Az előrejelzés hülyéknek való haszontalan foglalatoskodás – mondta egyszer Mervyn King, a Bank of England, a brit jegybank volt kormányzója – nyilván egy rossz pillanatában, hiszen minden rendes jegybank kénytelen előrejelzéseket közzétenni. Minden évben van azonban néhány kérdés, amelyen legalábbis érdemes elgondolkodni, a legfontosabb talán az, hogy milyen változásokat hoz a globális politikai és gazdasági életbe Donald Trump elnöksége.
A leendő elnök, aki a vámokat „a szótár legszebb szavának” nevezte, még ebben a hónapban megérkezik a Fehér Házba, és eltökélt szándéka, hogy az importadókat gazdasági és politikai fegyverként használja. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt persze lehetetlen megjósolni.
Az optimistábbak szerint Trump üzletember, aki a tárgyalásain eleve magasra teszi a lécet, így inkább tárgyalni célszerű vele, mint háborúzni, ahogy egyszer Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke megjegyezte. Mások szerint Trump tárgyalás nélkül fogja berúgni az ajtót, megemeli a vámokat, és majd ezt követően lehet vele alkudozni. Az előbbi forgatókönyvet valószínűsíti, hogy Trump választott pénzügyminisztere,
Scott Bessent korábban „maximalista tárgyalási pozíciónak” nevezte a vámtervet, és azt sugallta, hogy az inkább az engedmények kicsikarásának eszköze, mintsem a politikai végcél.
A korábbi közelmúltbeli kereskedelmi akadályokhoz hasonlóan – beleértve a Trump első kormánya által Kínára kivetett és Joe Biden által fenntartott vámokat – ez a legújabb terv sem fogja leállítani a globális kereskedelmet, viszont jócskán megnehezítheti – áll a The Guardian című brit lap értékelésében. Legjobb esetben csak homokot szór a rendszer fogaskerekei közé, növeli a tranzakciós költségeket, bonyolítja az üzletet. Legrosszabb esetben pedig egy fárasztó és időigényes kereskedelmi háborúhoz vezet, amely jelentősen visszavetné a globális növekedést.
Egy másik globális szempontból is kulcsfontosságú kérdés, hogy képes lesz-e az európai gazdaság talpra állni, visszaszerezni versenyképességét, potenciálját. Mario Draghi, aki az EKB elnökeként egykor azt ígérte, hogy „bármit megtesz” az euróövezet megmentéséért, 2024-ben meglehetősen vészjósló jelentést tett közzé, amelyben felvázolta, hogy szerinte milyen „egzisztenciális kihívás” előtt állnak ma az uniós gazdaságok.
Ajánlásai között szerepelt a köz- és magánszektorbeli beruházások jelentős növelése, valamint a szakpolitikák sokkal szorosabb összehangolása az egész blokkban.
A receptet azonban elvetették, mivel az EU legnagyobb gazdaságai, Németország és Franciaország politikai válságban vannak. Németországban februárban előrehozott választás lesz, Franciaországban Macron új miniszterelnököt nevezett ki, de a döntésképtelen törvényhozás miatt ettől még ugyanúgy marad a gazdasági és politikai paralízis. Mindkét országnak borús gazdasági kilátásokkal kell szembenéznie 2025-ben. Az Európai Bizottság szerint
A 2024-es év legjobb tudományos közleménye minden bizonnyal a University of Glasgow kutatói által írt, „A ChatGPT egy baromság” című tanulmány volt. Azzal érveltek, hogy a „hallucinációk”, amelyeket a ChatGPT-hez hasonló nagy MI-k produkálnak – vagyis azok a dolgok, amelyeket a megfelelő inputok hiányában „kénytelenek” kitalálni, és közük nincs a valósághoz –, nem tévedések, hanem működésük szerves részei.
Daron Acemoglu Nobel-díjas közgazdász azzal érvelt, hogy
a mesterséges intelligencia gazdasági hatása a termelékenységre és a munkahelyekre sokkal kisebb lesz, mint egyes hívei állítják.
Ed Zitron, egy ismert technológiai újságíró pedig a ChatGPT létrehozója, az OpenAI a pénzügyi kimutatásai alapján azt állítja, hogy az MI egyelőre nem tud olyan hozamot elérni, amely igazolná a több mint 150 milliárd dolláros cégértéket.
Mindez egyelőre nem kelt riadalmat a tőkepiacokon, sőt, viszont nehéz megszabadulni attól a kínzó kérdéstől, hogy az MI valóban megéri-e anyagilag azt a felhajtást, ami körülötte van. Az amerikai részvénypiacokon a nagy tech cégek súlya meglehetősen nagy, így ha az MI-vel kapcsolatos – sokak szerint túlzó – várakozásokkal kapcsolatban kétségek vetődnek fel, az drámai tőzsdei korrekcióhoz vezethet.
A klímavédelem, a globális felmelegedés kérdése korántsem új téma, de elnézve az elmúlt év szinte apokaliptikus időjárási eseményeit, egyre nyomasztóbbá válik. Az áradásokkal, viharokkal, szárazsággal kapcsolatos emberi tragédiák szörnyűek, de emellett fontos látni azt is, hogy az ilyen események felhajtják a fontos nyersanyagok árát, és költséges újjáépítést – és alkalmazkodást – tesznek szükségessé.
A London School of Economics Centre for Economic Transition Expertise nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a politikai döntéshozóknak készen kell állniuk arra, hogy alkalmazkodjanak ehhez az új valósághoz
például azzal, hogy a központi bankok elviselik a magasabb inflációt, ha azt az éghajlatváltozás okozta kínálati sokk okozza,
ahelyett, hogy kamatemelésekkel reagálnának a növekvő árakra, s ezzel visszafognák a gazdasági növekedést.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.