késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Téli sportok Európában – végtelen harc a klímaváltozással
Fagy, és száraz idő, illetve csurig töltött víztárolók, a fejlett hóágyúrendszerről nem is beszélve
– leegyszerűsítve így lehet leírni a siker, vagy inkább a túlélés receptjét az európai síközpontok többségében. Aki a természetes hóban bízik, nem halálra van ítélve, hanem már régen el is temették. Persze a vállalkozók, tartományok idejekorán felismerték a helyzetet, és döntő többségében hamar belefogtak a műhórendszerek fejlesztésébe.
A felismeréshez persze nem kellett nagy tudomány:
az Alpokban a hőmérséklet kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint az európai átlag. Az 1961 és 2018 közötti időszakban az Alpok egyes régióiban a hőmérséklet 3 fokkal nőtt
– írja a Magyarnemzet.hu. De a legnagyobb gond az, hogy a lehulló csapadék még télen is sokszor eső, ami brutálisan felgyorsítja a hó olvadását. Emellett a szeles időjárás is probléma (A Tátra időjárására szelesebb az Alpokénál): a szél nemcsak elfújja a hóágyúkból kiömlő jeges áldást, hanem megsorozza az olvadás sebességét is.
A havas napok száma egyértelműen csökkent. A kutatások szerint 2000 és 2019 között az Alpokban évente átlagosan 17 nappal rövidebb lett a havas időszak. Ez nemcsak a síelők számára jelent problémát, hanem az egész téli turizmus fenntarthatóságát is veszélyezteti. És, hamár fenntarthatóság:
a hóágyúk energiafogyasztása jelentősen csökkent az elmúlt időszakban
– persze nem arról van szó, hogy elhanyagolható lenne, de a síparadicsomok is igyekeznek elmozdulni a fenntartható működés felé, például egyre több épület tetején létesítenek napelemparkokat. Emellett a gyártók – miután egyfolytában a zöldek fókuszában vannak – , nem engedhetik meg maguknak, hogy „bakizzanak”.
Ugyanakkor a téli turizmus működése túlmutat azon, hogy a síelőknek van-e lehetőségük hódolni kedvenc sportjuknak –
a turizmustól, a sípályák vendégeitől egész völgyek, járások, tartományok gazdasága függ. Az itt élők elemi érdeke, hogy sok vendég érkezzen, ez pedig minden alternatív program ellenére is a hóhelyzettől függ.
És, egyelőre jönnek, a gépezet pörög: a síbérletárak Európa-szerte folyamatosan emelkednek, a szobaárak úgyszintén, a felszerelés sem lesz olcsóbb, de a rendszer egyelőre igenis működik. Más kérdés, hogy meddig – zöldes-barnás havasi rétek, a sípályát jelentő elszíneződött hócsíkok esetén előbb-utóbb elengedik a kristálytiszta levegőt, havat, és a találó német kifejezéssel élve „hegyi élményt” kereső tömegek a téli sportokat, és hasonló összegért egzotikus úti célokat kereshetnek fel, szintén kiszakadva az influenzajárványból, és a város szürkeségéből.
Tömegek a halálsoron
Áldozatok persze már vannak. Ha az írás elején említett négy tényezőből akár egy is hiányzik, akkor „le lehet húzni a rolót”.
Az alacsonyabban fekvő síterepek vannak a legnagyobb veszélyben, a fagy hiánya-ritkulása miatt.
Hiába van tehát hóágyúrendszerük, hiába fejlesztették a víztárolókat, plusz fokokban a hóágyúk kizárólag vízágyúként tudnak működni. A negatív spirál pedig hamar elindul: az amúgy is legtöbbször nyomott áron bérletet vásárló helyiekre számíthatnak a kisebb sípályák, amik számára nincs rosszabb reklám a januárban zöldes-barnás hegyoldalnál. Így az egyébként hű helyiek is könnyen elfordulnak, és inkább többet fizetnek, autóba ülnek, és elmennek a nagyobb sígalaxisokba, ahol még ínséges időkben is megtalálják a mámort jelentő fehér szőnyeget. A képzeletbeli „falu végi sípálya” pedig akár be is dobhatja a kulcsot.
Vergődés, próbálkozás
Összességében tehát a síparadicsomok valóban rákényszerülnek az alternatív programok fejlesztésére:
gombamód szaporodnak a fürdők, csúszdaparkok, wellness-központok, a helyi gasztronómiára is egyre inkább építenek, és a helyi kulturális életet is igyekeznek hangsúlyozni.
Életképes megoldás a négyévszakos működés lehet: nyáron mountain-bike paradicsomokká válnak (St. Corona am wechsel), vagy éppen a hegyi túrázás egyre nagyobb népszerűségét igyekeznek meglovagolni (Magas-Tátra). Az igazi megoldást azonban úgy tűnik, egyelőre nem találták meg – ez nem is csoda: aki síelni érkezik, legfeljebb miután elfáradt a kedvenc sportjától, akkor megy be mosolyogva egy szaunaszeánszra, és nem pedig a csúszás helyett választja az izzadást.
Aggasztó tények
Idehaza a két érdemi síterep nyitva van, és várja a vendégeket. Igaz sem Eplényben, se Mátraszentistvánon nincs előkészítve az összes pálya, de a Facebook-oldalaik szerint bizakodóak, és
az elmúlt időszakban tudtak elég havat gyártani hóágyúikkal ahhoz, hogy átvészeljenek néhány meleg napot.
Abból pedig nincs hiány: a tavaszi időben a hirtelen nagy népszerűségnek örvendő műjégpályák egy része bezárt, ugyanis a fagyasztógépek elvesztették a harcot a klímaváltozással szemben, és a tavaszi időjárás miatt képtelen voltak lehűteni a pályát a szükséges mértékben.
Január közepén azonban összességében nem szabad temetni a telet, és a téli sportokat, az utóbbi időben arra is volt példa, hogy március első fele téliesebb időt hozott.
Temetkezni tehát nem kell, figyelni azonban igen,
azaz téli kikapcsolódás előtt érdemes alaposan informálódni, hogy milyen hóhelyzet, milyen lehetőségek vannak a kiszemelt központban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.