Ukrajna alig téma, Putyin az arab-muszlim világot célozza meg
Ukrajnáról alig ejtettek szót – írja a moszkvai Vedomosztyi Tamim Al Táni emír, az első számú katari vezető minapi látogatásáról a Kremlben. Oroszországnak, az orosz elnöknek az ukrajnai háború közepette láthatóan elég energiája maradt a másik tűzfészek, a gázai válság közben megingott közel-keleti kapcsolatai rendezésére is. Putyin a Nagy Kreml palotában, a Zöld Vendég-teremben fogadta a katari vezetőt, akivel jó személyes kapcsolatot alakított ki a futballal kezdve, de továbbmenve a gazdasági-politikai kapcsolatokig. Katar nemcsak az orosz kőolaj- és földgázpiac átstrukturálásában, de a nyugati szankciók kijátszásában is nagy szerepet játszik.

Al Táni emír moszkvai megbeszélésein elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat tárgyalták meg, de erről a téma érzékenysége (nyugati szankciók esetleges kijátszása?) miatt kevés információt tettek közzé. Annyit azonban közöltek, hogy az orosz elnök nem hivatalos fő gazdasági tanácsadójává avanzsált Kirill Dmitrijev által vezetett cégbe, a legnagyobb orosz állami vagyonkezelőbe, az RFPI-be Katar több mint egymilliárd dollárt fektetett be.
Katar (fővárosa Doha) szerepe hasonló a Közel-Keleten, mint Budapestnek térségünkben.
Mindenkivel (kelet, nyugat felé egyaránt) igyekszik jó és hasznosuló kapcsolatot kiépíteni. Muszlim ország sok pénzzel, szigorú előírásokkal, amelyeket azonban értően kezel és alkalmaz. Ami a gázai válságot, annak megoldását illeti, Putyin szerint két alappontban egybeesnek Moszkva és Doha nézetei:
- békés úton, tárgyalásokkal, az ENSZ-határozatok szellemében kell megoldást találni az izraeli–palesztin konfliktusra. A korábbi, részben Katar által előterjesztett javaslatok elbuktak.
- A megoldás a kétállami modell megvalósításával érhető el.
Katar stratégiai szerepben
Katar két amerikai támaszpontnak is helyet ad. Az El Udeid a közel-keleti térség legnagyobb bázisa. Miközben a katari emír Putyinnal tárgyal, szót ért Izraellel, ide hívja a régióból, távolabbról az ellenségeket, igyekszik megtalálni a közös nevezőt az eltérő álláspontok között. Oroszországot emiatt is érdekli a térség, hiszen
Katar mellett Bahreinben és Kuvaitban is vannak nyugati (főként angol) légi-, haditengerészeti bázisok.
És ami talán ennél is fontosabb:
- az Arab-öböl túloldalán Amerika halálos ellensége, Moszkva szövetségese, a (jövendő) atomfegyver-hatalom, a kilencvenmilliós Irán helyezkedik el.
- Katar háta mögött a hatalmas szaúd-arábiai olajkészletek,
- bal oldalt Irak hasonlóan nagy tartalékai,
- míg szemben a harmadik nagy térségbeli olajhatalom, Irán terül el.
Putyin közel-keleti céljai
Hárman háromfelé néznek. Irán az 1979-es többlépcsős „forradalom” óta nyugati (amerikai) szankciókkal a nyakában létezik, óriási tapasztalata van azok kijátszásában – amit most a Sahid (Gerany) drónokkal együtt Oroszországgal oszt meg.
Moszkvának égető szüksége van a közel-keleti kapcsolatai újragondolására.
Putyin szeretné helyreállítani a Szovjetunió mint hidegháborús nagyhatalom globális renoméját. A szíriai fordulattal, az Oroszország-bábnak tekintett Bassár el-Aszad rezsim megdöntésével a Kreml láthatóan elvesztette legfontosabb közel-keleti támaszpontját, a hmeimimi légibázist, és Latakia mellett odalett az afrikai–vörös tengeri irány legfontosabb haditengerészeti ellátóbázisa is.
Orosz katonai támaszpont Szudánban
Évekkel korábban Moszkva szemet vetett a Szudánhoz tartozó vörös-tengeri partrészen, Port Szudán mellett egy haditengerészeti támaszpontra is, ám a terv csak akadozva valósul meg. A szíriai események azonban felgyorsítják az alternatíva keresését. Idén februárban Moszkvában járt Ali Jusszef szudáni külügyminiszter, a BBC úgy tudja, hogy lényegében
megállapodtak egy orosz haditengerészeti bázis megteremtésében az egyetlen jelentős szudáni vörös-tengeri kikötőváros, Port Szudán mellett.
A szudáni orosz bázis jelentőségét felértékeli a Vörös-tenger déli bejáratához, a Könnyek Kapujához (Bab el Mandeb) való közelsége, a túlparton Jemenben az Irán támogatta húszik Izrael elleni háborúja és három haditengerészeti hatalom, az USA, Kína és Franciaország térségbeli, támaszpontokkal alátámasztott jelenléte.