A fogyasztói árak 5,3 százalékkal emelkedtek év/év alapon augusztusban az eurózónában, ami még mindig több mint két és félszerese az EKB 2 százalékos inflációs céljának, s egyben megegyezik a júliusi szinttel. Az elemzők az árindex csökkenésére számítottak.
Ezzel megnőtt a valószínűsége annak, hogy szeptemberben immár tizedik alkalommal egyfolytában kamatot kényszerül emelni a jegybank szeptember közepi ülésén. Az alapkamat így rekordszintre, 4 százalékra emelkedne. A maginfláció a júliusi 5,5 százalékról 5,3 százalékra mérséklődött.
A jegybank számára nagy kérdés, hogy a jelenlegi kamatszint képes-e leszorítani a célra az inflációt, vagy kénytelenek lesznek recesszióba tolni ehhez az eurozónát. Németország már így is a gazdasági visszaesés fázisában van. A dilemmát csütörtökön Isabel Schnabel, az EKB igazgatóságának tagja is megfogalmazta – egybehangzóan finn kollégája, Tuomas Valimaki megjegyzéseivel, aki a hét elején „teljesen nyitott eredményről” beszélt.
Schnabel szerint
amennyiben a monetáris politika irányvonala nem áll összhangban az 2 százalékra való leszorításával, a kamatlábak további emelése lenne indokolt. Ha viszont a monetáris politika transzmissziójáról szóló értékelésünk azt sugallja, hogy a dezinfláció üteme a kívánt ütemben halad, megengedhetjük magunknak, hogy várjunk a következő ülésünkig, hogy további bizonyítékokat gyűjtsünk.
Christine Lagarde eddig elkerülte, hogy egyértelműen állást foglaljon, viszont a héjákhoz, a szigorú monetáris politikát követelők táborához tartozók máris elkötelezték magukat. Köztük például a német Joachim Nagel a Bloomberg TV múlt heti interjújában közölte, hogy egyelőre nincs meggyőződve arról, hogy az inflációt ellenőrzés alatt tartják. A lett Martins Kazaks szerint ha tévedünk, azt jobb, ha szigorúbb politika mellett tesszük. Az osztrák Robert Holzmann szintén jelezte, hogy ő is emelést szorgalmaz.
A szerdán közölt tagállami adatok az inflációs várakozások romlására utalnak – főleg Németországban és Franciaországban, de például Spanyolországban is. Ellenérv, bár meglehetősen gyenge lehet, hogy az eurozónában a szolgáltatások inflációja a júliusi 5,6 százalékról 5,5 százalékra szelídült. A galambok, az enyhébb monetáris politika hívei közé tartozó portugál Mario Centeno viszont amellett érvel, hogy a kilátásai folyamatosan romlanak. Az üzleti hangulat egyre borúsabb, ezt a beszerzési menedzser indexek alakulása is mutatja. Az Európai Bizottság által szerdán publikált hangulatjelentés immár negyedik hónapja számol be a kilátások romlásáról.
Schnabel maga is elismerte a kockázatokat, mondván, hogy a közelmúltbeli fejlemények arra utalnak, hogy
a növekedési kilátások gyengébbek az alapforgatókönyvben előre jelzettnél,
ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy:
vannak jelek, amelyek szerint az euróövezet gazdasága nem feltétlenül kénytelen egy mély és elhúzódó recesszióval szembesülni.
Schnabel ezt követően azonban ismét hangoztatta, hogy aggasztja a magasan ragadó maginfláció, s felhívta a figyelmet arra, hogy ennek hátterében az eurózóna belső tényezői állnak. A júniusban közzétett EKB-előrejelzés szerint a fogyasztói árak növekedési üteme egészen 2025-ig a 2 százalékos cél fölött marad, ráadásul a maginfláció erősebb lesz, mint az élelmiszerek és az energia által generált áremelkedés.
