Európa gyors ütemben igyekszik fejleszteni védelmi képességeit, de kérdés, miként tud egyensúlyt teremteni a haditechnikai eszközök beszerzése és a hazai fegyvergyárakba történő beruházás között. A legszembetűnőbb példa Lengyelország. A NATO-tagállamok közül a GDP arányában Varsó költi a legtöbbet a hadseregre, mégsem sikerült a gyengélkedő lengyel fegyvergyártás felfuttatása.
Oroszország ukrajnai inváziójának 2022. februári kezdete óta Varsó a GDP
növelte, reálértékben megduplázta a katonai kiadásait. Ennek a pénznek az ország saját gyártási kapacitását és ezzel együtt a gazdaságot kellett volna fellendítenie, ehhez képest a nagy része külföldi cégekhez került, emlékeztetett a Bloomberg.
A lengyel védelmi ipart az állam által 2013-ban alapított holdingtársaság, a Polska Grupa Zbrojeniowa (PGZ SA) uralja;
az 50 vállalatból álló konglomerátum a hadianyagok széles skáláját gyártja.
A szakképzett munkaerő hiánya és az irreálisan megszabott határidők miatt azonban nehezen tudott bővülni. Emiatt többek között három évvel, 2028-ra tolták ki annak a célnak az elérését, hogy a vállalat képes legyen évi 150 000 darab 155 mm-es lövedék gyártására.
Erre a lövedékre van az egyik legnagyobb szükség az ukrán fronton, és az Európai Unió ígéretet tett Kijevnek arra, hogy 2025-re kétmillió darabot biztosít belőle.
A PGZ is része e cél elérésének, szüksége lenne azonban lőporra, amiből az elmúlt években hiány van Európában. Ennek azonban elméletileg nem kellett volna problémát jelentenie, mert a lengyel Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal, az állami vállalatokat és minisztériumokat felügyelő ellenőrző szerv 2023-as jelentése szerint legalább 2015 óta léteznek tervek a lőporgyártás bővítésére.
Az erre irányuló első kezdeményezés, az úgynevezett 44.7-es projekt, új, innovatív lőporfajták kifejlesztését célozta volna. A tervek szerint 2017-re kellett volna elkezdeni a gyártást, 2018-ra pedig már bevételt termelni a PGZ egyik leányvállalatánál, a Meskónál.
A Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal azonban már az eredeti határidőket is „irreálisnak” minősítette, a számvevőszéki jelentése szerint pedig folyamatosan változott az üzleti terv, de a PGZ azokat nem hagyta jóvá.
A Mesko 2017-ben és 2018-ban 8,4 millió zloty értékben vásárolt gépeket, amelyek raktárakban maradtak, mert nem készültek el az épületek, amelyekben azokat elhelyezték volna.
2019-ben az akkori kormány még nagyobb lőporgyárat tervezett, amelynek 2022-re kellett volna megépülnie, de ebből sem lett semmi, miközben a Mesko 2017 és 2021 között öt különböző vezérigazgatót „fogyasztott el”.
Lengyelország így lemaradt, miközben más európai országokban sikerült felfuttatni a 155 mm-es lövegek gyártását.
A német Rheinmetall például 2022 óta a tízszeresére növelte a termelést, és ma már évente 750 ezer nagy kaliberű löveg előállítására képes.
A gyártás fellendítésére tett egyéb erőfeszítések kudarcba fulladtak. A PGZ 2022-ben megállapodást kötött például a Hyundai Rotem dél-koreai ipari csoporttal 820 K2 harckocsi megvásárlásáról.
A partnerség keretében a gyártási folyamatot fokozatosan áthelyezték volna Dél-Koreából Lengyelországba, ahol kezdetben a járművek összeszerelését végezték volna, majd egyre több alkatrészt gyártottak volna. A gyártás 2026-ban kezdődött volna meg, de a végleges megállapodás feltételeiről még folynak a tárgyalások.
Hasonló a helyzet a Piorun hordozható légvédelmi rakétakilövővel, amely az ország egyik legkeresettebb védelmi terméke lehetne, és szintén a Mesko gyártja.
Európából sok helyről érdeklődnek iránta, valóságos várólista alakult ki rá
– nyilatkozta a hírügynökségnek Władysław Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter.
A probléma: Lengyelország egyszerűen nem állít belőle elő eleget, csupán egyetlen gyártósor működik, igaz, az teljes kapacitással.
„A lengyel fegyveres erőknek és szövetségeseinknek nagy mennyiségű fegyverre van szükségük, így a védelmi piac óriási fejlődési potenciállal rendelkezik” – hangsúlyozta Jacek Tarocinski, Center for Eastern Studies állami kutatóintézet biztonsági és védelmi részlegének munkatársa. „Ha nem állítjuk fel saját termelőbázisunkat, akkor valaki másnak fogunk fizetni. Ez minden európai országra vonatkozik” – tette hozzá.
Az ország védelmi ipara azonban a nehézségek ellenére ért el sikereket is. A védelmi beszerzéseket felügyelő ügynökség tavaly 16 milliárd zloty értékű szerződést kötött a PGZ csoporthoz tartozó Huta Stalowa Wola céggel 96 Krab ágyú vásárlásáról a hadsereg számára.
A PGZ egyik másik leányvállalata, a Jelcz 2022 óta helyben gyártott járművekre szereli a dél-koreai Hanwha Aerospace által gyártott Chunmoo rakétavetőket.
A magántulajdonban lévő WB Electronics, a katonai drónok legnagyobb lengyel beszállítója is arra számít, hogy még az idén aláírja a szerződést a koreai Hanwha Aerospace-szel, ami lehetővé teszi, hogy rakétákat gyártson Lengyelországban a Chunmoo rakétavetők számára, amelyek iránt máris érdeklődnek más európai országok is.
A fegyverexport felfuttatása segítene igazolni azokat a hatalmas beruházásokat, amelyeket Lengyelország a hadseregébe fektet. Az ország tavaly több mint 150 milliárd zlotyt költött védelemre, nagyrészt külföldi beszerzésekre, mondta a Bloombergnek Robert Pszczel, a NATO moszkvai irodájának korábbi igazgatója, a Centre for Eastern Studies vezető munkatársa. (Egy zloty 95,4 forint.)
Az export ehhez képest csekély,
egy lengyel külügyminisztériumi jelentés szerint 2023-ban mindössze 1,74 milliárd euró volt.
„Ez az összes kiadásnak nagyon kis százaléka, és érthető a nyomás, hogy ennek az aránynak változnia kell” – tette hozzá Pszcel.
Varsó azonban nem akar egyelőre lemondani az amerikai felszerelések vásárlásáról sem, mert abban reménykedik, ezzel fenntarthatja a szoros biztonsági kapcsolatokat Donald Trump elnök kormányzatával, amerikai atomfegyvereket is szívesen látna a területén.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.