Ekkorát csak a Covid miatt csüccsent a román ipar – máris rárontottak a lejre

Tovább gyűlnek a keserves gazdasági fejlemények, a szerdán közzétett román ipari termelési adatok a legnagyobb éves zuhanást mutatták a Covid-világjárvány érkezte óta. A lej eladói a számok érkezte után újra rátámadtak az euró ellenében 5,1-hez közeli védvonalra, amit a feltételezések szerint a román jegybank tart, mióta a múlt héten átszakadt a korábban évekig őrzött gát a kerek 5-ös szintnél, miután az EU- és Ukrajna-szkeptikus George Simion nyerte az elnökválasztások első fordulóját.

A második, döntő fordulóra vasárnap kerül sor, és a szerdai statisztika megerősíti, amit már korábban is lehetett tudni: alaposan rendbe kell szedni az óriási költségvetési és külkereskedelmi deficitek szimptómáit mutató román gazdaságot. De előbb a román politikát, hiszen Simion diadala után az EU-barát kormány is lemondott.

Román ipari termelés: a trendje is rossz, nem csak az európai háttér

A szerdai adatok szerint a román ipari termelés szezonálisan és munkanapokkal kiigazítva 7,6 százalékot zuhant márciusban 2024 azonos hónapjához képest, a februári 3,2 százalékos zsugorodás után. Ekkorát nem esett 2020 júniusa óta. 

A termelés annak ellenére esik, hogy még mindig nem csengett le a belföldi fogyasztásban a tavalyi választások előtti hatalmas pénzszórás hatása, ami a GDP 9 százalékához emelte a költségvetés hiányát, toronymagasan az Európai Unióban elvárt 3 százalékos küszöb fölé. 

Az ipart egész Európában Németország-origóval „aszály” sújtja, amit Közép-Európa gazdaságai is súlyosan megszenvednek. A magyar ipar termelési volumene ugyan a szerdán publikált számok szerint már nem esett tovább éves szinten márciusban, a szezonálisan és munkanapokkal kiigazított adatok azonban nálunk is 5,4 százalékos csökkenést mutattak. 

Európa és Németország jelenlegi ipari gyengélkedése bizonyosan hat keleti szomszédunkra is, habár Románia Magyarországnál kevésbé exportvezérelt (tanúsítja ezt, hogy évről évre hatalmas külkereskedelmi hiányokat halmoznak fel, miközben a magyarok többleteket). Ugyanakkor a román statisztikai hivatal számai évek óta tartó hanyatlást mutatnak a feldolgozóipar teljesítményében.

Politikai bajok Európában és Romániában, és a kérdés: összeomlik-e a lej árfolyama

Ha eltekintünk az amúgy is negatív román trendtől, rövid és középtávon az ipari teljesítmény alakulása régió-, sőt Európa-szerte erőteljesen függ ugyanattól a néhány tényezőtől:

• A német kormány a gazdaságot hatékonyan segítve végre tudja-e hajtani az eltervezett hatalmas kiadási programot – annak ellenére, hogy Friedrich Merz kancellárrá választásának súlyos döccenője (első körben nem kapott parlamenti többséget) kételyeket kelt támogatottságát illetően. 
• Békekötéssel zárul-e az ukrajnai háború, és ezt versenyképessége javára tudja-e fordítani az EU – annak ellenére, hogy tovább öntenék a pénzt Ukrajnába, és az olcsó orosz energiáról való végleges leszakadást kényszerítené ki Brüsszel. 
• Sikerül-e zöld ágra vergődni a vámháborús tárgyalásokon Donald Trump amerikai kormányával – annak ellenére, hogy mindkét oldalon dobpörgés folyik.

Romániában mindezek tetejébe jönnek a saját megoldatlan politikai és gazdasági problémáik. Ha nem keverednek ki belőlük, még súlyosabb bajok jöhetnek hitelminősítés-lefokozással és további eladósodással – az állam máris sokkal drágábban jut pénzhez. Ha rendbe szedik a költségvetést, az iparnak az se lesz jó hír a belső fogyasztás oldaláról, amit a régió legmagasabb inflációja és a várhatóan sorban érkező drágulási sokkok fenyegetnek. 

Egy jó hír érkezett mostanában a román ipari exportőröknek: a lej gyengülése a helyi fizetőeszközben számítva növeli a bevételeiket (miközben az importot drágítja, ami viszont az ipari beruházóknak nem feltétlenül jó). Ha a vasárnapi elnökválasztás után összeomlik a lej árfolyama, azt nyilván ők sem köszönik meg.