A vizes élőhelyek világszintű pusztítása akár 39 ezermilliárd dollár gazdasági veszteséget is okozhat az évszázad közepéig a Vizes Élőhelyek Egyezményének keddi jelentése szerint.
A kormányközi szervezet beszámolója szerint 1970 óta a vizes élőhelyek 22 százaléka eltűnt, ami a leggyorsabb ütemű pusztulás minden élőhelytípus közül.
A világ 411 millió hektárnyi vizes élőhelyet veszített el, ami félmilliárd focipálya méretének felel meg, és a még meglévő területek egynegyedét már most is leromlott állapotúnak minősítik.
Vizes élőhelyek az édesvízi területek (például lápok, folyók, tavak) és a tengerparti ökoszisztémák (például mangroveerdők és korallzátonyok).
A csökkenés mögött elsősorban a földhasználat megváltozása, a szennyezés, a mezőgazdasági terjeszkedés, az invazív fajok, valamint a klímaváltozás hatásai állnak. Az ilyen mértékű pusztulást már nem hagyhatjuk figyelmen kívül Hugh Robertson, a jelentés vezető szerzője szerint.
A vizes élőhelyek gazdasági jelentősége óriási, mivel csökkentik az árvizek nagyságát és gyakoriságát, tisztítják a vizet, megkötik a szén-dioxidot. Ezek különösen fontosak a klímaváltozás miatt emelkedő vízszintek és az egyre hevesebb trópusi viharok, hurrikánok idején. A jelentés rávilágít arra is, hogy az ilyen területek jelentős szerepet játszanak a halászatban és a mezőgazdaságban, valamint kulturális értékeket is képviselnek.
A tanulmány évente 275–550 milliárd dollár közötti beruházást sürget a vizes élőhelyek megóvására, és hangsúlyozta, hogy a kiadások jelentősen elmaradnak a szükséges szinttől.
Konkrét számot azonban nem közölt.
A dokumentum szerint a pusztulás Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben a legsúlyosabb, de Európában és Észak-Amerikában is romlik a helyzet. Zambiában, Kambodzsában és Kínában azonban zajlanak helyreállítási projektek – összegezte a jelentést a Reuters.
A vizes élőhelyek világnapját február 2-án ünnepelik. 1971-ben ezen a napon írta alá 18 állam az iráni Ramsar városában a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről és a vízimadarak élőhelyének védelméről szóló államközi megállapodást. Azóta 172 ország csatlakozott a megállapodáshoz – köztük Kína, Oroszország és az Egyesült Államok.
Idén Magyarországon a nemzeti parkok igazgatóságai számos programmal készültek a jeles napra: például a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban az érdeklődők felfedezhették a Kis-Balaton téli berekének világát, a Hévízi-csatorna és Zala folyó természetformáló szerepét.
A tanulmányt egy héttel a Vizes Élőhelyek Egyezménye tagállamainak zimbabwei találkozója előtt hozták nyilvánosságra. A találkozót háromévente tartják, ez lesz a tizenötödik. Egyelőre nem világos, hogy minden ország küld-e delegációt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.