Moszkva visszasettenkedne az európai energiapiacokra
Nincs még lefutva a globális, de legalábbis az európai gázjátszma – mondják a többi között Moszkvában, ahol a Kreml-közeli RIA Novosztyi hírportál a Bruegelre hivatkozva jelentette, hogy az idei harmadik negyedévben Oroszország több földgázt szállított az Európai Unióba, mint az Egyesült Államok (13,3 milliárd köbméternyi gázt adott el az EU-ban, tavaly a hasonló időszakban 11,5 milliárd köbmétert).
Összehasonlításképpen:
- 2024-ben Oroszország mintegy 40 milliárd köbméter földgázt exportál Kínába.
- Azaz az EU még mindig mintegy 25 százalékkal több orosz gázt vesz, mint Kína.
- Tavaly az oroszországi gázexport Kínába 34 milliárd köbmétert tett ki (beleértve az LNG-szállításokat is, amelyeket fokozatosan átterelnek az Oroszország északi, Jeges tengeri partjai mentén húzódó jégmentes, vagy az újabb keletű, atommeghajtású jégtörőkkel vágott útvonalon).
- Emellett hozzátette: tavaly Moszkva 107 millió tonna olajat, és több mint 100 millió tonna szenet adott el a Mennyei Birodalomnak.
Oroszország zavartalanul exportál földgázt
Ezzel az orosz gáz aránya az EU gáz-összimportban 19,4 százalékra ugrott az előző negyedév 17,2 százalékáról. A Bruegel számai szerint az elmúlt hónapokban folytatódott az unió gázimportjának a csökkenése, ami az új zöldenergia-program egyik politikai (Oroszországból az import csökkentése, majd megszüntetése) és gazdasági-környezetvédelmi alapcélja. Ugyanakkor igen figyelemre méltó az EU szelektív szankciós politikája e kérdésben. Noha eddig 14 büntetőcsomagot sóztak az oroszok nyakába, vállalatok, politikai, gazdasági, katonai személyiségek százai vannak a brüsszeli tiltólistákon, az uniós döntéshozók eddig érdemben nem nyúltak a földgázhoz. Azaz a gázimport zavartalanul jöhet az unió érdekelt tagállamaiba.
Keleti nyitás orosz módra
Moszkva ugyan úgy tesz, mintha teljesen hátat fordítana a Nyugatnak, Európának, hogy Kelet felé forduljon, a gyakorlatban azonban nagyon is odafigyel az uniós energiapiacokra. Miközben arra hajt, hogy Kazahsztánban – ahol október 6-án népszavazást tartottak, hogy megépítsék-e az ország első atomerőművét – kulcsszerepet foglalhasson el a nemzetközi konzorciumban, amely megépítené az erőművet.
Oroszország a nyugati szankciós politika miatt is átstrukturálja energiaexport-portfólióját. Brüsszel keményen sújtja az oroszországi olaj-, szénbehozatalt, Moszkva pedig válaszul
- az uránium-koncentrátum,
- a nikkel és
- a titán kiviteli tilalmának bevezetését fontolgatja a nyugati államokba.
Ez érzékenyen érintheti az EU, továbbá Amerika nehéz-, energia-, és hadiiparát.
Annál is kevésbé futották le az európai gázpiaci versenyt, hiszen a tekintélyes luxemburgi konzervatív GIS kutatóintézet is arra figyelmeztet, hogy a gázverseny még tartogathat meglepetéseket. Carole Nakhle, a tanulmány szerzője szerint az EU túlságosan gyors és ambiciózus terveket sző a földgáz szerepének leépítésére, az orosz importtól való függetlenedésre.
A rossz német példa
Németországot szokták emlegetni mint a közelmúlt rossz energiapolitikájának „állatorvosi lovát”, az elkövetett hibák tárházát. Sok közgazdász szerint a német gazdaság látványos hanyatlása szoros összefüggésben áll az elhibázottnak tartott energiapolitikával. Berlin az ukrán válság kellős közepén zárta be tavaly év elején utolsó atomerőműveit, állt le az olcsóbb oroszországi vezetékes földgáz nagymérvű behozatalával – és kényszerült hatalmas ráfizetéssel széntüzelésű erőművei újranyitására, újak építésére.
Mint a Die Welt cikke jelezte, Németország sok százmilliárd eurót vesztett az „atomerőmű-kiszállással” és mindennek tetejében romlott az ország szén-dioxid-kibocsátási mérlege is. Mindezt tetézték az Olaf Scholz tétova, kapkodó külgazdasági-külpolitikai lépései, a Pekinggel, kisebb mértékben Washingtonnal, a két fő külgazdasági partnerrel való kapcsolatélezés áldatlan hatásai, valamint az is, hogy túlvállalták magukat Ukrajna megsegítésében, és ennek súlyos költségvetési megszorítás lesz a vége.
