lemaradni látszik a digitális átállás területén. Ennek egyik jele, hogy bár a készpénzmentes fizetések aránya egy évtized alatt több mint duplájára nőtt – az ország gazdasági, ipari és kereskedelmi minisztériuma szerint tavaly 36 százalékon állt –, ez messze elmarad a térség más országaitól, például Dél-Koreától vagy Szingapúrtól. A cyberpunk irodalmi stílusban a futurisztikus társadalmat jelképező szigetország más területeken is elmarad a digitalizációban társaitól – derül ki az Al-Dzsazíra összefoglalójából.
A legtöbb kormányzati szolgáltatás továbbra sem érhető el online, ugyanis a dokumentumokat papíron kell kitölteni, és az ügyintézés is személyesen történik. A munkahelyek gyakran még mindig a faxot használják az e-mail helyett és a felhőalapú tárhely helyett is gyakoriak a CD-k, a minidiszkek vagy a floppyk.
A koronavírus-járvány egyik esete jól példázza a digitális lemaradást. Egy helyi tisztviselő Jamagucsiban ugyanis floppyt küldött egy helyi banknak a segélyek fizetése kapcsán, aminek eredményeként egy lakos 46,3 millió jenhez (több mint 110 millió forint) jutott, helytelenül.
A Menedzsmentfejlesztési Intézet globális digitális versenyképességi listáján Japán 63-ból a 29. helyet szerezte meg, lemaradva a térségbeli Szingapúrtól, Dél-Koreától, Hongkongtól, Tajvantól és Kínától.
A digitális hátrány oka Martin Schulz, a Fujitsu gazdaságpolitikai vezető elemzője szerint részben a korábbi sikerekben kereshető. Elmondása szerint
amikor óramű-pontossággal működnek a vonatok az analóg technológiákkal is, akkor nehéz látni a digitális átállás előnyeit, miközben a költségek hasonlók ahhoz, mintha egy rosszul működő rendszert kéne átalakítani.
Ennek ellenére a digitális lemaradás okozta problémákat a japán kormány is felismerte, és a gazdasági, ipari és kereskedelmi minisztérium egy 2018-as jelentése is figyelmeztetett ennek veszélyeire. A tárca szerint a japán cégek 12 ezer milliárd jent (közel 30 ezer milliárd forintot) veszíthetnek 2025 után emiatt.
Kisida Fumio miniszterelnök ezért 5,7 ezer milliárd jent ígért a digitális infrastruktúra fejlesztésére és megtartotta az elődje, Josihide Szuga által felállított digitális miniszteri pozíciót is, amit Taro Kono tölt be. A Kisida által kinevezett tárcavezető háborút hirdetett a floppyk ellen és a faxok kárára viccelődött.
Azonban leginkább a koronavírus-járvány vezetett ahhoz, hogy a japán társadalom felébredjen az álmából, hiszen míg más országok képesek voltak a pandémiát az üzlet átszervezésére használni, addig Japánnak azzal kellett szembesülnie, hogy még csak az alapok lerakásánál tart a digitalizáció terén. A személyes találkozókat kedvelő japán társadalom azonban a vészhelyzet idején is csak másoknál lassabban fordult a digitális megoldások felé, részben talán a társadalom elöregedése, részben annak szabálykövetése miatt.
Az alacsony születésszám miatt
a kormány szerint 2030-ra 450 ezer ember hiányozhat az infokommunikációs területről,
miközben az ország merev bürokráciája sem igazán nyitott a változásokra.
Tavaly a helyi Jomiuri Simbun az ország digitális ügynökségének első évét összegezve arról írt, hogy a szervezet munkája gyorsan elakadt más kormányzati szervek – köztük az igazságügy-minisztérium és a helyi önkormányzatok – ellenállása miatt. Ezek a szervek ellenezték a felhőalapú adminisztrációra való, 2025-re tervezett átállást.
