Egyre több az elhagyott hajó, amelyet a hajózási vállalatok tulajdonosai világszerte a nyílt vizeken vagy kikötőkben „felejtenek” az ENSZ illetékes szervezetei szerint, több ezer alkalmazott ragad így a fedélzeten ellátás, fizetés és anélkül, hogy esélye lenne hazatérni a családjához.
Az elmúlt három évben megduplázódott az ilyen esetek száma, az AP amerikai hírügynökség elemzése szerint tavaly 230 hajón már több mint háromezer embert érintett. A helyzet azonban azóta valószínűleg tovább súlyosbodott, mivel időbe telik, mire a bajba jutottak beszámolhatnak a problémákról.
A nemzetközi szabályok szerint egy hajó akkor minősül elhagyottnak, ha a tulajdonos legalább két hónapig nem fizeti ki a béreket, nem gondoskodik az alapvető ellátásról, vagy egyszerűen abbahagyja a kommunikációt a legénységgel.
A munkavállalók pedig nem sokat tehetnek.
Néha az egyetlen lehetőségük, hogy nem hagyják el a hajót, amíg meg nem kapják a járandóságukat
– nyilatkozta a hírügynökségnek Helen Meldrum, a szállítási dolgozók nemzetközi szövetségének (International Transport Workers’ Federation – ITF) hajóellenőre.
A probléma elsősorban a kisebb vállalatoknál gyakori, amelyek a kevésbé nyereséges útvonalakon működnek sokszor évtizedekkel ezelőtt épített, rozsdás hajókkal. A legtöbb esetet az Egyesült Arab Emírségekben, Törökországban, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában bejegyzett hajóknál jelentették.
Előfordult, hogy a legénység hetekig szenvedett megfelelő élelem és víz nélkül, maradt áram nélkül, de a hírügynökség talált olyan matrózokat is, aki évig tengődtek tulajdonosa által magára hagyott hajón.
A tulajdonosok gyakran olyankor hagyják abba a személyzet fizetését, amikor jelentősen megugranak a költségek, vagy nincsen szállítási szerződésük. Ilyenkor rendszeresen „felejtik” a hajókat kikötőkben, ahol a szükséges dokumentumok nélkül nem léphet partra a személyzet, vagy a hajó csak a nyílt vízen horgonyozhat le.
Meldrum nemrégiben kért segítséget a helyi hatóságoktól három olyan hajó személyzetének az ellátáshoz, amelyet a pakisztáni Friends Shipping üzemeltet. A legénység több mint egy éve ragadt a forrongó Vörös-tengeren a jemeni partok közelében fizetés nélkül.
„Gyakorlatilag a hajó foglyai. Ez már több mint kizsákmányolás” – mondta róluk a szakszervezet munkatársa.
Az egyik hajó, a Sister 12 szíriai matróza szerint
mindent elleptek a rovarok, az emberek tengervízben fürdenek.
„A hajón nincsen élelmiszer, nincsen víz, nincs élet” – panaszkodott.
A Friends Shippingnek Törökországban és Dubajban is vannak irodái, és rendszeresen hagyja magára a hajóit, a honlapján felsorolt 22 hajója közül 19 szerepel az ENSZ által az elhagyottakat összegző listán.
Meldrum szerint a cég olyan munkásokat vesz fel, akiknek fogalmuk sincs a reputációjukról, aztán olyan körülmények között hagyja őket, hogy sokan készek menekülni az első adandó alkalommal – még fizetés nélkül is. Ekkor új személyzetet toboroznak, és minden kezdődik elölről.
A cég nem válaszolt a hírügynökség megkeresésére.
A munkajogokról szóló globális egyezmények ellenére kevés lehetőség van a tulajdonosok felelősségre vonására egy olyan iparágban, ahol a hajókat gyakran fedőcégek alatt jegyzik be, és olyan országok lobogója alatt közlekednek, amelyeknek nincs közük hozzájuk.
Az ENSZ iránymutatása szerint a lobogó szerinti nyilvántartó hivataloknak kell elsőként segíteniük a tengerészek hazatelepítésében, és biztosítani számukra az élelmezést és az orvosi ellátást. A több mint 90 nemzet által aláírt tengerészeti munkaügyi egyezmény azt is előírja, hogy a lobogó szerinti államoknak kell kezeskedniük az általuk lajstromozott hajókért, és olyan biztosítást kell kötniük, amely többhavi bért fedez, ha az üzlet rosszul megy.
Ehhez képest sok ország nem lép közbe.
A Panamában, Palaun és Tanzániában bejegyzett hajók közül többtucatnyit hagytak magára tavaly.
Az esetek száma a koronavírus-járvány alatt ugrott meg, és azóta is folyamatosan nő az infláció és a többi emelkedő költség miatt.
Az ITF segítségével tavaly tízmillió dollárnyi elmaradt bért sikerült bevasalni a cégeken, de még ugyanennyivel tartoznak a magára hagyott legénységeknek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.